Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester 2015-ben tizedére csökkentette számlán tartott pénzét. Papíron ötvenmilliója van a párnacihában, vagy egy horvátországi nyaraló formájában, ötszázhuszonnégy milliót pedig kölcsönadott valakinek. Hogy kivette, aztán egy kofEdit summaryferban elvitték tőle, vagy átutalta, nem tudom, én a kofferes verzióra tippelnék. Hogy kicsoda, azt sem tudom, arra viszont szintén tippelnék, hogy kinek van hozzá egészen biztosan köze. De számunkra most nem is a pénz gazdája az érdekes, hanem a pénz útja, pontosabban útra kelése.
A kilencvenes évek közepén egyik ismerősöm, aki a Postabankban tartotta a megtakarítását, karácsonyra kapott a pénzintézettől egy ajándékot: A kis herceg Princz Gábor elnök-vezérigazgató által dedikált példányát. Ő is herceg, szellemeskedett utóbbi. Nem kockáztatok pert, ezért személyében nem írok róla, pedig, közös barátunk lévén, írhatnék, sőt, már akkor is írhattam volna. Ami viszont mindenki előtt ismert volt abban az időben: egy szép napon a bank elkezdte emelni - irreális magasságokig - a betétek után részéről fizetendő kamatot. Tele volt vele a média. Ennek pedig kizárólag az lehet az oka, mondtam akkor, hogy friss tőkére van szüksége. Egy piramisjátékba fogott, amivel ideig-óráig el szeretné odázni az elkerülhetetlen véget, amit a nagyközönség még nem lát. S így is volt. 1997 február végén terjedt el az a "rémhír" - így írja a Wikipédia -, ami után kilométeres sorok kezdtek kígyózni a Postabank fiókjai előtt, mert mindenki ki akarta venni a pénzét, sokaknak sikerült is. Aztán kiderült, hogy a rémhír - a százötven milliárdos hiány - mégsem rémhír, hanem hír, ha rémes is. Princzet megvádolták harminchat milliárdos hűtlen kezeléssel, végül egy ennek pontosan az ezredrészét kitevő pénzbüntetéssel megúszta. Az elnök-vezérigazgató ugyanis előrelátó, okos ember volt. Amikor még a bank helyzete szilárdnak tűnt - nem ingott meg a belé fektetett bizalom -, boldog-boldogtalannak nyújtott aprópénzért kölcsönt, leginkább persze boldognak, aki megfelelő státuszban volt. Mivel az ő idejében más politikai viszonyok uralkodtak, mint ma, azaz nem lehetett ennyire pontosan tudni az erőviszonyokat, pártállásra való tekintet nélkül. Minden oldalról bebiztosította magát. Nem emlékezteti ez Önöket véletlenül valamire, a közelmúltból?
Kicsivel a Postabank-botrány előtt, szintén a kilencvenes években élte virágkorát a Kontrax. Irodagépek (fénymásolók, telefonok, telefonközpontok, telefaxok) kereskedelmével lett ismert, üzleti zenitjére 1992-ben érkezett el, (akkori!) hétmilliárd forintos forgalommal. Korlátolt felelősségű társaságból részvénytársasággá alakult, és belefogott egy csupa üveg, Hungária körúti székház építésébe is (most bontják). A székház építésével egyidejűleg elkezdett részvényeket kibocsátani, melyeket el is kapkodtak, mint a cukrot. Nekem akkoriban úgy tűnt, mintha a székház volna a "vakulj, paraszt", ami a biztos befektetés látszatát adja, a részvénykibocsátás pedig az utolsó bevétel, s így is lőn. Megjelent akkoriban - talán 1993-ban - egy Playboy-interjú Dicső Gáborral, az alapító elnök-vezérigazgatóval. "Erős lábakon áll a Kontrax?" - kérdezte a riporter. "Hogy a Kontrax milyen lábakon áll, nem tudom" - válaszolta Dicső. "Én erős lábakon állok." Pár hónap se kellett hozzá, és 1993 májusában a cég bedőlt.
