Fogjuk már fel, hogy a minimálbér kormányzati szempontból teljesen mást jelent, mint amit az utca embere kihallani vél belőle.
"Egy kormány nem teheti meg, hogy a megélhetési minimumot a minimálbér alatt állapítja meg." Lakatos Anikó idézte Gyurcsány Ferencet. Ha megengedik a kormánynak, megteheti. Akkor engedik meg, ha az államigazgatás szerkezete megengedő. Vagy azért, mert eleve ilyenre fabrikálták, vagy azért, mert tele van jogi kiskapukkal. Nagykapukkal. Fékek és ellensúlyok. Alkotmány. Nem alaptörvény, hanem alkotmány. Az én olvasatom persze némileg más. Egyfajta fúzió, konszenzusos keretekkel, azon belül nagy mozgástérrel, és (modellezve) három dimenziós ellenőrzéssel. Nem csak vertikálisan felülről lefelé, hanem horizontálisan is, alulról felfelé is, és mindezt térben. Geri Tibi a kezét dörzsölgetné, ő szereti a geometriát. Mindez pedig HIVATALOS NEVESÍTÉSSEL. A személytelen (testületi) szintről személyes (egyéni) szintre való átváltással. Amikor az olyanok, mint "lex XY" nem újságírói, hanem jogi összekapcsolást jelentenek. JOGI FELELŐSSÉGGEL, hogy jobban értsék. Büntető- polgári jogi felelősséggel. A jelen rendszer, ha ügyesen kihasználják, jóformán csak politikai felelősséget ismer. Ami per pillanat nálunk annyit jelent, hogy ha végképp tarthatatlan valakinek a helyzete, hosszabb-rövidebb időre elirányítják valamilyen parkolópályára. Lásd Selmeczi Gabriella pályafutását például. De ugye érzik, mennyire nonszensz, hogy egy cégvezető nagyobb felelősséggel tartozik az általa megkötött vagy jóváhagyott üzletekért, mint egy miniszter-miniszterelnök az országért?
Értsék meg végre, hogy az az absztrahálás, elvonatkoztatás, amely a teremtésben kizárólag az ember sajátja, kizárólag arra szolgál, hogy MEGKÖNNYÍTSE A GONDOLKODÁST! Egy fikció, amelyről tudjuk, hogy NEM VALÓSÁG, csak azért használjuk, hogy a valóság felismerését lehetővé tegye. Láttak már szépítkező nőt, hacsak nem egy elmegyógyintézetben, aki a tükör előtt A TÜKRÖT kezdi kisminkelni? NINCS nép, nemzet, magyarság, minisztérium, parlament, kormány, hanem EMBEREK vannak. Személyek, akiket valamilyen szempontból összekapcsolunk ugyan, de ettől még nem szűnnek meg személyek lenni. Nem a nép, minisztérium, kormány hoz döntéseket, tesz bármit, hanem János bácsi, Mari néni, a miniszter, vagy a miniszterelnök. A kapcsolat - bármely kapcsolat - a valóságnak MÁS szegletében van, mint amiben számon lehet kérni bármit. Egy RENDEZŐELV. Láttak már rendezőelvet börtönben?
NEM a Parlament hozza a törvényeket, hanem képviselők szavazzák meg, miután jogászok a főhatalom valóságos birtokosa (aki SOHA nem a nép, nem is lehet - egy absztrakció nem tud uralkodni) akaratának megfelelően megírták, és ő jóváhagyta. Ennyit kell csak felfogniuk. És abban a pillanatban, amikor ettől elvonatoztatnak, két dolog történik, egymás után: 1. elvonatkoztatnak a valóságtól, és ezzel 2. MEGSZÜNTETIK A FELELŐSSÉGET.
Az a probléma, hogy az államirányítás felső szintjein nem lehet nem absztrahálva gondolkodni. Ha akarom, ha nem, nem lehet. Ebből az is következik, hogy az államirányítás felső szintjeiről sem lehet másképpen gondolkodni. Ha Önök mindannyian EGYETLEN PERCET szeretnének beszélgetni a miniszterelnökkel, és ő hajlandó lenne erre napi tizenhat órát fordítani, HARMINC ÉVBE TELNE, ameddig mindnyájukra sor kerül. Számolják csak ki. Még egy ilyen kis ország esetében is, mint Magyarország. Egy képviselő esetében ez a szám jóval kisebb, de egyrészt még így is túl magas a megvalósíthatósághoz, másrészt a "választásokon" a képviselők többnyire a húzóarc, jelen esetben a miniszterelnök-pártvezér strómanjai. Őt választják meg, más képében, AKIT NEM IS ISMERNEK. Nem róla gondolkodnak, hanem arról a festményről, amit számukra festenek. Ami egybevág azzal az álommal, amit álmodni szeretnének. "Én nem Sztálin elvtárs vagyok", tiltakozott Sztálin egy ízben a harcostársak előtt. "Sztálin elvtárs valaki más."
