Levél egy - sokak új reménységének számító - polgármesternek. A nevét kipontoztam, nem fontos most.
"Kedves ...,
nos, akkor egy kis ízelítő. Ez az a portál. Különösképpen a Búcsú a pártoktól - főoldal -, azzal a megjegyzéssel, hogy "fokozatosan".
Néhány szó arról, amiről beszélgettünk. (Mindig elszomorodom, ha egy okos embertől paneleket hallok.)
Alulról nem lehet építkezni. Nem úgy működik, hogy belekezdek, és nincs tervem hozzá, vagy belekezdek, és majd megjön párhuzamosan a terv is. Ebből csak olyasmi lehet, ami jelenleg is van. Fél óra nem elég az átlátáshoz. Egy óra sem. Meg fogom írni, természetesen nem utalva az ott jártunkra, se Önre, semmiféle módon. Az lesz a címe, hogy "A pápa hadosztályai".
Úgy nem fog menni, hogy adj Uramisten, de rögtön. Úgy sem, hogy összeollózok magamnak mindenféle alap nélküli kifejezéseket innen-onnan, leginkább saját érzelmeim által vezérelve. Olyanokat, hogy "összefogás" - nem lehetséges, azt meg, ami lehetséges, nem így hívják -, "emberekkel való megértetés", "párt általi vezetés", satöbbi. Hogy fontos-e a fogalmak tisztázása? Mindenekelőtt ez a fontos. Ettől vagyunk emberek. Ezzel gondolkodunk.
Egy országot nem egy pártnak - társaságnak - kell vezetni, hanem egy EMBERNEK. Közvetve több EMBERNEK. Megjegyzem, olyan, hogy "párt" nincs is, ahogy "ország" sincs, "egyetem" sincs, "önkormányzat" sincs, sőt, "állam" sincs. Ezek absztrakciók. Érdemes Ryle: A szellem fogalma című könyvére vetni egy pillantást ez ügyben. És mindez nem gyakorlatmentes elmefuttatás. Ha ez nem előzi meg a gyakorlatot, semmire nem megyünk. Akkor legkevesebb, hogy személyiségzavaraink lesznek, még ha nem is fogjuk úgy nevezni őket.
Ennél fogva párt erős sem lehet. Erős bárki és bármi csak olyan értelemben lehet, hogy a valóság talaján áll-e, vagy nem. Most az álmok talaján állunk, amivel semmi baj nem volna, ha nem neveznénk valóságnak. De még így sincs baj vele, ha nem a valóságra gondolunk, miközben absztrakciókról beszélünk. De sajnos arra gondolunk.
Vannak komoly megoldási tervek, mondta. És vannak összefogni kész szervezetek. Sőt, még annak is van egy icike-picike esélye, hogy a baloldali összefogás megvalósul. Hát semmiféle esélye nincs. Azért nincs, mert nem emberekről beszélünk, hanem elvont fogalmakról. És ha kikódoljuk, majd lemegyünk - Hobo után - kutyába, pardon, emberbe, azt kapjuk, hogy minden kisebb-nagyobb szervezetecskének van egy VEZETŐJE. Egy ember, aki a szervezetet képviseli. És e vezetők mindegyike a nagy szervezet - az összefogás - vezetője szeretne lenni. Ha lemond róla, csak taktikai okokból mond le. Ha egy kívülálló felé mond le, ráadásul ebben megegyezik az összes kollégájával, akkor az annyiban lesz őszinte, mint a magyar főurak választása Mátyás után és Mohács előtt. Dobzse László. Vagy Dobzse .... Ha nem Dobzse ..., akkor következik a lázadás. Ha Dobzse ..., akkor meg Mohács, mai kivitelben.
