Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

 

"Mindenkinek annyi baja van, az annyi bajnak annyi baja van, hogy annyi baj legyen" - Bizottság, a nyolcvanas évek legelejéről.
Két dolog maradt meg bennem egy tegnap esti levelezésből. Most - hogy ne legyen nagyon hosszú bejegyzés - csak az egyikkel fogunk foglalkozni. A másikkal, aminek a mottójául igazából a fenti Bizottság-idézetet szántam (bár ide is jó lesz), majd holnap.
Megírta nekem - többedszer - egy kedves hölgy azt a szót, hogy "félek". És nem ő volt az egyetlen. Szeretsz félni? - kérdeztem tőle. "Félni egyetlen dologtól kell," - mondta F. D. Roosevelt, éspedig nem a világháború előestéjén, hanem jóval korábban, az 1929-ben kezdődött nagy gazdasági világválság idején - "magától a félelemtől".
És szerintem ez még nem is félelem. Rosszabb annál, mert pontosan az, amitől Roosevelt óvott: a félelemtől való félelem, vagyis - szép kierkegaardi kifejezéssel - a SZORONGÁS. Hogy - idézem tovább a hölgyet - nem tudja majd befizetni a számláit, hogy máról holnapra kell élnie, hogy minden bizonytalan. Nem egy konkrét dologtól fél, például attól, hogy mivel nem egyenlítette ki a villanyszámlát, kikapcsolják nála az áramot, felmond a háziúr, elhatalmasodik rajta valamilyen ismert betegsége, hibázott valamiben, és kirúgják a munkahelyéről, bliccelésen kapják a hatos villamoson. Amitől fél, annak nincs arca. Úgy érzi, nem tud ellene harcolni, mert nem tudja megfogni.
Az ember gazdaságosan működik. A magyar ember is. Ki tudna vergődni a mai gödörből is, ha akarna. De nem akar. Nem lustaságról van szó. Nem a pásztor-gének átkáról. A REMÉNYTELENSÉGRŐL van szó. Most megint egy nem szalonképes úrtól fogok idézni, bizonyos Adolf Hitlertől. Abból az alaptézisből kiindulva, hogy ha valami igaz, teljesen mindegy, kinek a szájából hangzik el.
"Vegyünk példaként egy erődöt, képzeljük el, hogy hihetetlen nyomor uralkodik benne: addig, amíg a parancsnok látja a menekülés esélyét, hisz benne, reménykedik benne, addig az erődben rekedtek hajlandóak elfogadni az egyre csökkenő fejadagokat. De vegyük el az emberek szívéből a megmenekülés, egy jobb jövő lehetőségének utolsó reményét is, vegyük el tőlük ezt, és akkor azt láthatjuk, hogy hirtelen nem lesz számukra fontosabb, mint a csökkentett fejadagjuk. Minél jobban tudatosítjuk bennük, hogy nem mások, mint egy alku tehetetlen részesei, hogy a világpolitika foglyai, annál jobban olyanok lesznek, mint a rabok, akik csak a materiális érdekekre képesek gondolni. A másik oldalon viszont az áll, hogy minél jobban visszahozzuk az embereket a hit szférájába, annál kevésbé törődnek majd a materiális nehézségekkel, amely addig mindennél jobban számított nekik."
Ahhoz, hogy az emberek a "hit szférájába" visszakerüljenek, legelőször meg kell mutatni nekik, hogy hazugságok nélkül is működőképes marad a világ.
Sőt, csak azok nélkül tud működni. Nem én találtam ki. Jó régen leírták, nem is egyszer, például Lukács evangéliumában is (8:16-17): "Aki lámpást gyújt, nem takarja le edénnyel, ágy alá sem rejti, hanem a lámpatartóra teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot. Mert nincs olyan rejtett dolog, amely napvilágra ne kerülne, és nincs olyan titok, amely ki ne tudódna, és ismertté ne válna." Szegedi Csanád most egészen biztosan ugyanezt gondolja. Ha valamihez nem értünk, akkor ahhoz nem értünk. Ha valamit elrontottunk, akkor azt elrontottuk. A púder és a mellébeszélés ideig-óráig úgy tűnhet, hogy segít, de valójában olyan, mint a fojtás a régi elöltöltős puskák csövében: minél több van belőle, annál nagyobbat durran a végén. Hogy ne mindig csak ennek a kormánynak a működéséből vegyük a példákat, nem segített
Medgyessy Péteren, és nem segített Gyurcsány Ferencen sem. Amikor az utóbbi végre őszinte akart lenni, már késő volt. A fojtást Medgyessy és a 2006-os választásokig Gyurcsány rakta a csőbe, az öszödi beszéd már csak a szikra volt. Most annyi a különbség emezekhez képest, hogy nem puskát töltenek nagy szorgalommal, hanem a konstantinápolyi (másik) Orbán mester vele együtt szétrobbanó nyolcméteres ágyúját.

Ezt föl lehet fogni katarzisnak. Hogy miképp következik majd be, nem tudom. De be fog következni. Eddig még egész jól eltaláltam mindent, ha valaki nem hiszi, nézzen utána a Naplóban, és vesse össze a bejegyzéseket követő eseményekkel. Viszont semmit nem érünk vele, ha az azután következő kormány ugyanott folytatja, ahol bármelyik 1945 utáni kormány (szívem szerint inkább 1918-at írnék ide) folytatta. Sőt. Még ezt is túl lehet valahogy élni, de a remény nélküliséget nem. Ami most már nem szükségszerű állapot, csak ez a felismerés nem jutott el még elég emberhez.

Két éve van Hikszosz (igazából mindig is volt, csak nem volt nevesítve, és mi nem tudtunk róla), és van - ideiglenes jelleggel - HMP. És van nagyon sok ember, telve keserűséggel, tájékozatlansággal, rengeteg beléjük épített zavaros gondolattal, de jóakarattal.

 

2012.08.08.

 

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1