Az Iszlám Állam ma (pár perce tegnap) kivégzett huszonegy kopt keresztényt a tengerparton. Elég sok dolgot nem értek első blikkre, és ezek közül az ISIS (vagy IS) dobogós helyen van. Most megpróbálom ezt is megérteni, a kedves Olvasókkal karöltve. Hiszen beszélgetünk, mint mindig. Ezért a csapongás. És ezért, hogy egyikünk se tudja, mi lesz a vége.
Az ember mindaddig, ameddig nem beszél velük, hajlamos a politikusokat mitizálni. Ha a kocsmaszintű sztereotípiáktól eltekintünk, akkor hajlamos őket felértékelni. Nem erkölcsi értelemben, hanem mentális értelemben. Egészen biztosan tudják, gondoltam sokáig, hogy az a rengeteg rizsa, ami kijön a szájukon, legyen bár ideológia, vagy közönséges rálicitálás, egyszerűen csak rengeteg rizsa. Várják tőlük (egyébként tényleg várják), de csak arra való, hogy kiszolgálja ezeket az elvárásokat. Mögötte teljesen más van: haszonlesés, taktikázás, vagy akár komoly változtató - nagy ívben elkerülöm a "jobbító" kifejezést - szándék. Hazugok, de céltudatosak. Nem ripacsok, hanem színészek. Minél magasabbra jutnak, annál jobb színészek.
Hát nem. Nem tudják. Most azt gondolom, hogy - kevés kivételtől eltekintve - "politikus" az lesz, aki semmihez nem ért. Mint régen egy függetlenített párttitkár, vagy rendőr. Rendőrnek a szocializmusban általában az ment, aki a szakmájában megbukott. Lehet ezt most csűrni-csavarni, de az ment. A "politikusok" zöme - ezért az idézőjel - nem politikus, hanem hivatásos outsider. Hivatásosnak is csak annyiban hivatásos, hogy ebből él. Ugyanolyan ostoba, mint az átlagember, csak ehhez még tehetségtelenség is társul. "Civileket a parlamentbe." Hát hogy a bánatos picsába lehet ezt az ótvaros maszlagot bevenni? NINCS OLYAN SZAKMA, HOGY POLITIKUS. Nincs. Szakma attól lesz valami, hogy tanítják. Iskolában tanítják. Mesterek. Professzorok. TANÁROK. Ezt jelenti a szó. Professzionális az, ami olyan, hogy tanítani lehet. MINDEN POLITIKUS CIVIL. Nem hivatásos. Attól, hogy valaki abból él, amit csinál, nem válik szakemberré. Itt az (egyik) nagy különbség a régi világ és a mostani között. Egy királyt ARRA NEVELTEK, hogy király legyen. Másképpen uralkodó szakmunkás. Hogy a magyar történelemből vegyünk egy példát: Hunyadi János kiváló hadvezér volt, de nem lett volna jó király. Másodszülött fiát, Mátyást viszont már uralkodónak neveltette (bátyját, Lászlót inkább katonának). Meg is lett az eredménye. Egy közepes vagy gyenge képességű király, jó tanácsadókkal el tudta kormányozni az országot, míg viszont egy mégoly okos autodidakta...nézzük csak meg a mai Magyarországot. Éppen ez az iskola és az önképzés közti különbség. Az iskola megtanít a tudással élni. Az e nélküli ismerethalmaz csak egy ismerethalmaz. Két példát mondok csak, ezúttal a hadművészet területéről: Adolf Hitler kontra Heinz Guderian tabornok, vagy Joszif Sztálin kontra Mihail Tuhacsevszkij marsall. De hagyjuk most ezt, mert elvezet a teljes modern európai államrend (kiválasztási rend) kritikájáig, ez pedig most nem cél.
Mi értelme van politikusi szemmel az Iszlám Államnak? Mi értelme van egy brutális, fertőző gócnak a világ leginstabilabb területén? Mi értelme muszlim szempontból az egész földkerekség kihívásának és az iszlám totális lejáratásának? Mi értelme van a Föld egyik legnagyobb olajlelőhelye veszélyeztetésének? Nyugati szempontból semmi. Keleti - orosz és kínai - szempontból a "baráti" (például iráni) lelőhelyek helyzetbe hozása, egyben az ellenfél lelőhelyeinek csökkentése. Maga az iszlám a muszlim "katonákon" kívül senkit nem érdekel. Nem szabadna, hogy érdekeljen. Nem a sejkek, mollák, imámok és önjelölt kalifák szokták felrobbantani magukat. Japán és amerikai túszokról hallottam. Oroszokról és kínaiakról nem, pedig egy tíz méter hosszú Lindt-csokiban fogadnék, hogy vannak arrafelé oroszok és kínaiak is, szép számmal. Eddig ez még logikus. De mi értelme a brutalitásnak? Ilyen az iszlám, mondja az Olvasó. Nem csak az iszlám ilyen. Ilyen volt a kereszténység is, amikor annyi ideje létezett, mint eddig az iszlám. Az - eredeti - iszlám nem szelíd. Hiába próbálják a vallások emancipációja okán megmagyarázni, hogy mégis, amikor nem. Öt pillére van, tanítja a Magyarországi Muszlimok Egyháza: a hitvallás (Allah az egyetlen és Mohamed az ő prófétája), a napi ötszöri ima, a kötelező alamizsna, a Ramadán havi böjt és a mekkai zarándoklat. A hatodikról elegánsan nem vesz tudomást, mert a hatodik a dzsihád, a szent háború, ami Európában nem szalonképes. Pedig ez a hatodik pillér. Az iszlám a földet két részre osztja: dar-al-iszlám, azaz az iszlám földje, és dar-al-harb, azaz a harc földje. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy a többi jobb. Az ószövetségi zsidók semmivel nem voltak más nézeten. Egyes maiak sem. A keresztényekről ne is beszéljünk. De ezek mára némileg alkalmazkodtak a világ változásaihoz. Vannak ugyan restaurációs kísérletek, de a lemez már lejárt. Vagy úgy tesz, mint ami lejárt. Az a lemez viszont még nem járt le. És a legkevésbé sem tesz úgy.
