Ez az írás válasz egy olvasónknak a nemzetiszocialista rendszer és a valóság találkozásáról folytatott, példaértékű disputánkra. A nemzetiszocialista rendszer MINT IDEOLÓGIA - elfogulatlanul szemlélve is - egy zavaros katyvasz. Egyfelől kísérlet a "felvilágosodás" óta megváltozott prioritások visszarendezésére, másfelől egy evolucionista-marxista-leninista-sztálinista zagyvaság, összegezve: fából vaskarika. Rengeteg SS-induló létezett kommunista mozgalmi dalok dallamára /például a Florian Geyer - német parasztvezér volt - éneke, "A földnek kérges népe mi vagyunk, sej, haj, hahó!", mellesleg a Budapestet védő SS-lovashadosztálynak is "Florian Geyer" volt a neve, a "Fel vörösök, proletárok!", és még lehetne sorolni/, május 1. ugyanúgy ünnep volt a Harmadik Birodalomban is, magának a rendszernek az elnevezésében is ott volt a "szocialista", amely rendszer egyébként rokon volt a szocialistaként pályakezdő Mussolini fasizmusával. A húszas években Göbbels, később - vesztére - Röhm és Gregor Strasser is épp a szocialista irányt kérte Hitleren számon. Egy DEMOKRATIKUS /az ún. Weimari Köztársaság a kor legdemokratikusabb államai egyikének számított/ rendszer ugyanolyan végpontja volt, mint a kommunizmus, vagy az a demokratúraféleség, ami most nálunk kialakulni látszik. Azt jelezte /mint ahogy a mai társadalmi átalakulás is azt jelzi/, hogy azon az úton addig volt, és nem tovább, a továbbiak már csak hatalomkoncentrációval és erővel oldhatók meg ideig-óráig. Fontos különbség a mai /szintén "demokratikus"/ német társadalom és a Weimari Köztársaság között, hogy utóbbi teljesen magára volt hagyatva, sorsa tehát sokkal inkább példázza a "demokrácia" életútját, mint a mai Németország, amelynek már a bölcsője körül ott bábáskodott a gazdag nagybácsi.
A "zsidókérdés" és a háború már a GYAKORLAT része lett. Hitler pontosan azt a gazdaságpolitikát folytatta, mint ma Orbán Viktor, azzal a különbséggel, hogy ő abban a reményben élte fel tartalékait, hogy majd a háború /amely ezért ELKERÜLHETETLEN volt/ többszörösen visszapótolja a hiányt, nagy vezérünk viszont abban a reményben, hogy "majd csak lesz valami". A mai háborúk GAZDASÁGOK háborúi, mint ahogy a mai világ is - ez ellen próbálunk meg mi tenni - a PIAC világa. Egy anyagháborút a háttérgazdaság teljesítménye dönt el, csak teljesen kiegyenlített gazdaságok esetén a hősiesség /sem a vietnami, sem az afganisztáni, iraki háború nem sorolható a klasszikus háborúk közé, tudniillik ezeket Amerika nem megnyerni akarta/akarja, hanem a gazdaságát segítségükkel életben tartani, a koreai háború olyan értelemben kivétel, hogy ott Észak volt a támadó fél, és a végeredmény az eredeti status quo visszaállításával tulajdonképpen győzelemnek számított/. Mármost Németország gazdasági ereje messze alulmaradt a szövetségesek gazdasági erejével szemben, ezért annak a szükségszerű háborúnak a győztes megvívására, mely a nemzetiszocializmus GYAKORLATÁBÓL egyenesen következett, már 1939. szeptember elsején sem volt semmi remény. Volt egy ILLÚZIÓ, és volt a VALÓSÁG, s e kettő ütközéséből fakadt a nemzetiszocialista állam végzete, ahogy állítottam.
Már a háború kitörésekor születtek efféle viccek: Horthy unokája földrajzot tanul, és odahívja a nagypapát. "Mi ez a nagy kék-piros ország itt nyugaton?" "Az az Amerikai Egyesült Államok, kisunokám." "És nagypapa, mi ez a nagy zöld, sok kisebb zölddel szétszórva a világtérképen?" "Az Nagy-Britannia és a gyarmatbirodalma." "És ez az óriási vörös keleten?" "Az a Szovjetunió." "És nagypapa, mi ez a kis sárga-fekete itt középen?" "Németország." "Mondd, nagypapa," - kérdi hosszas hallgatás után az unoka - "Hitler bácsinak nincs meg ez a térkép?"
A "zsidókérdés" Hitlert illetően a század eleji Bécsig és annak polgármesteréig nyúlik vissza, ebből az időből eredeztethető a szvasztika /horogkereszt/, mint jelkép is. Most nem térünk ki erre, tekintve, hogy /bármennyit is foglalkozott vele Hitler/ a nemzetiszocializmusnak a zsidókérdés csak /az evolúció vulgáris eltorzításán és félreértelmezésén alapuló "fajelmélet"-ből - melynek már a neve is pontatlan - adódó/ áttételes következménye.
Ideológia-gyakorlat. Minden eszme mindaddig, ameddig széles körben gyakorlattá nem válik, puszta fikció, utópia, absztrakció, semmi egyéb. Amikor aztán atdiffundál egy tömegen, válik gyakorlattá, érdekes módon sokkal inkább a tömegre, mint saját eredeti önmagára jellemző gyakorlattá. Olyat mondani, hogy az eszme "jó, csak hibásan értelmezték és/vagy rosszul valósították meg", totál hülyeség. Ez a "doktor úr, ahhoz képest, hogy nem fáj, nagyon fáj" minősített esete: GYAKORLATBAN azt lehet értékelni, ami a GYAKORLATBAN megvalósul, éspedig úgy, ahogy a gyakorlatban megvalósult.
E tekintetben pedig inkább hallgassunk a nemzetiszocializmusról, jó mélyen.
2010.12.19.