El nem tudom dönteni, mi tetszik az embereknek, és mi nem. Régebben azt mondtam - tulajdonképpen ma is azt mondom -, ha egy könyv az olvasók nyolcvan százalékának tetszik, akkor szinte biztos, hogy rossz. Szinte, tehát van kivétel, de nem sok. Ugyanúgy azt sem tudom megmondani, hogy mi a JÓ. Mi a jó film, zene, képzőművészeti alkotás. Ugyanis - most tessék megkapaszkodni - még a giccs is lehet jó. JÓ giccs. Lehet jó egy operett, egy magyar nóta, egy kalandregény, egy sláger. De nem tudom, mitől jó. Valószínűleg nem önmagától, vagyis nem (csak) azért, mert egyszerűen saját MŰFAJÁBAN jó. Kell hozzá valamiféle környezet, és így együtt. Például egy szirupos dalhoz egy művészfilm, vagy művészi film, egy régi NDK-s indiánfilmhez - Gojko Miticcel, akinek a fenekén kilátszott a fürdőnadrág vonala, német indiánokkal - egy nosztalgiázó közönség. Lehet, hogy pont ez a különbség az "élvezhető", itt: értékelhető, és a művészi alkotás között. Utóbbi megáll a saját lábán.
Bő harmincöt éve a Filmmúzeumban láttam egy Tarzan-filmet Johnny Weissmüllerrel. A mellettem ülő negyvenes hölgy, megpillantva őt felsóhajtott: "ma már nincsenek ilyen férfijaink". Úgy tűnik, mindig valamivel EGYÜTT kerekedik ki az, ami "jó", vagy ami "rossz". És akkor az lesz benne a jó, ami addig a rossz volt. Minél jobban hozza - itt már számít - saját műfaját, annál jobb. Apropó, művészfilm. Filmet nézni meg kell tanulni. Mindaddig, ameddig Szegeden a Gödörben meg nem hallgattam Bíró Yvettet - Krisztusom, már nyolcvanhárom éves! - Bergman: A csend című műve kapcsán, nem tudtam. Onnantól - szerintem - tudok. De sokan azt hiszik, hogy tudnak, és mégsem. A művészfilmet ugyanis össze lehet keverni a művészieskedő filmmel. Amikor az ember már attól is boldog, ha VALAMIRŐL azt gondolja, hogy megértette. Pontosabban megfejtette. Nem nagyon van mondanivaló, csak rébuszok. Az viszont bőven.
Nem azért érdekel az emberek tetszésindexe, mert bármin is változtatnék a kedvükért. Pusztán önmagában érdekel. Lehet, hogy ez is olyan, mint a betegségek. Sok mindentől függ. Hogy a rák mitől lesz, felesleges erőfeszítés megtudni. Valószínűleg legalább három - de inkább sokkal több - dologtól: mindenekelőtt a lelkiállapottól (beleértve azt a bizonyos tudatalattit), az öröklött hajlamtól és az immunrendszer pillanatnyi állapotától. E három, amelynek az aktivizálódása önmagában is sok más faktortól függ, például az időjárástól, az életkörülményektől, táplálkozástól, egy adott időszakban szerencsétlen konstellációt alkot. Ezért fontos a holisztikus szemlélet. És akkor már vissza is kanyarodtunk a műértékeléshez.
