Egyetlen, csak EGYETLEN pártszövetséget kérek megemlíteni, amely nem ért csúf véget. Kezdve mondjuk a Caesar-Pompeius-Crassus alkotta első triumvirátustól (ne mondja nekem senki, hogy az három férfi szövetsége volt, nem három párté, mert bár ha formálisan így is van, tartalmilag soha nem így van). Rövid emlékezetűeknek akár az elmúlt huszonhárom évből.
Vagy alkotóelemeikre hullottak szét, vagy, mint a nőstény botsáska az udvarlóját, a nagyobb szépen (vagy nem szépen) bekebelezte a kisebbet, esetleg együtt maradtak, de a kisebbik már csak formálisan maradt önálló párt, mind vezetését, mind tagságát tekintve.
Meg kellene érteni, hogy ez így abszolúte nem megy, polgártársak. Én nem vagyok semmi jónak az elrontója, de ez nem jó. És nem lehetőség semmire. Pláne nem hosszabb távra nézve. Ha egyedül maradok a véleményemmel, akkor sem. Mindenki halandzsázik összevissza, a régiektől a buliba ismét beszálló Bokrosig. Modern Magyarországért Mozgalom, ha még nem hallott valaki róla. Ha a tisztelt Olvasó rákattint, már meg is jelenik Babits: Húsvét előtt című versének kis részlete: "Hogy béke! béke! béke! béke már! Legyen vége már!" Bokrost kifejezetten okos embernek tartom, annak ellenére, hogy Dávid Ibolya mellett nagy lépéseket tett saját maga bohóccá silányításában, gondolok például a táncra perdülésre. Bár Lajos, ahogy egy barátjától hallottam, kifejezetten jól táncol. Ő tette sínre 1995-ben az országot. De akkor még csak pénzügyminiszter volt. Elég hosszú ideig volt az, hogy majdnem húsz évre való tékozolnivalót hagyjon maga után, de túl rövid ideig ahhoz, hogy súlyt szerezzen magának a politikában. Ami, akárki akármit mond, NEM szakma. Nem okos embernek való, legalábbis e pillanatban még nem, hanem népámítónak.
Apropó, súly. Selmeczi Gabriella, nézzen bár akárhogyan is ki, legyen bár akármennyi esze - milyen volt szőkesége, hogy még egy Nyugatos költőt idézzek -, tehát vagy akármekkora szőkesége, bármikor lenyomja az okos, szakszerű, kétségkívül jóakaratú Bokrost, mondta pár napja nekem valaki. És igaza volt. Azért volt igaza, mert a "nép" mérlegében, legalábbis EGY DARABIG (ezért NEM volt igaza) a "súy" serpenyőjében nem valódi súlyok vannak, hanem olyanok, amelyeket súlyoknak LÁT. Amelyeket súlyoknak LÁTTATNAK vele. A mérleg nyelve pedig a "nép" maga, legalábbis e kifordult és feje tetején álló kor szerint. Így célszerű, ha az alkalmatlanok uralmát akarjuk biztosítani hosszú távra.
A mérleg súlyoknak fenntartott serpenyőjében - ó, hányszor leírtam már! - SZAVAK vannak. De miféle szavak? TITULUSOK. És, fájdalom, e titulusok megalkotásában az érintettek oroszlánrészt vállaltak. Egyvalaki kivételével: nos, ez bizony Orbán Viktor, szeretett miniszterelnökünk. Mi jut eszébe Gyurcsányról az átlag magyar halandónak? Őszöd és a hazugság. Még akkor is, ha az egész a "nem osztogatnak, hanem fosztogatnak" mintájára ragadt rajta. Bokrosról? A csomag. A megszorítások. Bajnairól (aki, minden tiszteletem ellenére, korántsem az az ártatlan, rokonszenves fiatalember, akinek mutatja magát) a liba. Medgyessy Péterről a koktélok és a beszélni nem tudás. Horn Gyuláról a pufajka, és ez a pufajka szépen ráterül az egész MSZP-re, mindmáig. Messze jutottunk Hódító Vilmostól, aki olyannyira büszkén viselte fattyú voltát, hogy még a nevét is így írta alá: William, the Bastard. Nade ehhez hódítónak kellett lenni.