Az az "összefogás", aminek van esélye, egy látszat-összefogás lesz. Közösen majdcsak összebuherálunk valamit. Ha valaki ehhez adja a nevét, akkor vége a politikai pályafutásának. Akkor legfeljebb Pozsgay III. lesz belőle (Pozsgay II. Szili Kati). Már a Parlamentbe való bekerüléskor meg fog kezdődni a marakodás. Ha még ráadásul kormányon is lennének... hát abba jobb nem belegondolni. Drága ...! Ugye, nem gondolja, hogy Mesterházy, Bajnai vagy Gyurcsány szépen átadja magának a stafétabotot? Vagy odaengedi a kondér közelébe? És ha át is adja, azért adja csak át, hogy a célban visszavegye, ha oda is engedi, azért engedi oda, hogy kikaparja neki a legjobb falatokat. Ugye, tudja, hogy önzetlenség NINCS?? Ha ez túl általános lenne, akkor úgy mondom, hogy mindenki önző, ami különbözik, az az értékrend. És a bölcsesség. Meg az élettapasztalat, pontosabban, hogy ki-ki mit szűr le a tapasztalataiból.
Ezek az emberek NEM BÖLCSEK, .... Nem bölcsek, többségük még okos sem. És ez nem csak egy sajnálatos körülmény, nem csak egy idealista - ez is megérne pár sort - lenézése a "realisták" irányában, hanem, ha ország irányításáról van szó, egy alapkövetelmény elsikkasztása. Egy nagyon is gyakorlati alapkövetelményé.
Ön úgy gondolja, mindezzel ráérünk üres óráinkban foglalkozni. Addig csak megvagyunk a "harmadik utas" politikával. Azzal, hogy "szeressük egymást, gyerekek, hisz minden percért kár" (mindjárt felrakom, ha már eszembe jutott, a facebookra giccsnek). Hát nem vagyunk meg. Nem innen-onnan összevágott gondolatokkal lehet csak valamit kezdeni, hanem GYÖKERESEN MÁSOKKAL, mint amit a többiektől - jelenleg Öntől is - hallunk. És ez nem jön ki senkinek sem az ujjából. Ehhez időt kell erre szánni. Nem a nyilvánosság előtt eltöltött időt, hanem műhelymunkát. Nem Makk Alsó Bercikkel való egyezkedést (ezeket egy szinten kezelve velünk), nem minden percet TAKTIKÁRA és olyan, okosnak és hasznosnak tűnő dolgokra pazarolva, amelyek egy rossz rendszerbe helyezve semmiképp nem működhetnek, illetve, szükségszerűen a rossz rendszerhez idomulva működhetnek csak, tehát: rosszul, hanem az egyetlen lehetséges, az emberi természettel szinkronban levő (kiválasztási és elosztási) rendszer megalapozását szolgáló műhelymunkát. Közben lehet nyilatkozni, lehet mérsékeltnek, sőt, "középutasnak" mutatkozni, csak hosszú távon nincs értelme. Minden, amit tesz, minél hosszabb ideig teszi, annál jobban meg fogja határozni a jövőjét. Már az eddigiek is valamennyire meghatározták, de ebből még ki lehet jönni jól is. Ha azonban most elrontja, később már nem lehet. És ne gondolja, hogy a szabad akarat egyenlő azzal, hogy mindennek olyan következménye lesz, ami a kedvemre való. Hiszen bármikor kiigazíthatom. Nem lesz. A rendszer, amit felépít, mint minden rendszer, ÖNMEGHATÁROZÓ.
Tehát a legtöbb, amit ma tehet, az, hogy szakít minden közeljövőbeli ambíciójával, megpróbál mindent elölről átgondolni - én is ezt teszem, már ötödik éve -, és beéri annyival, hogy minden jelenlegi közismert politikai formációtól
függetlenül megpróbál bejutni a Parlamentbe. Esetleg polgármesterként - ahogy mondtam a beszélgetésünkkor - válik csatornájává e gondolatnak. (Ha nekem nem hisz, olvassa el az Újszövetségből a gazdagra, tevére és a tű fokára vonatkozó hasonlatot, majd helyettesítse be a "gazdag"-ot "nagyravágyó"-val.)
Nem főszereplőjévé. A történelem színpadán mindannyian szolgák lehetünk csak, bár ezt nem mindenki ismeri fel.
De lehetünk JÓ szolgák. Teljesíthetjük, amit a természet (Isten) kiszabott ránk, ha az emberiséget túlélni szeretnénk látni még egy ideig.
Ez sem utolsó mulatság, mondom Önnek a Holt költők társasága John Keatingjével (Robin Wllliams).
Szeretettel üdvözli:
Gaál Péter"
2013. 11. 07.