A változatosság kedvéért Schiffer András hirdetése jelent meg nekem (is) a facebookon. "Célom, hogy közösen kiszabadítsuk az országot az oligarchák fogságából."
Tényleg mindenki ilyen hülye?? Az is, aki mondja, és akiknek mondja, azoknak ez a szellemi táplálékuk? Lehet persze, hogy ez. Csak sokat kell ismételgetni. A Führer óta tudjuk. Ő még csak nem is tagadta. Úgy megkérdezném Jancsi bácsit a faluvégen, hogy mi az az oligarcha? Egy krokodilféle? Vagy egy ehető kagyló? És százezredszer eszembe jut a vicc a két barkochbázó parasztról: "Oszt pöndörödik-e?" "Igen!" "Oszt csavarodik-e?" "Igen!" "Rákérdezek: dezoxi-ribonukleinsav?" "Igen!"
De ha mégis tudja. "Közösen?" Oszt kivel közösen? Mindnyájan? Bemegyünk a Parlamentbe, vagy dehogyis a Parlamentbe, az oligarchák palotájába, és száműzzük őket? De hiszen be se férnénk. Arról az apróságról nem is beszélve, hogy mi lesz utána? Csak hatalomnélküli szegény emberek maradnának? Vagy hatalomnélküli gazdagok? De hiszen a pénz már magában hatalom! Nem lesz se kiskirály, se nagykirály, mindenkinek egyformán lesz, vagy nem lesz, és mindenki él boldogan, egyenlően... nem a kommunizmus utópiája ez véletlenül?
És ha eltűnnek az oligarchák, mármint a mostani oligarchák, ugyanakkor nem következik be az utópia sem, akkor... akkor jönnek a következő oligarchák, nemde?
A fogságról nem is beszélve. Létezett olyan társadalom valaha, amelynek nem voltak oligarchái? Nem feltétlenül dúsgazdag oligarchái, és nem feltétlenül a pénz volt a kizárólagos és/vagy elsődleges eszköz a hatalomhoz, de... szóval, mi volt a helyzet például a párttitkárokkal? Oligarcha szempontjából édes mindegy, hogy a tyúk volt előbb, vagy a tojás, akarom mondani, a hatalom szülte a vagyont vagy a vagyon szülte a hatalmat. Minálunk, amióta csak megtelepedtünk ebben az országban, sőt gyanítom, előtte is, patriarchális viszonyok uralkodtak. Urambátyám, így mondták még hetven évvel ezelőtt is. Kapcsolati tőke, mondják ma.
"A jó Isten egyszerűnek
Alkotta az eszemet,
Nincsen abban nagy modernség
Csak szelídség, szeretet.
Kicsi kunyhó, szerető szív,
Messze égbolt, tiszta, kék -
Fulladjon meg Ady Endre
Lehetőleg máma még."
Na igen, Karinthy. Hogy szórakozna ma! És miket írhatna, te jó Isten!
Elnézve ezeket az embereket, akik a hatalom aspiránsainak tartják magukat, sőt, azokat is, akik már hatalomban voltak... és akik vannak... nehéz nekem eldönteni, hogy azt a rengeteg eszement marhaságot, ami kijön a szájukon, azért mondják-e, mert (már) maguk is elhiszik, azért, mert azt akarják, hogy a hallgatóságuk soha ne térjen magához és soha ne emelkedjen egy milliméterre sem a béka segge fölé, ahol most van, azért, mert azt gondolják, értelmes és a valóságnak megfelelő szavakkal nem lehet egyről kettőre jutni, vagy egyszerűen csak azért, mert idestova huszonhárom éve, ha csak a "rendszerváltozást" tekintjük, megszokták és nem tudnak leszokni róla?
Szóval, nem az oligarchákkal van baj. Oligarchák, vagyis nagy hatalmú emberek - nemesek, nemtelenek, gazdagok, befolyásosak - mindig is voltak, és mindig is lesznek. Nem lehetséges, hogy ne legyenek. A társadalom egyszerűen nem működne nélkülük, mint ahogyan egy gyár se működne, ha csak segédmunkások dolgoznának benne. Még csak az oligarchák hatalmával sincs baj. A baj az oligarchák KIVÁLASZTÓDÁSÁVAL van. Az oligarchák SZEMÉLYÉVEL. A mechanizmussal, amely a mai oligarchákat eredményezi, és ebből következően azzal, hogy ki lehet oligarcha. Majdnem azt is hozzátettem, hogy "ki nem", de aztán mégsem tettem hozzá.
Ugyanis pont az a baj, hogy ma BÁRKI lehet kiskirály, ha kellően lojális a nagykirályhoz. Amely nagykirály szintén bárki lehet, ha kellően lojális a még nagyobb királyhoz.
LOJÁLIS, felebarátaim, lojális. Ez a kulcs manapság. A többi rizsa.
2013. 07. 22.