Magyarország 2016-os állapota pontosan ezekre emlékeztet. Nem tudjuk pontosan, mi van a mélyben. Nem ismerjük a pontos adatokat, úgy vélem, még a bennfentesek se ismerik mindnyájan. Valamit azért érezhetnek. Van, akinek nem kell érezni sem, mert megmondják, mit csináljon. Ilyen lehet Mészáros Lőrinc is. Ezt gondolom, én, ma, február kilencedikén. Nem Orbán Viktorra kell figyelni. A környezetére. A közvetlen környezetére. Az exgázszerelőre például. A pénz mozgására, mindegy, hogy papíron ki birtokolja. Rogán, Lázár, meg a többiek nem annyira fontosak. Bár Lázárnak, ha el nem szúrja, lehet még néhány érdekes dobása. Tulajdonképpen egyedül neki lehet, noha egyre jobban belegabalyodik ő is a hálóba. Hat éve leírtam, hogy Orbán Viktor legfőbb ellenfele nem az ellenzék, hanem maga a Fidesz. E pillanatban pedig a Fideszből egyedül Lázár látszik képesnek és esélyesnek. Kár volt belemennie (például) a földpanamába, bár ezt is csak én gondolom, most és itt.
És akkor itt van a terrorveszély-törvényjavaslat. Az ember első olvasásra-hallásra csak csodálkozik. Se terror nincs - eltekintve a kormánytól -, se veszély. Menekültek sincsenek. Minden nap minden percében beszél róluk valaki, de nincsenek. És annyit beszélnek róluk, hogy az egész visszafelé fog elsülni. Feltéve, ha -
Most két választás között félidő van. Most kell keresztülverni, ami a választás előtt rizikós lehet. Ha most sikerül beemelni az alaptörvénybe, akkor nincs az a hatalom, ami onnét jó darabig kimozdítaná. Ha 2018- ban kétharmaddal nyer a Fidesz, azért, ha nem nyer kétharmaddal, de nyer - amit biztosra vesz -, akkor azért, mert nem lesz meg a szükséges mennyiségű szavazat a módosításhoz.
De minek? Minek ez az egész, ha Orbán embere a köztársasági elnök, aki a szükségállapotot elrendelheti? Azért hogy kikapcsolható legyen a parlament? De miért van erre szükség akkor, amikor az összes közvélemény-kutatás fölényes (kétharmados) kormánypárti vezetést mutat? LEGALÁBBIS MA. Töretlen bizalmat. Akár a Kontrax iránt 1992-ben, vagy a Postabank iránt 1996-ban.
Akkor mi is lenne a terrorveszélyről szóló törvény? Kitalálták: ugyanaz, mint az üzleti életben a... CSŐDVÉDELEM. Iksz ideig (a javaslat szerint két hónapig) nem lehet semmit a cégen (kormányon) számon kérni. Addig van idő a hitelezőkkel való egyezkedésre. Nem kell feltárni az okokat, csak ki kell találni valamit. Ha sikerül, meg se kell magyarázni, ha nem sikerül... ott vannak az erős magánlábak és horvátországi nyaralók. Herman Wouk írja a Zendülés a Caine hadihajón-ban, hogy öt perc alatt egy egész flottát el lehet süllyeszteni. Két hónap ehhez képest rengeteg idő.
A politikai ellenzék ebben a játékban annyit számít, hogy akkor van esélye, ha a csőd feldereng. Ha úgy tűnik, hogy nem lehet kivédeni, sem elmismásolni. Akkor válhat fontossá, hogy egy időre törvényes erőszakkal be lehessen fogni a száját. A mai általánosan ismert politikai ellenzék befutása e struktúrában nem választás, hanem ellenválasztás lenne, ahogy az utóbbi huszonhat évben mindig is volt. Sokan örültek, hogy a Kétfarkú Kutya Párt már mérhető közvéleménykutatással, pedig - bár én is szeretem - sírni kellene rajta. Már a vicc is inkább, mint ezek, mondja a választó.
Ugye, tudják, mikor van szüksége egy cégnek csődvédelemre, azaz csőd elleni védelemre? HA CSŐDBEN VAN. És tudják, mikor akarok megszavaztatni egy értelmileg ilyen törvényt? HA ERRE SZÁMÍTOK.
Isten óvja Magyarországot. Más nem fogja, ha így megy tovább.
2016. 02. 09.