Hogy is írná ezt Vágó István? "Nem hiszek a szememnek." Persze ő, mint hivatásos szkeptikus, ne is higgyen. Meg hát, nem mindegy, viseli-e a szemüvegét, vagy nem.
Most én is ugyanezt mondhatnám, ha igaz volna. De nem igaz. Pontosan ezt vártam - mindjárt kiderül, hogy mit.
Dunaföldváron 57 %-al megverte a Fideszt egy független jelölt, Horváth Zsolt, akit az MSZP támogatott. Ez 1757 szavazatot jelentett. Óriási örömmámor mindenütt a baloldalon, még a legelfogulatlanabb elemző is azt írta, hogy lám-lám, mégis sikerült összefogni. És lehet, hogy tényleg sikerült, csakhogy...
Horváth Zsolt, indult volt bárhogyan is, NEM független befutó. Már akkor sem lehetne független befutó, ha az MSZP (vagy bárki) csak támogatta volna, de az MSZP nem csak támogatta: történetesen ő a helyi MSZP szervezet elnöke, Tolna megyei választmányi delegáltja, Tolna megyei közgyűlés MSZP-s tagja, Tolna megye 2. számú választókerülete önkormányzati képviselője. Ennyit a függetlenségről. A papír sok mindent kibír.
Éshát az a bizonyos összefogás. Lehetséges ugye olyan összefogás, hogy az ellenzéki szervezetek megegyeznek egy közös, de tényleg független jelöltben, és azt támogatják. Elképzelhető olyan összefogás is, hogy közülük valakinek a jelöltjét támogatják - ami a lehető legnagyobb ostobaság, mindjárt megmondom, miért -, és azt próbálják győzelemre segíteni, ez volt a mai sikersztori lényege. Végezetül lehetséges olyan összefogás is, hogy a szavazás szabotálásában egyeznek meg - ez történt nemrég Romániában -, de ez még a mai magyar választójogban is csak időhúzás lenne a második fordulóig. Teve van egypúpú, van kétpúpú, sőt több.
Annak megvilágítására, hogy miért a legnagyobb ostobaság egy valójában nem független jelölt egységes támogatása, kénytelen vagyok megint egy vicchez fordulni. Talán nem lesz unalmas, elég jó vicc.
Három vadász ül egy sörözőben a sokadik kör után, és meséli kalandjait.
"Kérlek szépen" - kezdi az első - "sikeres vadászat után ballagok a szavannán. Minden lőszerem elfogyott, már csak egy maradt a csőben. Ahogy megyek, hirtelen előttem terem vészjósló morgással két nőstényoroszlán. Lekapom a puskám, megcélzom a közelebbit. El is találom, olyan mesteri módon, hogy a golyó, átrepülve a koponyán, gellert kap az egyik hatalmas tépőfogán, és egyenesen a másik oroszlán szívébe repül." "Hát énnekem meg még lőszerem se volt," - meséli a második vadász - "amikor a sík szavannán megtámadott egy bősz kafferbivaly. Sehol egy magaslat, csak egyetlen satnya fácska emelkedett ki a bozótból. Kénytelen-kelletlen felmásztam rá, de a bivaly nem tágított: odaállt a fa alá, és a homlokával döngetni kezdte, hogy lerázzon. Hirtelen támadt egy ötletem. A zsebembe nyúltam, elővettem egy papírzsebkendőt, kis cafatokra téptem, és rászórtam a bivalyra. Az azt hitte, hogy havazik, és rögvest megfagyott." "Nos, én" - mondja a harmadik - "Kanadában vadásztam grizzlyre. Ahogy megyek a rengetegben, meg is láttam egyet. Megtöltöttem volna a fegyverem, de kétségbeesetten vettem észre, hogy otthon felejtettem a tölténytáskámat. A grizzly is meglátott, és elindult felém. Menekülni kezdtem. Elértem egy mély árokig. Az árok két partját egy hatalmas, kidőlt mammutfenyő törzse kötötte össze. Elindultam óvatosan, araszolva a mélyben vágtató folyó vízpermetétől nedves törzsön, a grizzly utánam. Éppen félúton jártam, amikor a túlpartról egy másik grizzly indult el felém a fatörzsön." "És?" - kérdik izgatottam a társak. "Mi történt azután?" "Mi történt volna? Megettek."
E pillanatban a magyar átlagszavazó fejében két politikai pólus létezik: a Fidesz és az MSZP. Ha pusztán azért, mert az egyiket nem szeretjük, beállunk a másik mögé, majd amikor emezt nem fogjuk szeretni, az előző mögé, és így folytatjuk, ameddig el tudunk menni a választókörbe, annak semmi más eredménye nem lehet, csak az, amit a viccbeli vadász is pontosan látott.
Van még egy következménye a dolognak. A kutya nem fog ránk gondolni, mint támogatóra, az elveinkre vagy a céljainkra mégúgysem, hanem az egészből annyi marad meg, hogy - jelen esetben - az MSZP nyert. Nem az LMP, nem a SZEMA, nem a bánattudjaki, hanem az MSZP. Ugyanazoknak a nagy valagát tolják be a célba, akik miatt ide jutott az ország (ÉN nem a gazdasági mutatókra gondolok, hanem arra a politikára, amelynek Orbán lett a végeredménye). "Tanultak a múltbéli hibákból." Faszt tanultak. Már csak azért sem tanulhattak, mert azok a hibák magából az MSZP-ből következtek. A Bourbonok se tanultak, mert a Bourbonok "hibái" is magukból a Bourbonokból következtek. Másképpen szólva, ha nem úgy viselkedtek volna, ahogy viselkedtek, nem lettek volna Bourbonok.
Kurva nagy ovációt vártam. Az is lett. "Meghalt a cselszövő, nem dúl a rút viszály, országunk élni fog, mert László nagy király!" Hát itt mindenki vak? Vak hát.
Apropó: ki is légyen László?
2012.09.30.