Ez a rengeteg munka. Ez a rengeteg felesleges munka. E pillanatban öten ülnek valamiféle ellenzéki kerekasztalnál: négy párt és egy egyesület. A négy párt közül egy jelentős, a többi nem. És érdekes módon az e párton kívüli egyetlen, aki esélyes a Parlamentbe való bejutásra (nem többre), az az egyesület, persze csak akkor, ha párttá alakul. Van még ezen kívül egy párt, ami már most bent van az országgyűlésben, és egy másik jelentéktelen szervezet, ami soha nem is lesz bent. Mindezek összesen - a biztos pártválasztókat tekintve, nagy jóindulattal - olyan 40-45 százalékot képviselhetnek most. És ha az ötvenegy százalékot nem érik el, akkor tulajdonképpen mindegy, mennyit képviselnek. Ha elérik...akkor jön az álom második fele. (Az első az együttműködés.) Ami pont arról szólna, amiről ez a fele nem szól. Az egymás elleni vetélkedésről, azaz egy választások utáni időközi választásról. A hétfejű sárkány már a földön hever fiókájával együtt, most a lovagokon a sor, hogy eldöntsék, kié lesz a királylány. Aki már kicsit megöregedett, elhasználódott (mekkora izéje lehet egy sárkánynak?), apját rég letaszították a trónról, nincs egy fillérje sem, és ha jobban utánanézünk, talán még a születésébe is besegített egy nagytermészetű parádéskocsis, de a neve megmaradt. Egyelőre.
Nos, ott ülnek a lovagok a kerekasztalnál, és beszélgetnek. Mivel mindannyian ugyanazt az urat szolgálják, akit a Biblia nemes egyszerűséggel csak Mammonnak titulál, és az úr szava szent, a "jogállam" mibenlétét illetően nem lehet sok vita. Három sarkalatos ponton nyugszik elég régóta: szabad verseny, általános választójog és általános választhatóság. Természetesen a verseny nem szabad, csak azoknak, akik megfelelő anyagi kondíciókkal rendelkeznek, a választójog nem választójog, csak válogatójog azok között, akiket az előbbiek kijelölnek, és a választhatóság is csak elméletben általános, ugyanezért. A részleteken lehet vitatkozni, fognak is, leginkább annak alapján, hogy mi látszik biztosítani legjobban kinek-kinek a pillanatnyi és hosszútávú érdekeit. Vagyis annak alapján, hogy ki-ki milyen hipotézisből indul ki önmagát illetően, és milyen jövőre számít. A csomagoláson ez persze nem lesz feltüntetve. Ott olyasmik lesznek, hogy "demokrácia", "szolidaritás", "jogbiztonság", "felemelkedés", "garancia", "szakítás a múlttal", "fordulat", "társadalmi igazságosság", "visszaélések megakadályozása", satöbbi. Végtére is azt, hogy "mákony" és "maszlag" mégsem lehet kiírni.
De mennyi ember munkálkodik addig ezeken! Tudós jogászok, hittel teli aktivisták, lánglelkű, felvilágosult koponyák, megannyi kis Washington, Adams, Jefferson, Madison, Monroe. Nem az igaziak, mert azért azok sem voltak teljesen makulátlanok, csak olyanok, mint amilyeneknek az igaziakat gondolják. És mindebből...a sarkalatos pontokon kívül legjobb esetben sem marad semmi. A sarkalatos pontok is csak akkor, ha győz az ellenzék 2014-ben.
De nem fog győzni. Ha győzne, azt, ami utána következik, mindaddig, ameddig EGYETLEN, legalább a Fidesszel egyenrangú, a Fideszhez hasonlóan vezetett (nem a tartalmat értem ezalatt, csak nagy vonalakban - nagy vonalakban! megszorításokkal, ellensúlyokkal - a formát) szervezet nem jön létre, illetve jut hatalomhoz, szóval azt, ami ezután következik, az ellenségemnek nem kívánom. Ha pedig nem győz, 2014 után kezdődik a munkálkodás elölről, a megváltozott (mert minden folyamatosan változik, ez e világ lényegi jellemzője) helyzetnek megfelelően. És ez így megy és mendegél, amíg...lásd e bekezdés második mondatát.
2013. 01. 08.