Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

 

"Már haltak meg mellette, és most ez a huszonhét éves fiú is." "Fanatikus volt." "Megkapta a figyelmeztetést, amikor eltört a lába, de ő úgy gondolta, ki lehet játszani Istent." "Nem fizette ki a serpákat, még azokat sem, akiknek a köteleit használta. Ott spóroltak, ahol nem kellett volna." "Nagyképű volt." "A felesége is megéri a pénzét: úgy nyilatkozott a férje haláláról, mintha idegen lett volna. Bolond? Csak rá kell nézni. Nem sorolom tovább a véleményeket.

Alapvetően háromféle van belőlük. Az első azt mondja, hogy mi a francnak kell az embernek nyolcezer méteres csúcsokat mászni? Mi haszon van belőle? Fordítanák ezt a pénzt bármi másra, például gyógyításra, rászorulókra, beteg gyerekekre, satöbbi.

A második, hogy jó, de akkor csinálja egyedül. Ne lovaljon bele másokat. Ha valakinek meg kell halnia, haljon meg csak ő.

S végül a harmadik, hogy mi lesz szegény családjával? Még a feleség hagyján, de mi lesz a gyerekeivel, akik apa nélkül fognak felnőni?

 

Évekkel ezelőtt elolvastam A viskó című könyvet. Azzal kezdődött, hogy a főszereplő kislányát elcsalta magával valaki. A véres ruhákat megtalálták, a holttestet nem, de a rendőrség valószínűsítette, hogy a kislányt megölték. A főszereplő nagyon sokáig nem volt képes kiheverni a sokkot. Mindenkiben csalódott, legfőképp Istenben. Ő, a vallásos, gyülekezetbe járó ember. Egy szép nap cédulát talált a zsebében, "Papa" aláírással. Csak ennyi állt rajta: "Rég láttalak. Hiányzol. Ha akarsz velem találkozni, várlak hétvégén a viskóban." (Nem szó szerint idézem, csak majdnem.) Nos, a főszereplő nem sokat hezitált, és elindult. Rögtön tudta, hová: még családostól bukkantak régebben a helyre. Megérkezett, és találkozott a Szentháromsággal. (Az Atya annyiban különbözött a szokásostól, hogy egy középkorú néger nő képét öltötte magára.) A látogatás végére az ember megértette: KÉT történetről van szó. A KISLÁNYA történetéről, és az Ő történetéről. Számára mindaz, ami a kislánnyal megesett - ahogy ezt Ő megélte - a SAJÁT fejlődéséhez való segítség. A kislány története - az elrablás, a fájdalom, a halál - már egy MÁSIK történet: a kislányé. És hogy mindez mindkettejük hasznára válik, minden szörnyűsége ellenére, az PAPA CSODÁJA.

 

Aki feleslegesnek tartja a nyolcezres csúcsok megmászását, az ne másszon nyolcezres csúcsokat. Csináljon olyasmit, amit nem tart feleslegesnek. Valószínűleg számára az vezet valahová. Az rendeltetett neki. Olyan emberi cselekvés, ami ne lenne valaki szemében értelmetlen, nincs. Az emberi cselekedeteknek - másnak sem - nincs abszolút értéke. Mást jelentenek a cselekvő, mást a kívülálló, és mást az egyébként érintettek számára. Ahány érintett és ahány nem érintett, annyi jelentés. Annyi történet, és az annyi történetben annyi más szerep. Néha teljesen ellentétes szerepek. Például, ha valaki megvéd, akkor számomra "jó", de legalábbis hasznosnak fog minősülni, annak a számára, akitől megvédett, épp ellenkezőleg. Mindez egészen addig tart, ameddig fel nem ismerem, hogy a "támadás" a javamat akarta szolgálni. Akkor megint átértékelődik minden. És még a "megmentő" átéléséről nem is beszéltünk.

A hegymászó társak története a hegymászó társak története. Belelovalásostól, kockázatvállalásostól, tanulságostól. Az ő szempontjukból a "kísértő" egy próbatétel. Amiként a "kísértés" is az. Amúgy pedig vagy kísértés, amitől meg kell szabadulni, vagy...az ő útjuk. Rajtuk kívül más ezt nem döntheti el.

Az apa nélkül felnövő gyerekek története pedig a harmadik történet. Nekik ez a mese lett elmesélve, SAJÁT MAGUKRÓL. Azt is lehetne mondani, hogy számukra ez a próbatétel. Az egyik, amivel találkoznak a számtalan közül. Ha a hegymászó, akit a hegymászás visz legközelebb saját magához, feladja a történetét, és szorgos családapaként egy veszélytelen, ámde számára semmit nem jelentő munkát vállal helyette, átlép a saját történetéből másvalaki történetébe. A szorgos családapáéba, akinek viszont a hegymászás nem való. Hogy mi az értékesebb? Mit is mondott Szalah-al din, azaz Szaladdin Jeruzsálem elfoglalása után, amikor megkérdezték, mit jelent neki Jeruzsálem? "Semmit." Majd nevetve hozzátette: "Mindent." Szóval, mi az értékesebb? Az első. A második. Mindkettő. Egyik sem.

 

Nevess ki, Olvasó. Adj nekem igazat. Cáfolj meg. Ki tudsz bújni a bőrödből?

 

2013. 05. 27.

 

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1