Jó, de a brutalitásnak mi értelme van? A lefejezés régen "könnyű halál" volt. Nem mindenkinek, ha a fáma például a már említett Hunyadi László kivégzéséről igaz, de az nem volt szándékos. Az elítéltet lefektették, vagy egy székhez kötözték, és egyetlen suhintással a fejüket vették. Van a múlt század elejéről egy elég híres fénykép, a "kivégzés Sziámban" (a mai Thaiföld). Ott a kivégzendő a földön ül, egyenes testtartással, kezei az ölében, majd a következő pillanatban még mindig ugyanúgy ül, kezei még mindig az ölében, csak a kezeiben ott a saját feje is. Semmit nem érezhetett, olyan gyors volt az egész. Még összeesni sem volt ideje, már meghalt.
Ez viszont más. Ezek a gyilkosok egy késsel vagdossák áldozataik nyakát, percekig. El sem akarom képzelni, mit érezhetnek, még akkor is, ha (valószínűleg) be vannak gyógyszerezve, mert ehhez a procedúrához túl nyugodtak. Ez nem könnyű halál. Nehéz halál. Nehéz, brutális, véres és felháborító. Nem méltó emberi lényhez. Nem az áldozathoz, hanem az emberhez, úgy általában. Aki ilyet csinál, nem ember. Nem is állat. Valami egészen más. Akárki nevében csinálja.
Tehát az okos, érzéketlen politikusok életre hívtak egy szörnyeteget. Ez a szörnyeteg vérrel és vassal tör előre. A kommunista partizánok ugyanilyen brutálisak voltak, akár orosznak, akár vietnaminak, akár kínainak, akár kubainak születtek. A vietnami parasztok nem mind hazafiságból támogatták a Vietkongot, hanem egyszerűen terror alatt tartották őket. Az orosz, kínai, kubai parasztok dettó. A kommunizmus elvégezte ugyan eredeti feladatát, a monarchiák megdöntését, de aztán túlnőtt a hatáskörén. A "demokrácia" kisiklásává vált, mondanám, hogy zsákutcájává, csak azért nem mondom, mert az a fajta demokrácia, amit ma annak neveznek, maga egyetlen nagy zsákutca.
Csakhogy a politikusok zöme lehet, hogy érzéketlen, de nem okos. Félig rizsából áll, félig számításból. Az Iszlám Állam vezetői se nélkülözik az iszlámot. Nem szabadna, hogy érdekelje őket, ha meg akarjuk magyarázni, amit művelnek, de érdekli. Lehet, sőt valószínű, hogy - tudtukon kívül vagy tudtukkal - őket is irányítják, olyanok, akiknek az égvilágon semmi közük Mohamed vallásához, de ezek az emberek se ideológia-mentesek. Van egy elképzelésük, hogyan kellene a világnak működnie, párhuzamosan a haszonleséssel. Nem csak kompenzálás végett, de az is benne van, vastagon. És ha nem ilyenek volnának, akkor is ott van, hogy a dolgok tervezhetők ugyan, de az első lépés megtételétől önálló életre kelnek. Hiába nem akarok háborút, ha olyan helyzet áll elő, amiben nem kerülhetem el. Hiába akarom a vetélytársaimat kiszorítani a világ egy hányadából, ha a végén én szorulok ki mindenhonnan. Hiába szorítanak ki mindenhonnan, ha újra meg kell, hogy erősítsenek, mert az utánam maradó űrt a volt ellenfeleim töltötték ki, akik onnantól egymás ellenfelei lettek.
A brutalitás félelmet kelt. Mint a vietnami parasztokban. Szövetségeseket szerez, félelemből. Elbizonytalanítja az ellenfelet. De ugyanakkor kényszerhelyzetbe hoz másokat. Akik először megpróbálják a brutális szörnyeteget eltüntetni a föld színéről. De azt nem lehet. Csak magától tud eltűnni, lásd kommunizmus. Na és nácizmus? Körülnézett, kedves Olvasó, a mai Lengyelországban, a nácik első háborús áldozatában, vagy a mai Oroszországban, ami a legtöbbet szenvedte mind közül? Magyarországot elegánsan kikerültük.
A brutális szörnyeteg ott marad a hátsó udvarukban. Afganisztánban, Irakban, Szíriában, Líbiában, Egyiptomban, mindazon helyeken, ahol a diktatúrákat megdöntötték, hogy szabad folyást engedjenek a versenynek a parancsuralom helyett. Félig rizsából áll, félig terrorból. Az ellenfelei is félig rizsából, félig számításból. A barátai szintén. Ehhez jön hozzá a dolgok önálló élete, a véletlenről, Istenről és a karmáról meg ne is beszéljünk. Meg a logika: ha a vetélytársam szörnyszülöttét, ami ott kellemetlenkedik nekem a kertek alatt, nem vagyok képes eltakarítani, akkor magára a vetélytársra kell, hogy koncentráljak.
És akkor, mondaná Angela Merkel, ha ma, amikor ennyire közel jutott saját jóslata megvalósulásához, ki merné még egyszer mondani.
Nehéz halál lesz, minden eddigiek közül a legnehezebb.
2015. 02. 16.