"A jobboldali sajtó azt választotta, hogy agyalágyultak vezetik az országot. A másik opció, hogy kíméletlen gengszterek. Egyik jobb, mint a másik. Tartok tőle, hogy mind a kettő igaz"- írja Ungár Klára. A bejegyzés mellékletében ugyanaz, mint amit az Origón lehet olvasni: "átverték az azeriek a magyar kormányt".
TGM is megszólalt, természetesen, "Az örmény eset" címmel írt sok-sok (tényleg) értelmes dolgot. A konklúziója nagyjából ugyanaz, mint Ungár Klára első opciója, hozzátéve még az alapvető ismeretek hiányát is. Ha valakinek kedve van, olvassa el.
Már csak azért is érdemes, mert pontos leírását adja a problémának, anélkül, hogy annak gyökerét megvilágítaná.
TGM és az összes jó szándékú ember a KÖZ szempontjából nézi az eseményeket. Holott nem a köz szempontjából kellene néznie, ha meg akarja érteni - most az említett írásból indulok ki - Gyurcsány dilettantizmusát, Kósa dilettantizmusát, Lázár dilettantizmusát, Orbán dilettantizmusát. Az említett urak vonatkozásában a DK és a Fidesz nézőpontjából kellene néznie. E szempontokból pedig abszolúte felesleges a világ- az erdélyi- vagy a magyarországi magyar történelem mélyebb ismerete. Annyit kell ezekből megjegyezniük, amennyit egy átlag választópolgár (aki, mint tudjuk, nem a szellemi sztratoszférát képviseli) megjegyez, különös tekintettel az előítéletekre, hiedelmekre, téveszmékre, és közhelyekre. A hívó- vagy taszítószavakra. Egy valóban tartalmas, elfogulatlan és színvonalas beszéd első öt perce után akár azt is mondhatnák, hogy "és akkor hazamentünk". Két szempont van csak, nem több: a választópolgárok legalább akkora százaléka fogadja el őket, amekkora a hatalomra kerüléshez vagy hatalmon maradáshoz épp elégséges, és addig, ameddig így van, ne omoljon össze az ország. ADDIG, AMEDDIG EZ ÍGY VAN. Ugyanakkor gondolni kell a jövőre is: NEM az ország jövőjére, hanem a sajátjukra, ezért a saját érdekek kiszolgálását maximalizálni, a közérdek kiszolgálását minimalizálni igyekeznek. Ez MINDIG így működik, ha csoportban gondolkodik valaki. Első a csoport. Akkor is első, ha egy nagyobb és egy még nagyobb csoportba van beágyazódva, amellyel, ha hosszú távban gondolkodik, egybeesnek az érdekei. A csoport (például a PÁRT) hivatalból, és mindig rövidlátó, és nem gondolkodik hosszú távban. Ha valaki nem hiszi, kérdezzen meg egy csapat futballhuligánt, amikor épp a metróüléseket szedi fel, hogy nem szeretne-e a jövőben metrón utazni.
Ugyanakkor, ellentétben Ungár Klárával és TGM-mel, nem hiszem, hogy ezek az emberek buták volnának. Mondjuk, pragmatikusak. Maradjunk most csak a Fidesznél és az örmény esetnél, egy ideig úgyis ez lesz a sláger. A Fidesz prominensei, mint mindannyian tudjuk, jogászok. Jogász módra gondolkodnak, elég megnézni az összes 2010 utáni ténykedésüket. Mivel foglalkozik ma Magyarországon a jogászok tekintélyes hányada? Mondjuk azok, akik igazán jól akarnak élni? Fiktív szerződésekkel, telekspekulációval, fiktív közbeszerzési pályázatokkal, lakáspanamával, bűnözők kimosásával, behajtással és hasonlókkal. Nem volt itt semmiféle becsapás vagy átverés. Küldjetek nekünk - mondhatták azeri kollégáiknak - egy garancialevelet, hogy kiadhatjuk. Mi ezt elhisszük, és ki fogjuk nektek adni, ha pedig már "birtokon belül" lesztek, úgyis azt csináltok, amit akartok. Mi ezzel fedezve vagyunk, nektek meg, ha az örmények hőbörögnek, megvan az ürügyetek Karabah visszacsatolására.
Az a probléma a jogászi gondolkodással, hogy a jognak addig van ereje, ameddig a bizalom, amelyen egyes-egyedül alapszik, megvan. Ígérhetett Hitler 1939 szeptembere után (így is túl sokáig voltak türelmesek vele) bármit. Teleki Pál ezért lett öngyilkos, hogy időrendben haladjunk tovább. Még Sztálin is megjárta, pedig ő sem akkor jött le a falvédőről.
Tehát, ha a bizalom egyszer megszűnik, írhat bárki bármilyen szerződést, törvényt, sőt alaptörvényt.
Azok már a kiskutyát, nagykutyát, kismacskát, nagymacskát, kisegeret, nagyegeret nem fogják érdekelni.
2012.09.02.