Az ugrás

G. Fodor lúzer kezdő, posztolta ki Iványi Gyuri barátom. Egy HV-cikkre reagált, tehát azt mondta, hogy VALAKIHEZ KÉPEST az, de ez most nem érdekes. Ő nem lúzer és nem kezdő, szóltam hozzá. Nem ostoba, éppen ellenkezőleg. A főnöke sem, és éppen ez a baj. Ez se nem ostobaság, se nem lúzerség, folytattam. Politika. A plakátok sem ostobaság vagy lúzerség, a kerítés sem, a "rezsicsökkentés" sem, a trafikok- földárverések sem. A terror-veszélyhelyzetet még nem tudom. Abban még kételkedem. Most teszem hozzá, hogy az a bizonyos cikk sem az. Van oka, bár ez a kijelentés ÍGY viszont már ostobaság, tőlem. Mindennek van oka, csak nem mindegy, mi. Ennek például az lehet az oka, hogy megrendelték, vagy még arra se volt szükség, hiszen az egész újság maga egy nagy megrendelés.

Minden fajlagos, Peter, válaszolta Gyuri. G. Fodor magára húzta a kilövési (vagy legalább vadászati) engedélyt, ld. a nem a bátorságáról híres ELTE rektor akcióját, Sz. meg csak ugyanolyan szalonképes hülyeségeket beszél, mint mondjuk az AB elnöke. Hasonló hatással.
Vagy G. Fodor csak elvállalta, szőttem tovább, amit annak idején többek között idősebb Rajk László elvállalt. Vagy mondjuk, egyik megtestesítője a százdollároson levő úr találmányának. Tudatosan. Vagy csak a negatív reklám is reklám elvet követi. És közben szó sincs semmiféle kilövésről. Vagy szó van, de ő úgy tudja, hogy nincs szó. Vagy tudja, de megéri neki. Vagy tudja, és csak azt hiszi, hogy megéri neki. Vagy tudja, és csak azt hiszi, hogy megéri neki, de benne van a pakliban, hogy nem, ám végülis igen. Vagy végülis nem, de ez a véletlenek összjátéka. Ahogy alakul. Amilyen állapotban találják a hidat, amikor odaérnek.
Van egy szint, Péter, felelte Gyuri, ahol kurvára nem érdekel, hogy intellektuális, vagy morális deficit. Ahol már kéz a kézben jár a kettő.

És bizony. Ha már úgyis szóba jött az a bizonyos híd (emlékeznek? "a hídon akkor kell átmenni, amikor a folyóhoz érünk", szokta idézni Orbán Viktor), képzeljék el, hogy két ember halad felé, kéz a kézben, egyiket úgy hívják, hogy Intellektus, a másikat úgy, hogy Moralitás. Rálépnek, elballagnak a közepéig, s ott megállnak, merengve nézve le a mélybe. Aztán az egyikük - anélkül, hogy elengedné társa kezét - úgy dönt, hogy leugrik.

Intelligencia nélkül nincs jóság, mondta David Hume. De képes-e az immoralitás is magával sodorni az intellektust? Képes bizony. Még csak nagy ész sem kell a belátásához. Gondoljanak doktor Göbbelsre, és arra, amire 1945. május elseje tett pontot, Berlin alatt, a Führerbunker mélyén.

2016. 01. 28.