Na akkor. Csak, hogy teljesen világosan lássatok. Ha ez az ország (és a többi) olyan volna, amilyet leírtam itt: - Búcsú a pártoktól (amely NEM pártok nélküli országot jelent, mert nemhogy ország, de még nagyobb embercsoport sincs ilyen), akkor:
- nem tehetne senki következmények nélkül olyanokat, mint többek között az utóbbi hetekben (szintén többek között) a magyar kormány;
- akár 90 %-os támogatottság mellett is le lehetne váltani a miniszterelnököt, ami
- okafogyottá tenne oda-vissza mindenféle manipulálást a közhangulattal;
- ugyanakkor már eleve se tehetne se a miniszterelnök, se az (ebben a rendszerben) sokkal szélesebb jogkörű államfő azt, amit akar, mégis
- a központi hatalom centralizált, vagyis az ország vezethető lenne;
- viszont, ha olyan döntést hoz, amelyet meghozhat, és amelyet a közvélemény is támogat, de ennek ellenére eltávolítják, és a döntést korrigálják, esély lenne rá, hogy kiderüljön, ez volt a helyes megoldás;
- ám ha valamilyen oknál fogva mégis az ellenkezője derül ki, újabb megválasztással visszatérhet a hatalomba;
- nem futballcsapatok irányítanák az országot, mindennel, ami ezzel jár, a szelíd lelkű szurkolóktól a győzelem értelméig, hanem megfelelő kvalitásokkal és szellemmel rendelkező államférfiak, akikről azért lehet mindezt kijelenteni, mert de jure és de facto ugyanannyira felelősek és felelősségre vonhatók a tevékenységükért, mint bárki más, ez pedig azt jelenti, hogy a törvény és az ítélkezés szigora a rájuk bízott és felvállalt feladat nagyságával nem fordítottan lesz arányos, mint most, hanem egyenesen, ha nem hatványozottan.
És megint leírom: semmit nem szoptam az ujjamból, tehát ezt sem. És nem ideológia van benne, hanem világnézet. Amiben az emberiség körülbelül négyszáz évet leszámítva mindig is leledzett. Akkora a különbség, mint a törvény és a jog között. Mást nem kell tenni, mint a saját viszonyainkra applikálni. Még csak nem is mi lennénk az elsők, akik megtették.
Addig pedig viseljétek a következményeket. Viseljetek háborút, szóban is, és talán a gyakorlatban is. Nem a nemzetetekért-népetekért, dehogy. Azt csak mondják nektek, talán ti is magatoknak. Ez a könnyebb. Orbán Viktorért, Mészáros Lőrincért, Rogán Antalért, Lázár Jánosért, Kósa Lajosért, Semjén Zsoltért. Később pedig már, amikor a világ ugyanúgy velük fog azonosítani titeket, ahogy most ti teszitek másokkal, magatokért. Nem Orbán Viktort fogják leköpni és megverni, mihelyt kirakjátok innét a lábatokat, hanem titeket. Igen, kedves honfitársaim. Jól következtettek. Onnantól a gyakorlatban is egy csónakban fogtok evezni Orbán Viktorral, klienseivel és futroncaival. (Ha valaki nem tudná, mi az a futronc: olyasmi, mint a csicska. A középkori-kora újkori európai egyetemeken az öregdiákok voltak az úgynevezett firmák, a gólyák három évig a futroncaik. Még a magyar is megőrizte: "Jó firma vagy!")
Onnantól az lesz, hogy a mai rezsimért nem lehet, hanem KELL harcolnotok. Pontosan ugyanúgy, mint a Don-kanyarba küldött katonáknak kellett lassan hetvenkét éve. Ott már csak ők voltak és csak az oroszokkal szemben, nem Horthy kontra Sztálin. Onnantól MAGATOKÉRT kell majd összetartanotok, nem azért, mert mindannyian ezt akarnátok, hanem azért, mert megfogható módon TITEKET fognak támadni. Igen, nem voltam feljebb pontos. Egy csónakban fogtok evezni ugyan Orbán Viktorral és a sleppjével, de nem ugyanott fogtok kikötni. Ha megnyeritek neki a csatát, ha nem. A különbség, hogy ha veszítetek, amire hosszú távon körülbelül ugyanolyan jó esélyetek van, mint arra, hogy este lenyugszik a nap, TI ugyanoda kerültök, mint ha nyernétek. Ők viszont legfeljebb... gondoljatok arra, hol kötött ki Horthy Miklós a második világháború után, és hol kötöttek ki a katonái. Ő Estorilban, amazok meg... jeltelen tömegsírokban, a Don-kanyartól Ausztriáig.
És tudjátok-e, mi a legszebb az egészben? Hogy ha majd harcolniuk KELL azoknak is, akik per pillanat el akarnák kerülni, nekik is eljön az a pillanat, amikor választaniuk kell aközött, hogy saját maguk ellen is offenzívát folytatva, meghasonultan védjék az életüket, értse ki-ki ez alatt, amit akar, egzisztenciától a tényleges életig, vagy... vagy az önmeggyőzés között. Hiszen RÁM lőnek. A kurafiak. Az ÉN életemet védem. Engem sértegetnek, engem aláznak meg, engem akarnak tönkretenni. Egy darabig mondogatom magamnak, hogy ez nem miattam van, de a végtelenségig nem tehetem.
Onnantól ez a rezsim (is) elérte célját.
Za Rógyina, za Sztálina! A Hazáért, Sztálinért!
Persze Sztálin ezt épp fordítva érti. A Haza meg sehogy, nem lévén neki sem tudata, sem szája. Mert ha lenne, borzadva tiltakozna.
2015. 09. 19.