"Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet." (Petőfi Sándor)
"Én mondom: Még nem nagy az ember.
De képzeli, hát szertelen.
Kisérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem!" (József Attila)
Éjjel negyed három. A legjobb idő, hogy megpróbáljam ismét elmondani, amit (ÉN) gondolok erről a - látszólagos - összevisszaságról, ami körülvesz minket.
Az ember - emberi - lénye szerint NEM materialista. NEM ateista. NEM pragmatikus. NEM empirikus. NEM fizikális.
Az ember - állati - lénye szerint NEM idealista. NEM deista. NEM absztrakt. NEM racionális. NEM spirituális.
És mégis mind a kettő. Valahogyan. Az állatvilágból jött emberként? Az embervilágból állatként? Akármelyik: mind a kettő benne van. Sőt, mosolyognak Önök - ha nincs, képletesen - a bajszuk alatt: még a közvetítő is, amit léleknek hívnak. Egy baj van mindössze. Hogy nem tud velük mit kezdeni.
Addig, ameddig el nem bízta magát, nagyjából rendben ment minden. Csak nagyjából, mert ahogy kezdte úgy érezni, hogy van valami a kezében, hajlamossá vált, hogy beleszeressen ebbe a valamibe. Állati énje - a többi állathoz hasonlóan - a kezdetektől arra ösztönözte, hogy tegyen meg mindent saját testi jóléte és biztonsága érdekében, de ameddig ez nem hozott látványos és átütő sikert, elsősorban a szellemi jólétével foglalkozott. Aztán szép lassan - nagyjából a Krisztus előtti 4.-5. századra - eljutott a fele-fele arányig. Is-is. Ép testben ép lélek, bólogatnak Önök. Az ógörög kultúra, amelynek a fénykora - véletlenül? - éppen erre az időre esett. Csakhogy ezt a mondatott MA olvassák, ráadásul MAGYARUL. Úgy hangzik, mintha az ép lélek az ép test feltétele volna. Pedig nem. Van egy régi (szintén görög) mondás: "Idion de androsz agathu to meta kindünón ta kala prasszein." Plutarkhosztól származik, és úgy szokták fordítani, hogy "a derék férfit az jellemzi, hogy akkor is becsülettel cselekszik, ha az számára veszélyes". Szó szerint: "A derék férfi sajátja még saját veszélyével is a tisztességet követni a cselekvésben, becsületesen járni el." Latinul "proprium boni viri est, etiam cum periculo suo honestatem in agendo sequi." Az "agathosz", "agathé", "agathon" a görögben az erkölcsileg jó (felsőfoka az "arisztosz", innét ered az ARISZTOKRÁCIA kifejezés, mint A LEGJOBBAK URALMA), míg a "kalosz", "kalé", "kalon" a "szép, ezért jó". Az "agathosz" és "kalosz" összevonásából származik a KALOKAGATHIA, a görög embereszmény. A "jó" és "szép" összekapcsolása? Igen, DE NEM ÚGY, MINTHA BÁRMELYIK IS A MÁSIK FELTÉTELE VOLNA. Mens sana in corpore sano. Ép testben ép lélek. Ez... a latin mondat MÁSODIK FELE. A teljes mondat: Orandum est, ut sit mens sana in corpore sano. Könyörögni kell, hogy legyen ép testben ép lélek. MINDKETTŐÉRT, KÜLÖN-KÜLÖN.
