(az egyedüllét)
"Az ember mindig egyedül van." Én is tettem efféle kategorikus kijelentéseket. Csak épp - szokás szerint - nem gondoltam bele, hogy ez is egyike a megszokott, bölcsen hangzó, orbitális baromságoknak. "Örök jelenben élünk", "A történelem ismétli önmagát", "Az élet értelme: xxx", behelyettesítendő bármi, ami jól hangzik, "Minden ember egyenlő", és még sorolhatnám. A csúcs "az anyag a tudattól függetlenül létező, objektív valóság". Vlagyimir Iljics Uljanov (Lenin) alulmúlhatatlan. Hogy ezt az egyet megmagyarázzam: tudattól független = objektív, létező = valóságos, definitív érték annyi van e meghatározásban, mint abban, hogy "ez a szekrény ez a szekrény". Aha, az autoidentitás, bólinthatna a nagyképű Olvasó. A LEGERŐSEBB logikai törvény. Arisztotelész, tehetné hozzá okosan. Mi is az? A = A, de nem = B. A logikában a deduktív következtetés érvényessége nem az érvelés tartalmától, hanem annak szerkezetétől (logikai formájától) függ. Az A = A forma, amivel az autoidentitást szokták kifejezni, teljesen indokolatlan: benne ugyanis az "A" KÉTSZER van leírva.
Senki és semmi nem lehet azonos önmagáVAL, MERT ÖNMAGA. Ott vagyunk megint a szekrénynél, kedves Olvasó. Sőt, még odébb.
Nézzünk rá akkor az "emberre". Olyan persze nincs, illetve van, az elvont szférában, Gilbert Ryle professzor, a jobb híján "oxfordinak" nevezett filozófia jeles képviselője A szellem fogalma című munkájában sokat írt erről, azaz másról sem írt, de most legyünk nagyvonalúak, és mossuk össze a lét különböző formáit. Ne mindet, sikíthat fel az Olvasó. "Ember" VAN, "nép" is "nemzet" (jaj) pláne, ország, állam, egyetem (Ryle kedvenc példája) szintén, de hétfejű sárkány...na, az aztán NINCS. LEGFELJEBB A MESÉBEN, teszi hozzá buta mosollyal, aztán leül kártyázni A MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRRAL. - Hogy kivel? - mereszt nagy szemeket, amikor rákérdeznek. - Hát János bácsival.
Szóval az "ember". Az ember, mondjuk én (franc a konkretizáló hajlamaimba) szemlélhető kívülről is és belülről is. Nem, a fene egye meg. NEM szemlélhető kívülről is és belülről is, mert MINDKÉT ESET UGYANAZ. Aztán miért? Állok egy szoba közepén. Azt mondom, hogy ami a falakon belül van, az a "belül", ami meg kívül, az a "kívül". Utóbbi egyértelmű. Ha megtehetném, képes volnék átlátni AZ EGÉSZET. És ami "belül" van? Azt, fájdalom, nem. A talpam alá például nem látok. MINDIG TAKARNI FOGOK VALAMIT MAGAM ELŐL. Nem tudom, mi az a "belül".
És most gondoljunk egy merészet, kedves Olvasó. TEKINTSÜNK EL A FALAKTÓL. Akkor mi lesz? Akkor az lesz, hogy CSAK "KÍVÜL" VAN, ÉS CSAK "ÉN" VAGYOK. Az "én" a tér egy darabját jelentené? Ha hízom, nagyobbat, ha fogyok, kisebbet? AZ "ÉN" AZ ÖNMAGAMMAL VALÓ AZONOSSÁG... lenne, ha nem volnánk figyelemmel a két bekezdéssel előbbiekre, különös tekintettel az utolsó mondatra. Akkor az "én"...EGY PONT, de az is csak a képszerűség kedvéért. NINCS KITERJEDÉSE. És ha nincs kiterjedése, nincs is sehol. Ha nincs sehol, nincs MÉG AZ IDŐBEN SEM. Az "ÉN" AZ, AMIT NEM LÁTOK.
De akkor a "kívül"...akkor a "kívül"-nek SEMMI ÉRTELME. Ha nincs "belül", akkor semmi szükség rá. Semmi az égvilágon.
Érdekes játék, ugye? Kapálás közben ajánlott. Maradjunk most a kapálás színvonalán, könyörög az Olvasó.
Jó, maradjunk. Hagyjunk "engem", mert akkor belecsavarodunk az előbbiekbe. Nézzük "őt", és tételezzük fel, hogy Ő VAN. Nem, kivételesen nem a Sinai-hegyen állunk és nem az Istenről beszélünk. Csak "róla". Ha Ő testi valójában Ő, akkor nem tud kibújni a gereznájából. Be van rekesztve önnön testébe. Ezzel sem ő, sem mi nem tudunk mit kezdeni. NEM TUD NEM EGYEDÜL LENNI. Ha pedig nem tud nem egyedül lenni, akkor a "többesben" meghatározásnak nincs az ő esetében semmi értelme. Nem értelmezhető, kicsit más szavakkal. Ha viszont a "többesben" nem értelmezhető, nem értelmezhető az "egyedül" sem. Van, ahogy van.
De mi most nevető harmadikok (sokadikok) vagyunk. Azt látjuk, hogy ott áll a tömegben, valahol a Moszkva (pardon, Széll Kálmán) téri metró kijáratánál. Egyedül van? Már hogyan volna egyedül? HEMZSEGNEK KÖRÜLÖTTE. Emberek és egyéb élőlények. Körülötte, rajta, benne.
AZ EMBER SOHA NINCS EGYEDÜL. Nem képes rá. FIZIKAILAG nem képes rá. Ekkor viszont az előbbi fordítottjaként a "többesben"-nel van baj. Nincs tagadása, márpedig aminek nincs tagadása, az nem értelmezhető. Ez is van, ahogy van.
Akkor hát mi az az "egyedül"? Általános emberi szinten EGY ÉRZÉS. Semmi több. Egy érzés, kedves Olvasó. Független attól, hányan vesznek körül. Jelenthet valamiféle szabadságot és jelenthet valamiféle korlátozást. Mindkettőt jelentheti, EGÉSZEN A VÉGTELENIG. Végtelen örömöt és végtelen fájdalmat. Nem fizikai örömöt és nem fizikai fájdalmat. NEM E VILÁGI ÖRÖMÖT ÉS NEM E VILÁGI FÁJDALMAT.
"Egyedül" NINCS, kedves Olvasó. Soha nem is volt. Menny van és Pokol van.
Bennünk. Jobban mondva: SEHOL. Hogy ezt megértsük, Krisztussá kell lennünk.
Vagy még inkább Buddhává. Tudja, kedves Kínában és Japánban járt Olvasó, az az a nagy hasú. Amely has nem azért nagy, mert Buddha kövér volt.
Azért nagy, mert...NINCS BENNE SEMMI.
2014. 07. 28.