"Nem igazságot akarunk szolgáltatni, csak a számlákat akarjuk kiegyenlíteni."
Feliksz Edmundovics Dzerzsinszkij
Lengyel kisnemes, a CSEKA vagy VCSK (Összoroszországi Különleges Bizottság, a KGB - Állambiztonsági Bizottság -, a szovjet politikai rendőrség jogelődje) megalapítója volt. Ha valami a régi bolsevikok javára írandó, akkor az az, hogy nem is akarták szépíteni a nekik nem tetszők felé irányuló szándékaikat. (Ugyanez a fasisztákra és nácikra is igaz, mint többnyire minden, a szociális igazságtalanságok elleni harcot zászlajára tűző társaságra, a jakobinusoktól az anarchistákig.) A mai, alakoskodó széplelkekkel szemben bennük még volt tűz és szókimondás. Nem tettek úgy, mintha. Nem is akartak úgy tenni. De vajon jó ez így? Ami a cselekedetet illeti, feltétlenül. Bátrabb és jellemesebb. És akkor most itt álljunk is meg, a szokásos kitérő erejéig.
Mind a bátorság, mind a jellemesség azért kitüntetett tulajdonság, mert a TÁRSADALOMNAK hasznos. A TÖBBI EMBERNEK, ha úgy tetszik. Az egyénnek mindenekelőtt rajtuk keresztül, MINT A KÖZÖSSÉG TAGJÁNAK jó, akarom mondani ismét, hasznos. Közvetlen hozadéka egy van, az ELISMERÉS. Individualista megközelítéssel a "hasznosság" már korántsem ilyen egyértelmű. De az ember társas lény, tehát ezen ne is gondolkozzunk, meg különben is, megtettük már korábban. Azon még el lehetne rágódni, hogy ha a társas életforma a "magasabb rendű", miért nem jellemező például az ÖSSZES állatra, de nem érdemes. Azért, mert. A természet utat keres. Sejtszinten már rájött, fajok szintjén még próbálkozik. Vagy próbálkozott. El tudnám mesélni mitologikusan is, Adam Kadmontól, a Kezdet Emberétől kezdve, aki az állatfajokat, mint saját megdermedt tulajdonságait (másképpen ELTÉVELYEDÉSI LEHETŐSÉGEIT) hozta létre, önmagából kivetve, de most erre sincs sem tér, sem idő. Minden állat egy rögeszme, zárjuk Heinrich Steffellel e kis kiruccanást. (A mai ember meg lassan már az sem, teszem hozzá én.) Akárhogy is, de jól hangzik.
A megbocsátás a számlák kiegyenlítésének egyik módja, gondolhatná a - nagyon helyesen - analogikusan gondolkodó, racionalitásra és egyszerűségre törekvő Olvasó. Az adósság elengedése. Még akár így is lehetne, sőt, részben így is van, de részben meg nem így. És ha így, akkor mesze nem mindegy, hogy MIÉRT így.
A "vörös oroszlán", Michel Ney mint Napóleon marsallja tett szert világhírnévre. A császár (első) bukása után - 1803-ban ő kérte fel Napóleont a császárságra, most, tizenegy évvel később ő szólította fel a lemondásra is - (Bourbon) XVIII. Lajos szolgálatába állt. Napóleon visszatérésekor megígérte ugyan a királynak, hogy acélketrecben hurcolja Párizsba a trónbitorlót, de ebből semmi nem lett: helyette a császár elé járult, és a császár visszafogadta. A waterlooi csata után Lajos már nem bizonyult ennyire megbocsátónak: a marsallt 1815. december 7-én sortűzzel kivégezték.
Hogy is van ez, kedves Olvasó? Elhagylak, a te értelmezésedben ELVESZEK TŐLED VALAMIT, majd VISSZA IS HOZOM. Ha Izraelben valaki nem tud elszámolni az (otthonában tartott) katonai fegyverével, börtönbüntetésre ítélik. Ezt megelőzendő általában a hiány észlelésekor külföldre szoktak távozni. Megvárják az elévülési idő leteltét, majd, ha nem ragadnak kint, szépen hazamennek. Azt gondolja az Olvasó, hogy legalábbis fejcsóválva fogadják őket? Ellenkezőleg. Kitörő örömmel, hiszen elhagyták bár Erec Izraelt, de VISSZATÉRTEK. Hiány kipótolva. Egyenleg nulla. Sőt, PLUSZ: eddig volt, ahogy volt, lehetett véletlen is, de ez már MEGGYŐZŐDÉSNEK tűnik. Olyan, mint a hitvallás. Bevétellel zártunk, adósság abszolválva. MÁSODSZOR persze már nem ilyen vidám a helyzet. Az már tendencia. Akkor már valami VÉGLEG elveszett. "Ahol szerelem van, ott bizalomnak is kell lennie", mondta úgyszintén a jó Feliksz Edmundovics. És ez nem csak a szerelemre érvényes. Ha más nem, a BIZALOM végleg elveszik. Lajos sem érte be a szemöldökráncolással.