Képzeljék el, hogy ölükbe pottyan egy milliárdos nyeremény. Vagy az állami főhatalom közelében (birtokában) találják magukat. Vagy a rivaldafényben. Tudják, mekkora önkontroll kell ahhoz, hogy ne a tragédiájukat okozza? Tudják, milyen kevesen képesek véghezvinni, amit - például - Mark Zuckerberg? Legalábbis, ha hinni lehet a nyilatkozatainak. Elvis Presley nem volt képes. Crying in the chapel. Lányok milliói aléltak el tőle. Ha élete végén sírt is valaha kápolnában, biztos, hogy nem a boldogságtól. Kettéharapott nyelvvel, féltérdre zuhanva, arccal a padlón találtak rá, saját vécéje előtt, amelyen órákig olvasgatni szokott. Az altató-nyugtatók, morfinhatású fájdalomcsillapítók - az ANYAGOK, mondja a szleng - és a mértéktelen zabálás megtették a magukét. Szívét és agyát azért megőrizték a Baptist Memorial kórház proszektúráján, spirituszban tartósítva. Milyen találó, hogy pont ezt a kettőt. Jelképnek is felfoghatják.
Képzeljék magukat egy olyan ember helyébe, aki függővé válik az ételtől. Önfenntartásnak indul, és bulimia lesz a vége. A nagy zabálások után reggelente arra ébred, hogy saját hányadékában fuldoklik. Nem kell mindig meghányatnia magát. Ameddig nem hízik el túlságosan, talán nem is akarja.
A táplálkozási ösztön az egyik alapvető állati ösztön. A szaporodás is, ezért a mottó, de a táplálkozás érzékletesebben kifejezi, amit mondani akarok. A táplálkozással nincs semmi baj mindaddig, ameddig nem áll rendelkezésre korlátlan mennyiségű élelmiszer, finomabbnál finomabbak. Az ösztön arra hajt, hogy teremtsük elő. Minél többet, mert ez a biztosítéka a túlélésnek. Ezért vagyunk hízásra is hajlamosak. CSAKHOGY EZ AZ ÁLLATOKRA VONATKOZIK. Nem az állatokénál minőségileg és mennyiségileg is összehasonlíthatatlanul nagyobb szellemi kapacitású emberre. Egy darabig érvényesülnek a természet korlátai. De csak egy darabig, addig, ameddig le nem győzi őket. Még ezzel se volna semmi baj, ha az eredményeit A HELYÜKÖN TUDNÁ KEZELNI. Ha nem kezdené azt gondolni, hogy EZ MINDEN. Hogy ez a VÉGCÉL.
Ha az állat nem ejtené csapdába az embert. A görögök is tudták: ez a KENTAUR. Ezt jelképezi. EGY SZÖRNYSZÜLÖTTET. Se ló, se ember. Se ép (teljes) test, se ép (teljes) szellem.
Bulimiássá válik. Semmi másra nem tud gondolni, mint az ételre. Eszébe sem jut megkérdezni, hogy rendben van, biztosítom a túlélésem, DE MIÉRT? Semmiért. Ez a válasz. Pedig az élet nem "véletlenül" jött létre. Ha Isten teremtette, ha "csak úgy lett", nem ok nélkül lett. Valahova "törekszik". Bocsássanak meg a megszemélyesítésért, de most, éjnek évadján így tudom kifejezni magam. Ez a "törekvés" az élet alapja. Az élet fenntartása csak azért kell, hogy ez a törekvés megvalósulhasson. Enni azért kell, hogy ne haljunk meg. Hogy éljünk. De miért? MIÉRT ÉLJÜNK? Ez a lényeg. Hogy megkeressük erre a választ.
És akkor a bulimiás, ahelyett, hogy - jóllakva - elkezdené tenni a dolgát, tovább eszik. Végül már azt állítja, hogy élete értelme az evés. A FOGYASZTÁS. Mondjam más kifejezéssel? A JÓLÉT. A minél nagyobb TESTI jólét. Ez az állati nívó. Azzal a különbséggel, hogy az állatot maga a természet korlátozza. Az embert - bizonyos határok közt - CSAK ÖNMAGA korlátozhatná. De ezek a határok épp elég tágak ahhoz, hogy belehaljon.
