Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

jöjj el hozzánk, Gestapo. Nos akkor. Augusztus elsejétől a menekültek már elfogásuktól őrizetben maradnak. Táborokban (németül láger, pontosabban Lager), fogdákban, itt és ott. A budakalászi téglagyár (tájékozatlanabbaknak: a Sorstalanság kiinduló helyszíneinek egyike) - ha még megvan - például kiválóan alkalmas lenne. Csak körül kellene keríteni. Aztán visszatoloncolják őket (ha onnét jöttek) Szerbiába, mert az biztonságos ország. Azért biztonságos, mert továbbtoloncolja őket. Ha a lánc tökéletesen működik, ott kötnek ki, ahonnét elindultak. Abu Bakr al-Bagdadi, Bassár el-Aszad, a szír "felkelők", a tálibok, ha véletlenül és szerencsétlenségükre kurdok, a törökök is, tárt karokkal és felhúzott gépkarabélyokkal várják őket. Ein bischen idegenrendészeti eljárás, ha még emlékszik a kedves Olvasó Kamenyec Podolszkijra. Tök ugyanaz. Nekem senki ne mondja, hogy AZT az apáink-nagyapáink csinálták. A határig, persze, mert onnantól a németek. Amihez semmi közünk nem volt, akár az Auschwitzba induló marhavagonokhoz. Semmit nem változtunk. Semmit.

Van a Sorstalanságban egy jelenet, amikor a határon a katona elkéri - ő még csak kéri - a zsidók értékeit. Nektek már úgysem lesz rá szükségetek, mondja, és végtére is, magyarok vagytok. Vagyis itt laktatok. Nem jobb, ha itt is maradnak, mint ha a németek teszik rá a kezüket?
A menekültek ún. menekültügyi őrizetét 12 óráról 24 órára emelték. (Elvileg) meghallgatja (ez érdekes lesz) őket egy bíró, majd dönt. Valószínűleg nagyjából úgy, ahogy Vaszilij Ulrich, a bombázásban tárgyalás közben meghalt Roland Freisler, Jankó Péter vagy Vida Ferenc döntött volna. (Szintén tájékozatlanabbaknak: Ulrich Sztálin, Freisler Hitler, Jankó Rákosi, Vida Kádár vérbírája volt.) Aztán, ha letelt a huszonnégy óra, nem tudom, mi lesz. Elvileg azonnal mennek vissza. De ha visszamennek, nem tudom, miért rendelkezik a törvény arról, hogy közmunkát is végeztethetnek velük. A táboron belül az övékét, a táboron kívül a miénket. Legyen már valami hasznunk is belőlük. Hátha mégsem azonnali az a visszatoloncolás. Például, ha a lágerparancsnok építkezik, a menekültügyi biztos kis unokatestvére nagyobb állami pályázatot nyert, és szüksége van a dolgos munkáskezekre.

És most jutottunk el a Sorstalanság marhavagonjáig. Háromszor is elolvastam, nehogy félreértsem. Nehogy olyat írjak, ami nem igaz. De igaz, ha jó a szemem, márpedig jó. Szemüvegre sincs szükségem. Nincs is. Még a kicsi betűket is el tudom olvasni. A hatóságok megfizettetik a menekültekkel az általuk okozott károkat (ez elvben rendben is lenne, a kérdés csak az, hogy mit nevezünk kárnak, és mennyire tartjuk), és AZ ELLÁTÁS FEJÉBEN LEFOGLALJÁK A NÁLUK TALÁLT ÉRTÉKEKET. "Perkásznák, főnök. Volt egy királyrák, előételnek, egy steak közepesen átsütve, egy adag friss avokádósaláta és egy sajttorta. Megjegyzem, a steak isteni volt." "Örülök, kedves Husszeini úr. Egy aranyórát és ezer dollárt kérnék. Becsomagoljam a maradékot? A poggyászával nem kell fáradnia, azt a szállás fejében már elszállították. Remélem, jól érezte magát nálunk. Nem volt gond a klímával?"
Viccet félretéve. Nyilván nem az ÖSSZESET, bár... Nem láttam a jogszabályt, ott egy "és" egy "de" vagy "azonban", sőt, bármilyen "kifelejtés" sorsdöntő lehet. A jogszabályok szó szerint értelmezendők. Nincs semmiféle átvitt értelem, semmiféle balladai homály. Mögöttes tartalom persze lehet. Kiskapu. Vagy csak egyszerű jogalkalmazás. Egy KZ Lager őrének lenni aranybánya volt. És megint a kérdés: ki határozza meg, hogy mi mennyi? Ami az itthoni luxusellátást illeti, elő fogják írni, de ami az értékeket illeti... a napokban láttam valamelyik közértben egy feliratot: Eurót elfogadunk. Átváltás: 270 Ft/Eu. Legyen a menekülteknek 170. Még mindig méltányos. Meg is lehetne pályáztatni. Ha tábori lelkész létezik, miért ne lehetne tábori valutaváltó. Tábori becsüs. Tábori felszámoló. Egy megbízható ember, mondjuk, a helyi Fidesz elnöke. Vagy valamelyik kedves rokon, stróman, vagy üzlettárs.

Több, mint testőr. Nemnem. Több, mint szégyen. Már nem írom le erről az országról, hogy "ha így folytatja". Ez már maga a folytatás. Sőt, a refrén. 1944 refrénje. Tényleg elegem volt a menekültmizériából. A Párhuzamos dimenziók folytatását akartam megírni - ami késik, nem múlik -, vidám kis zen-történeteket feltenni - fel is tettem kettőt -, vidám képeket, esetleg jó zenét. Már lapozok, ha menekültek elleni uszítást látok, nagyon ritka és nagyon bicskanyitogató, ha mégis válaszolok vagy kommentálok valamit. A vége úgyis a Legfőbb Bíró dolga lesz, hogy Rejtőt idézzem. Talán, útban a doni frontra, őt is áthajtották Kamenyec-Podolszkon. A nagykátai kórházból hurcolták el egyébként, súlyos betegen.
Aztán megláttam a mai Origót. Teljesen véletlenül, a reggeli kávé mellett.

Valamire azért jók ezek. Adnak egy kis keresztmetszetet szeretett kormányunk és szeretett honfitársaink lelkéből.
Kezdek hinni a reinkarnációban. Majd írok még erről is, mínusz menekültek. Most pedig elmegyek kirándulni, és megpróbálom kiszellőztetni a fejemből azt a csürhét, ami embernek meri még nevezni magát.

2015. 08. 01.

 

Szerző: 
Gaál Péter

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1