Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

Ment hajnalban hazafelé az utcán. Mindene fájt: a teste - beteg volt -, a lelke - egyedül volt -, még a gondolatai is, ha lehet ilyet mondani. Már évek óta, amióta figyelt ezekre, látta, hogyan vesztik el a barátai sorra a hitüket. Hogyan felejtenek el gondolkodni, és hogyan dőlnek be mindenkinek, aki szépet mond nekik. Hogyan akarják elhinni. Milyen görcsösen, pedig egyre nehezebben megy.
Aki pedig tisztán lát, hogyan menekül a mindennapok taposómalmába. Hogyan nyomja el magában, amit nem kellene elnyomnia.
Hogyan hullanak szét barátságok, szerelmek, kapcsolatok. Testvér testvér ellen fordul majd, mondja a Biblia. De már ez is elérhetetlen álom. Testvérről többet szó nincs. Még ellenségről sincs szó. Vagyis van, de kiveszett belőle a szenvedély. Nem számít, ki kicsoda. Egyre kevésbé számít bármi. Hol vannak már a régi szép idők, amikor először egymásnak estek? Hol vannak azok a régi szép idők, amikor még valaki legalább felszisszent egy képtelen állítás hallatán?

Már plakátok sincsenek. Semmi nincs. Nincs orvos, aki ne saját magára gondolna, miközben vele foglalkozik, nincs nővér, aki mosolygás helyett ne panaszkodna NEKI. A villamoson, autóbuszon, metrón se mosolyog senki. Legfeljebb röhög, harsányan és részegen.
Csak a hajléktalanok nem röhögnek. Rajtuk már az alkohol sem segít.

Már senki nem csodálkozik semmin. Azon sem, ha azt harsogja a nagy ember, hogy minden csodálatos, és egyre csodálatosabb lesz. A nagy emberből is kiveszett minden. (Hála Istennek, sóhajtana fel az Olvasó, de nem hála Istennek. Semmin nem változtat. Legfeljebb azon, hogy már a gonoszság sem a régi.) Egyre rosszabb beszédeket mond.
Egyszer látta Kállai Ferencet Jancsó Miklós (Isten nyugosztalja mindkettejüket) valamelyik filmjében. Látszott rajta, hogy nem érti, amit mond. Maga is beismerte egy riportban. Azért eljátszotta: ahol úgy gondolta, megnyomta a szavakat, ahol nem gondolta úgy, ott könnyed volt. Hát ilyen lett a nagy ember is. Mézesmadzag méz nélkül.

És ahogy ment a jórészt plakát nélküli plakáthelyek mellett, amelyekről csak elvétve bámult rá műmosollyal egy-egy kormánypárti képviselőjelölt, ahogy ment, telve szomorúsággal, el se akarva képzelni a jövőt, se a sajátját, se a másét, csicseregni kezdtek a madarak.

2014. 02. 26.
 

 

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1