A "választás" szó azt jelenti, hogy valamilyen szempont alapján valamit/valakit valaki előnyben részesít. Ehhez viszont szükség van az ismeretek elégséges minimumára. Ha ismeretek nincsenek, az nem választás, csak blöff. És most tegyék kezüket a szívükre, azaz inkább a homlokukra: VÁLASZTÁS EZ?
De "felülről" nézve se jobb a helyzet. Onnét nem embereket, csak számokat lehet látni. Statisztikákat. Az egyes emberek véleménye is csak statisztikailag számít, a - szintén statisztikai - ingerküszöb szempontjából. Egy államigazgatási tisztségviselő a minimálbérre nem úgy gondol, hogy attól jobb lesz-e a dolgozóknak. Ő bevétel-kiadásban gondolkodik, esetleg meghallgatva a propagandisták véleményét, hogy ez milyen reakciót fog vélhetően kiváltani. Absztrakció és valóság között kellene egyensúlyozni, de (ONNÉT) még ebben az (ideális) esetben is csak absztrakció és absztrakció között lehet. A kormány sorsa ott dől el, hogy mindkét absztrahálást végrehajtja-e, vagy csak az egyiket. Gyurcsány Ferenc kormánya csak az egyiket hajtotta végre (lásd a vizitdíjat), meg is bukott. Orbán legfeljebb ott követ el hibát, hogy propagandaszinten tévesen absztrahál. Téved, a statisztikát illetően. Nem feltétlenül a számokat illetően, hanem a SÚLYOZÁST illetően.
A minimálbér, aminek az ürügyén mindezt (sokadszor) leírhattam, a kormány szempontjából KALKULÁLHATÓ BEVÉTELEKET jelent. Fix minimumot, a bérterhek miatt. Persze, ha a kormány úgy gondolkodik, hogy a munkavállalók a terheik változatlanul hagyása mellett majdcsak megoldják valahogy, akkor meg is fogják oldani, de abban nem lesz köszönet. Nem a bérek fognak ugyanis emelkedni, hanem A MINIMÁLBÉR. A többi megy feketén, emiatt a fogyasztás nem emelkedik, ami ÁFA és egyéb kiesést jelent, beleértve a gazdaság lassulását. Ha nem egy átfogó reform része, megette a fene az egészet. És van még valami, ami első blikkre költségvetési szempontból örvendetes, második blikkre nem annyira. A sok bejelentett minimálbér miatt csökkenni fognak a nyugdíjak. Kevesebb lesz a kifizetés, és a tovább csökkenő fogyasztás miatt ami bejön a vámon, elmegy a réven. Semmi más nem történik (most sem), mint a fekete fehérre mosdatása. Én, a kormány jót akarok, de EZEK belerondítanak. A bankok a bankadó miatt, a boltok a chipsadó miatt, a munkáltatók az emelkedő terheik miatt. A minimálbér jelenleg Magyarországon nem egyéb, mint TERELÉS. Két legyet egy csapásra. Nem gazdaságélénkítés, nem szociális intézkedés, hanem áthárított sarc, előbbiek nélkül. A minimálbér emelése önmagában ugyanolyan, mint az az egész Patyomkin-falu, amelyet sikerült szépen felépíteni. Az pedig, hogy a minimálbérnek a (valóságos) létminimum felett kellene lenni, így önmagában körülbelül annyi, mint amikor a műparaszt azt mondta egy régi rákosista szocreál filmben, hogy "a hibókat ki köll javítani".
Már a szocialisták idejében sorra vettem (hmp-hikszosz.hu - Napló) az akkori minisztériumok által lefedett területeket. Én, a laikus, kívülről, Miss Marpleként. Egyetlen dologgal támasztom alá, azzal a népi bölcsességgel, hogy "aki mindent möglát, mind fúr az oldali". Nem lévén szakember, se bennfentes, én csak azt látom, ami megmutatkozik. Nem hallom a vitákat, hála Istennek. Tehát, sorra vettem az összes minisztériumi területet, közigazgatástól a közlekedésig, fegyveres testületektől a mezőgazdaságig. Sokáig tartott, utána is kellett azért néznem közben. És mivel sokáig tartott, mindig reménykedtem, hogy az aznapi penzum végre olyan lesz, amire azt mondhatom, hogy nem kell gyökeresen megváltoztatni mindent. Hogy alapvetően jó, és mehetek végre olvasni majd aludni.
Ugye, kitalálták, hány ilyen területet találtam?
2016. 05. 02.