Kezdjenek el harminc-negyven évenként visszafelé haladni az időben. A huszadik század hatvanas évei - húszas-harmincas évei - a tizenkilencedik század vége - közepe - eleje - a tizennyolcadik század utolsó harmada. Elérkeztek a "felvilágosodáshoz". Ahhoz a ponthoz, ahol az ember az evés mellett döntött. És azok a pontok, ahol - eddig - lepergett egy generáció - szellemileg aktív - élete, AZ ÖKLENDEZÉSEK. Ott törtek ki a forradalmak, vagy lázadások. Mindegy, miért. Az ürügy MINDIG valamiféle IDEOLÓGIA volt. Igen, jól érzik: A MATERIALIZMUS IS IDEOLÓGIA. Csak a materializmus GYAKORLATA nem ideológia. Ennyiben az ember ha akar, se tud állattá válni. Üljenek le egy macska elé, és próbálják meggyőzni bármilyen elmélet igazságáról. A füle botját se fogja mozgatni. Higgyék el: a füle botját se.
És mi volt - pártharcokat és az országok-birodalmak egymás közti háborúit leszámítva - a felvilágosodás előtt? Mi volt az országokon-birodalmakon BELÜL? Hébe-hóba egy parasztlázadás. Az ókorban egy-egy rabszolgafelkelés. Olyan kevés, hogy két kezemen meg lehetne számolni a jelentősebbeket.
Most ismét egy csomóponthoz értünk. Egy öklendezési rohamhoz. Ami keleten az iszlám, itt a nacionalizmus, nemzeti szocializmus, vagy a kommunizmus-anarchizmus maradványa, az mind UGYANAZT képviseli. Ebből a szempontból mindegy, melyik mit mond. Más szempontból természetesen nem mindegy, de most nem bonyolítjuk. Mindegy, hogy ki az ellenség. Azért mindegy, mert MINDEGYIK ELLENSÉGKÉP HIBÁS. Ellenség, a szó olyan értelmében, ahogy rá szoktak gondolni, ugyanis... NINCS.
Ezek ÜRÜGYEK. Nem annak élik meg őket, de ürügyek. A katolikus megújulási mozgalomtól a hatvannégy vármegyéig. VALAMI, AMI EMBERI. Ami emberinek TŰNIK. Ami nem állati. Ami NEM A SEMMIRŐL SZÓL. Ez is paradoxon: az ANYAG szól a semmiről. Az anyagra alapozott világ. Az állati ösztönökbe feledkező világ. Az illúziók világa. Hiszen, mondja a fizika, elég régen, AZ ANYAG NEM VAN, HANEM TÖRTÉNIK.
És baj-e mindez? Baj bizony. Azért baj, mert ha az ember nem tudja, miért küzd, akkor bárki, bármivel bebolondíthatja. Be is bolondítja. Hatalomért, területért, gazdagságért. Olyan dolgokért, amelyek ELLEN tiltakozik. Ezért írtam valakinek, hogy ha meg akarjuk érteni a jelen történéseit, 1. meg kell érteni, miért éli reneszánszát az iszlám, a nácizmus, miért fordulnak az emberek az ideológiák, vallások, ezotéria felé; 2. tudomásul kell venni, hogy a nagypolitika igyekszik ugyan minden szelet a vitorlájába fogni, de NEM ARRA HALAD VELÜK, AMERRE EZEK A SZELEK FÚJNI SZERETNÉK. Meg kell érteni, hogy például a magyar nácizmus és a muszlim terrorizmus is UGYANABBÓL A VÁGYBÓL születik. Csak... a követőik nem tudják, mit cselekszenek. Nem tudják, hogy cselekedjenek. Valahogy úgy, mint az a zsidó, aki szorult helyzetében a kocki rabbihoz fordult. "Csapás csapás után ér." "Próbálj meg imádkozni", tanácsolta a rabbi. "De nem tudom, hogyan imádkozzak", mondta a zsidó. "Akkor valóban nagy a te bajod", nézett rá szánakozva a rabbi.
De még mekkora.
2015. 12. 13.