De mi van, ha a számlák TÉNYLEG nincsenek kiegyenlítve? Ha úgy kell(ene) megbocsátani, hogy közben azt érezzük, valamit tényleg elvettek tőlünk? Értelem szerint EZ VOLNA A MEGBOCSÁTÁS. Ha visszakapom, amit kvázi elvettek tőlem, sőt, TÖBBET kapok, nincs mit megbocsátani. Vagy ha mégis úgy érzem, legalábbis mérhetetlenül könnyebb. A büntetés korlátlanul enyhíthető, mondaná a büntető törvénykönyv. Ugyanezt mondaná a polgári is, a többletet kamatnak betudva.
Akkor három lehetőség van. Azt, ami az igazi megbocsátást feltételezi, a végére hagyom. A másik kettő, hasonlóan az eddig tárgyalthoz, afféle álmegbocsátás. Olyasmi, mint amikor valaki a FELESLEGÉBŐL adakozik. A kinőtt, megunt, felesleges ruháit ajándékozza el. Semmi súlya.
Egy rangidős és vidéken lakó kolléga elől egy belvárosban lakó másik elhalássza a szolgálati autót. Előbbi ettől kezdve nem áll szóba az utóbbival. Aztán egy szép napon nagyobb örökséghez jut, amiből megveszi magának azt a kocsit, ami klasszisokkal jobb, mint az, amelyiket a cég juttatná neki, és amire mindig is vágyott. "Nem haragszom már rád" - mosolyog másnap az irodában a kollégájára. "Legyünk ezentúl jó barátok."
Maradjunk a második variációnál is ennél a példánál. A rangidős kolléga nem jut nagyobb örökséghez, csak lehetősége nyílik a belvárosba költözni, épp a cége székháza mellé. Innentől a haragja OKAFOGYOTTÁ válik. Elpárolog. Mintha az időben visszamenve törölné az egész konfliktust. Megbocsátani? MIT?
De mi történik, ha a megbocsátandó cselekedeteket sem felülírni, sem a megbocsátandók körén kívül helyezni nem lehet? Amikor kiegyenlíteni sem akarják őket?
Akkor... akkor bizony NEKÜNK KELL ŐKET KIEGYENLÍTENI. Ennek is kétféle módja van. Az egyik a CSEKA módszere. Köznapi használatban BOSSZÚÁLLÁSNAK mondják. Az esetek jelentős részében NAGYOBB sérelmet okoz, mint a megbosszulandó volt. A jó üzletember itt is bevételre törekszik. Sajnos azonban könnyen hosszú távú program lesz belőle. Irodalmi remeket lehet ugyan az effélékből írni, Shakespeare-nek is sikerült, de az érintetteknek legfeljebb ugyanannyi haszna származik belőle, mint a Titanic áldozatainak a tizenegy Oscarból.
A másik mód... pszichológiai síkon maradva a lehetetlennel határos. Megkockáztatom, hogy LEHETETLEN. Amiről eddig szó esett, mind-mind KOMPENZÁCIÓ. Szó és Bakos Ferenc szerint KIEGYENLÍTÉS. Nem is olyan rossz ez a számla-hasonlat. Ha történt kiegyenlítés, ha nem. A kiegyenlítés köre.
És ha bocsánatot kérnek? Ha tényleg megbánták, amit tettek, de nem tudják kijavítani? Nem tudják visszaadni? Nem tudnak helyette semmit felajánlani?
AKKOR NEM LEHET MEGBOCSÁTANI. Fájó szívvel írom ezt le. Az elején nem tudtam, hogy ezt fogom leírni a végére. Soha nem tudom, mit. Adódik, ami adódik. Megpróbálok az Olvasóval együtt gondolkodni. Mintha beszélgetnénk. És most ez jött ki belőle.
Nem "nem szabad". Szabad, hogyne szabadna, minden vágyam ez volna, de NEM LEHET. Embernek nem lehet. Ha nem akarok bosszút állni, csak az ÖNFELÁLDOZÁS marad. SAJÁT MAGAM ELÁRULÁSA. SAJÁT MAGAM MEGTAGADÁSA. SAJÁT MAGAM ELÍTÉLÉSE. SAJÁT MAGAM KIVÉGZÉSE.
És a feltámadás?
Ezért van szükség a megváltásra, kedves Olvasó.
2014. 07. 23.