Ugye, senki nem gondolja, hogy ez a cigány-magyar ellentétről szól? Ez a Jobbikról szól, és csak a Jobbikról. És még hány ilyen lesz. Vagy ilyenebb. Most egyelőre ez csak annyi, hogy Vonának nem született kétfejű kakasa, vagy hatujjú gyermeke a táltosság összes ismérvével, uborkaszezon van, véletlenül épp Fradi-Újpest is, és már itt volt az ideje az emberek emlékezetét felfrissíteni, hogy ők léteznek. Hogy a cigányok innák meg az egésznek a levét? Alig hiszem. Még sérülés se lesz több, mint amikor két cigány család összeverekszik. Ez az út hosszú távon pontosan ugyanolyan csapda a Jobbik számára, mint amilyen a Fidesz szerkezete a Fidesz számára. A dicstelen véghez vezető út első lépései. De Magyarország számára is, ha a pártrendszer fennmarad. Ami ma történik Cegléden, az pártpolitika. Taktika. Ugyanolyan taktika, mint a tévészékház ostromában a Fidesz szerepe volt. Nem Vona lépett először az erőszak útjára: érdemes 2002 júliusára (Erzsébet-hídi "csata") visszagondolni. Ha nincs öszödi beszéd, és a szocialisták nem olyanok, mint amilyenek, lett volna még cifrább is. Most pedig nem kell csodálkozni, ha a tanítvány túlnő mesterén, és gyakorlatba ülteti át a tanultakat.
Az összes érdek találkozik. A kormány érdeke: megalapozni egy esetleges jövőbeni szükségállapotot, bebizonyítani a külföld előtt, hogy semleges és ura a helyzetnek, a valóságban csak látszatintézkedéseket tenni, és fenntartani a feszültséget, a választók esetleg nagyobbik hányada felé tenni egy gesztust, muníciót gyűjteni a Jobbik ellen. A Jobbik érdeke, hogy bebizonyítsa, égető szükség van rá, és megint róla beszéljen az egész ország. Az Orbán-kormány belföldi és külföldi támogatóinak érdeke, hogy lássa a világ, mi volna itt Orbán nélkül. Belföldi és külföldi ellenzékének az érdeke, hogy lássa a világ, mi történik Orbán alatt. A cigányok érdeke (még akkor is, ha nem ők kezdték - ugyan mire hivatkozna ma Mugabe, Zimbabwe véres kezű fekete diktátora, ha nem előzte volna meg az apartheid?), hogy lássa mindenki, őket üldözik. Két nagyobb cigánycsalád nézeteltérésekor (még nincs vége a ceglédi eseményeknek, mégis megkockáztatom) legalább annyi vér folyik, mint Cegléden fog folyni (ha fog egyáltalán). De az nem rasszizmus, mondja dühösen a kedves Olvasó. Hát, az nem. Bár nagyon hasonlít hozzá, csak az alap nem az, hogy cigány vagy nem cigány, hanem az, hogy Orsós vagy Lakatos.
Jó is, hogy eszembe jutott: Zimbabwe, az egykori Rhodesia. Vagy Dél-Afrika. De hagyjuk a közelmúltat, nézzük a jó öreg görög történelmet. A dór törzsek, akik Spártát (Lakedaimónt, Spárta csak a fővárosuk volt alapító királyuk feleségéről, Szpartéról elnevezve) megalapították, két hullámban hódítottak a Peloponnészoszon. Először a híres-hírhedt Tajgetosz hegységig, a második menetben ami attól nyugatra volt. Mindkét helyen görög akhájokat hódoltattak meg. Az első hullámban legyőzöttek lettek az ún. perioikoszok, körüllakók, a másodjára legyőzöttek, akik a nagy gabonatermelő vidéket, Messzéniát lakták, a helóták, foglyok. A perioikoszok majdnem polgárjoggal rendelkeztek. Vidáman beilleszkedtek. Ők voltak az iparosok, kereskedők, rengeteg hasznot hajtottak Spártának. Soha nem lázadtak fel. Ellentétben a majdnem rabszolgasorban és állandó rettegésben tartott helótákkal. Ha nem jön Nagy Sándor, Isten tudja, hogy alakult volna a spártaiak jövője. Mindenesetre lehet tippelni, különösen, ha a helóták szaporodási rátájára is vet az elfogulatlan szemlélő egy kósza pillantást.
Az integráció az egyetlen út, ami vezet valahová. A egyetlen. De ez nem négyéves ciklusok kérdése, még csak nem is egy emberöltőé. Gondolja itt egyetlen jó szándékú, de nem gondolkodó úgynevezett ellenzéki, hogy tiltakozással bármire is jut az egyező pártérdekek dzsungelében? Hacsak nem arra, hogy jó magyar szokás szerint valaki a többi fölé kerekedjen, és abban a pillanatban, amint ez megtörténik, az egész problémát, gyökerestől, megoldásostól a szőnyeg alá söpörje? Hogy aztán onnét bármikor, bárki, különösen, ha (egyéb) baj van, előkotorhassa, és kezdődjön az egész elölről?
De ebből is baj lesz, polgártársak. Szép lassan, éppen az alatt az egy-két emberöltő alatt, ami alatt még tenni lehetne valamit. Akkor aztán már ugyanúgy nem fog használni a rovásírásos tetoválás, a turulmadár, az oroszlános mellényke és a karikásostor, ahogy a legmodernebb fegyverek sem használtak sem Rhodesiában, sem az (akkor, mert Mandela lemondott róla) ATOMHATALOM Dél-afrikai Köztársaságban.
Szinte szégyellem leírni: Hikszosz. HMP. Nem pártpropaganda, polgártársak, ha tudjuk, mi van e betűszavak mögött. Éppen az nem.
2012.08.20.