Ha valamiért sokat foglalkoznak, mondjuk Horthyval, akkor, ha az ember azt akarja, olvassák is, szinte biztosan érdemes róla írni. Ha ráadásul ez egybeesik valamilyen eseménnyel, szoboravatással vagy felvonulással, még biztosabb. Egy "normális", tehát a tényeket nem torzítani törekvő kormányzás és közgondolkodás esetén mindez a kutyát nem érdekelné. Hiszen mindenki tudja, minek tovább mazsolázni? Érdekelne valakit Wass Albert, ha nem tűzték volna zászlajukra a nácik? Azt a néhány embert legfeljebb, aki szíves olvassa. A nácik nem a maguk gyönyörűségére olvasnak, hanem a maguk IGAZOLÁSÁRA. Persze ilyenek voltak a kommunisták, és ilyenek például - mindmáig nem bírtam végigolvasni Coelho Alkimistáját - az ezotéria hívei is. Középkorú hölgyek ülnek egy szobában, a sarkokban füstölők és gyertyák égnek, szitárzene szól, mandalákat festenek, regressziós hipnózisról, fénylényekről és entitásokról beszélgetnek, az angyalkártya rejtelmeiről, a végén vegetáriánus vagy paleo- receptek cserélnek gazdát. Én szimpla apéniának nevezném, ha udvariatlan és cinikus volnék (pénisz az pénisz, az "a" fosztóképző). De tényleg udvariatlan és cinikus vagyok. Bár... tessék megnézni Ki-duk Kim koreai rendező Tavasz, nyár, ősz tél című filmjét. Ez TÉNYLEG jó film, érdemes, ha valaki nem látta eddig. Nos, ebben a filmben egy szigeten lakó öreg szerzeteshez hozza egy anya gyógyulni depresszióban szenvedő lányát. A lány nem javul, míg egy szép napon a szerzetes tanítványa meg nem dugja. És onnantól elszáll a depresszió.
Negyven éve Hitlert Európa bármely országában az első beszéde után letartóztatták, húsz éve ideggondozóba utalták volna. Ma már jegyeznék a politikai palettán, holnap... és mindehhez neki magának lenne a legkevesebb köze. Megnyugtatom - ha ez megnyugtatja -, kedves Olvasó, lesz még kommunista reneszánsz is. Persze, nem Rákosi tér vissza, még csak Kádár sem. Az már valami új szörnyűség lesz, az akkori kor kliséi között. Csak az érzés lesz retro. Miután a nosztalgia már elmúlt, vagyis kihalt az a nemzedék, ami még tudott is valamit arról az időről. Ami még TAPASZTALT.
Most nagyon furcsákat fogok leírni. Még több trafik kellene, még több - sokkal több - földmutyi. Minden magyar városban legalább egy Horthy lovas szobor - Budapesten már pedzegetik -, de Szálasi születésnapját sem ártana megünnepelni. Mind Horthy kormányzóvá választását (1920. március 1.), mind a nyilas hatalomátvétel napját (1944. október 15.) állami ünneppé kellene tenni. Totális médiaellenőrzést kellene bevezetni, sőt, a média teljes állami, még inkább állampárti kisajátítását (erre nézve is biztatók a jelek, lásd TV 2), kötelező állami kötvényjegyzést, de nem szabad, hanem sorshúzásos visszaváltással, kamat nélkül. Mint a békekölcsön volt annak idején. A Fideszen kívüli összes pártot be kellene tiltani, utóbbi nevét pedig Magyar Nemzeti Pártra kellene változtatni.
Nehogy azt higgye a kedves Olvasó, hogy ezzel vége lenne mindennek. Dehogy lenne vége. Ezzel kezdődne igazán. Elnyomni semmit nem lehet, semmivel, csak ideig-óráig. Senkinek nem sikerült eddig a történelemben. Senkinek. A náciknak sem, a kommunistáknak sem. Pedig akkor aztán minden az ő kezükben volt, nem is tagadták. De amit már ketten tudnak, azt mindenki tudja. Nem kell ide média, ha a hír TÉNYLEG hír.
Viszont ahhoz, hogy az emberek foglalkozzanak valamivel, a szájukba kell tömni. Ha még az orrukat is befogják hozzá...nos, akkor köpik ki majd a legmesszebbre.
Persze nem örökre, kedves Olvasó. Lesz még ennek is reneszánsza. De azt már mi nem érjük meg, szerencsére.
2013.11.25.