Volt Moldovának egy elbeszélése, "A beszélő disznó". Arról szólt, hogy a Feketelelki Állami Gazdaság sertésgondozója, miután kifelé baktatott műszak végén az ólak közül, egy hangot hallott a háta mögött: "Józsi, a kurva anyád!" Őt ugyan Lajosnak hívták, nem Józsinak, de gondolta, egyik kollégája részegségében tévesztett, és felháborodva keresésére indult. Meg is találta a hang forrását, de nem egy embert, hanem egy kövér kismalacot, aki egyik oldaláról a másikra fordulva, megint megszólalt álmában. A kismalaccal egyezséget kötött: ő besúgó lesz, cserébe az életéért. Rekorderedmények születtek hízlalásban, a gazdaság vezetői ettől kezdve pontosan tudták, milyen tápot szeretnek a malacok, milyet nem, rekorderedmények születtek vágásban, mert Józsi, a malac már szállítás előtt megfelelő hangulatot keltett /"nem élet ez az élet, ennél már a halál is jobb"/, a teherautóról elsőként szaladt a kés alá, a többiek azt persze már nem láthatták, hogy egy rejtett ajtó mögött, ahol már várta Lajos, a gondozó, hogy visszavigye a telepre, eltűnik. Később afférja támadt a telepvezetővel, mert az nem volt hajlandó sertésgondozói tanfolyamra küldeni. Amikor az elutasítást megtudta -és ezért írom le az egész történetet- félrevonta a vezetőt. "Feri -nem biztos, hogy ez volt a neve, emlékezetből idézem- bátyám," kérdezte tőle szelíden, "meg tudná-e mondani, hogy lesz egy szopósmalacból hízott disznó?" "Hehe", nevetgélt kínjában a vezető, "biztos dagadtra verik." "Ó, nem," válaszolt a malac. "Egy disznó a statisztikák szerint átlagban hatot fial. Ha ennél többet, mondjuk hetet, van egy FÖLÖS SZÁMÚ MALACUNK. Kiválasztjuk a legkövérebbet, ami már szinte süldő, áttesszük a süldők közé, és lesz egy fölös számú SÜLDŐNK. A süldők közül is kiválasztjuk a legkövérebbet, ami már szinte hízott disznó, és lesz egy fölös számú hízott disznónk, amelyet szépen hazaviszünk. Érdekli, Feri bátyám, ki cserélgeti a telepen a malacokat?" Feri bátyámat nem érdekelte, Józsi malacot -most már inkább disznót- pedig beíratták a tanfolyamra.
Az e heti Magyar Demokrata címlapján az önkormányzati választásokra utalva a következő cím látható: KILENCTIZED. A vezércikket szokás szerint Bencsik András írta, "A mi bölcs forradalmunk címmel". Hogy egy forradalom miként lehet bölcs /és miért forradalom, de ezt a csontot már annyit rágtuk, hogy sokadszorra unalmas volna/, nem tudom, nekem mindenesetre a címről egyből A tanú-nak az a jelenete ugrott be, amikor Pelikán gátőr először találkozik az ÁVH-s Virág elvtárssal, és az megkérdezi tőle: "Szereti nagy, bölcs vezérünket?" A diktatúrákban a kifejezések is visszaköszönnek, a módszerek is: a néhány alaptételt addig kell ismételni, ameddig az emberek tudatában valósággá nem válik, mondta Ormos Mária idézetében egy korábbi diktátor, Adolf Hitler. Most azonban nem erről akarunk beszélni, hanem a kilenctizedről, mely a kétharmadhoz és a forradalomhoz hasonlóan a jövőbeni összes hivatkozás és szókincs elmaradhatatlan része lesz. Adva volt ugye egy -az összes választópolgárt tekintve- 27 százalékos eredmény, a malac. Ebből lett a voksukat leadók számához viszonyított 56 százalék, a süldő. Majd a MANDÁTUMSZÁMÍTÁS TECHNIKÁJÁVAL kiosztott önkormányzati képviselőhelyek arányszáma után megjelent a kilenctized, amelyet a szerző egy további csúsztatással már az első mondatban a TELJES LAKOSSÁGRA terjesztett ki: "...TÍZMILLIÓ magyar tökéletes pontossággal hajtotta végre a kétharmados forradalom befejező szakaszát", vagyis a hízott disznó.
Az utóbbi húsz év második legalacsonyabb részvétele melletti, az április 11-i választásoknál -az összes választópolgárt tekintve- nyolc százalékkal rosszabb eredmény "egy hatalmas, A TAVASZIT IS MEGHALADÓ EREJŰ KIÁLTÁS VOLT, amit kevésbé költői kifejezéssel szokás forradalomnak nevezni, hiszen a forradalom valójában egy hatalmas kiáltás; a nemzet kiszakítja magát egy elviselhetetlen létállapot béklyójából, nem törődve azzal, hogy mi lesz azután, mert a szabadságvágy minden más megfontolást legyőz....Akik pedig nem mentek el szavazni? Nem volt fontos számukra a saját sorsuk, most hát örüljenek AZ INGYEN KAPOTT SZABADSÁGNAK."
Az utóbbi húsz év második legalacsonyabb részvétele melletti, az április 11-i választásoknál -az összes választópolgárt tekintve- nyolc százalékkal rosszabb eredmény "egy hatalmas, A TAVASZIT IS MEGHALADÓ EREJŰ KIÁLTÁS VOLT, amit kevésbé költői kifejezéssel szokás forradalomnak nevezni, hiszen a forradalom valójában egy hatalmas kiáltás; a nemzet kiszakítja magát egy elviselhetetlen létállapot béklyójából, nem törődve azzal, hogy mi lesz azután, mert a szabadságvágy minden más megfontolást legyőz....Akik pedig nem mentek el szavazni? Nem volt fontos számukra a saját sorsuk, most hát örüljenek AZ INGYEN KAPOTT SZABADSÁGNAK."
És még én vagyok dagályos, amint a Vezér egyik híve írta rólam? De legalább megtudtuk, hogy az egynegyed valójában kilenctized, és a parancsuralom maga a szabadság.
Hogy nem szakad le a csillagos ég.
2010. 10. 07.