Mit mondott Bokros a minap? Az „Egyenes beszéd”-ben? Véletlenül hallottam, és ha már ő volt a riportalany, hát megnéztem végig a műsort. Azt mondta, hogy az igazi, konzervatív jobbközép az az ő pártja, szemben a távolról sem jobboldali, hanem ÚJKOMMUNISTA Fidesszel. Még mielőtt valaki elhinné, ez úgy nem igaz, ahogy van. Mert bár kétségtelen, én magam is leírtam mindjárt Orbán újabbkori regnálása kezdetén, hogy a mostani adminisztráció MÓDSZEREIBEN igen sokban emlékeztet a "kommunista" módszerekre, de most hozzáteszem, hogy - különösen, ha Kádár János országlásával hasonlítjuk össze - CÉLJAIBAN már korántsem. Elég, ha összeveti a kedves Olvasó a Cserje utcai villában villanyrezsón elkészített krumplifőzeléket eszegető, konfekcióruhákat viselő, kifejezetten szerény volt első titkár életvitelét a mai miniszterelnökével. Mindkét rendszer hatalomkoncentráción alapult, minden egyezés ebből következik. Bár a párt elit élete a szocializmusban is különbözött a lakosságétól, de korántsem annyira, amennyire ma. És a szocializmusról a legrosszabb akarattal se lehet elmondani, hogy a közép-felső osztályok érdekeit támogatta volna az alsóbbakkal szemben.
Hogy mi a konzervatív, azokon túl, amiket már eddig is leírtam róla, mint minden, megegyezés kérdése. Lehet konzervatív egy kommunista is, már, ha a "rendszerváltozás" előtti időket álmodja vissza, lehet egy vérbeli kapitalista is, érthetünk ezalatt egy életmódot, világnézetet, erkölcsiséget, vallásosságot, illetve egy ellenkező életmódot, világnézetet, erkölcsiséget, vallástalanságot is. Hiszen nincs új a nap alatt, mondta a szintén számtalanszor idézett Prédikátor már bő háromezer évvel ezelőtt. Tehát Bokros attól még, hogy magát konzervatívnak nevezi, bármi lehet. A "jobbközép" meg valami olyasmi, mint a "se ilyen, se olyan, gondoljatok, amit akartok".( Valójában semmi: a "közép" ugyanis EGY PONT. Nincs neki se jobb, se bal oldala.) Az én olvasatomban ugyan a "jobb" teljesen mást jelent, mint ahogyan használják, és ilyen értelemben Bokros nagyon is "bal", de ha azt nézzük, kiken segítene az elképzelése, akkor valóban nevezhetjük jobboldalinak. Kár, hogy retorikájában pont az ellenkezőjét érzékelteti, dehát a liberalizmus már csak ilyen.
Hogy is mondta Jézus a tanítványainak? "Legyetek okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok." Ezért hagytam meg korábbi életemből egyetlen plüssállatot, egy kígyót, itt lóg le a szekrényemről. Okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok. A Hikszosz - és értelemszerűen a HMP - addig marad fent, ameddig ezt nem felejti el. Megerősödni is csak így lesz képes. Orbán pártjával csak egy Orbán pártja mintájára - de annál célszerűbben - megszervezett, koncentrált döntéshozói körű, egyelőre konfliktuskerülő szervezet képes szembeszállni. EGYETLEN. Aminek van elég türelme kivárni, hogy a belső erózió elvégezze munkáját a Fideszben. Ami addig ÉPÍTI saját magát. Ami nem fecsérli az erejét és idejét felesleges körökre.
Miközben Bokros honlapját nézegettem, a Babits-versről eszembe jutott egy régi írásom. Véletlenül ugyanazt a címet viselte, véletlenül ugyanaz volt a mottója. Két évvel és öt hónappal ezelőtt írtam. A játék kedvéért ugyan, olvassa már el itt a Portálon a korábbi hír- esemény kommentek között megtalálható Húsvét előtt-et. Hiszen az Olvasónak is kijár egy kis szórakozás.
Ha már okulni nem akar semmiből.
2013. 09. 22.