Tulajdonképpen mit bajlódjon az ember céllal? Főképp távlati céllal? Mit bajlódjon az ember teóriával, ismeretszerzéssel, történelemmel, tanítással, konzultációkkal, fogalmi egyeztetéssel, egyáltalán fogalmakkal? Minek akarna a széllel szemben pisálni, amikor a szél olyan szépen elviszi, és olyan messzire, úgy meg esetleg csak...
A Harry Potterben az a zseniális, hogy ugyanezekből indul ki. Egysz er ajánlották nekem, hogy írjam meg a filozófiáját, vagyonokat kereshetnék vele. Ilyen ugyan nincs neki, de számít az valamit? Kurva népszerű, és elfér a hátán bármiféle baromság. Különösen, hogy maga is az, bár szórakoztató baromság. Híven tükrözi az átlagember lelkivilágát. Semmi mélység. Semmi szimbolika. EGYETLEN bárgyú gondolat, ami nagyjából abban merül ki, hogy szeressük egymást, gyerekek. Ami ezen felül van, az a leghétköznapibb babonák változtatás nélküli gyűjteménye (akármiből ki lehet őket keresni), a modern világra applikálva. Vagyis nem. Olyan dolgok változtatás nélküli átvétele, amelyeknek eredetileg nagyon komoly mitológiai háttere és jelképes értelme volt. Úgy, ahogy egy Tesco-pénztáros lefordítaná magában. És pontosan ez benne a zseniális. Már a tekintetben, hogy jó sok pénzt lehet vele keresni, mert mindenki imádni fogja, aki "felhőtlen szórakozáson" kívül semmi mást nem szeretne a szabadidejében. Nagy valószínűséggel azért, mert semmi más befogadására nem alkalmas.
Csak ki kell várni a megfelelő pillanatot. Mindig csak azt kell kivárni, és olyan ostobán megszólalni, amilyen ostobán a célközönség gondolkodik. Ami mindig csak kapaszkodókat vár, kulcsszavakat, nem értelmet. Melyekhez aztán hozzákapcsolja mindazt a sok zagyvaságot, amit addigi életében begyűjtött. Vonatkozik ez jobboldalra (ami nincs, mert egy kapura játszik a baloldallal) és baloldalra egyaránt.
Adva van egy ember, aki az előbbi receptet követi. Nem foglalkozik a valósággal, csak a valóságos érzelmekkel és elégedetlenséggel. Nem foglalkozik személy szerint senkivel, az hosszas és macerás. SZERVEZETEKET gyűjt, tagságostól és szimpatizánsostól. Ez az alapfeltétele a hozzá való csatlakozásnak. A második feltétel, hogy értsenek egyet azokkal, amiket alapoknak tekint. Vagyis tulajdonképpen az ő nézeteivel. A harmadik feltétel, hogy fogadják el a programját. Orbán Viktor se csinálhatná különbül. Ő már három pártot bedarált eddig, ő se finnyogott, hogyha az ellenféltől akart hozzá csatlakozni valaki, és az ő feltételei se voltak keményebbek. Már csak azért sem, mert az nem lehetséges. Talán ő többet udvarolt, vitt például Torgyánnénak virágot. Szó nélkül benyelik, mint kacsa a nokedlit. Benyelik az olyan szlogenekkel, mint "lecserélni az elmúlt huszonkét év politikai elitjét". Mondja ezt az az ember, aki ennek az elitnek is a legelső embere volt több, mint egy évig. Aki most is ennek az elitnek (sőt az előző elitnek) a prominenseivel veszi magát körül, Kunczétól Gyurkovics Tamás és Szigetvári Viktor volt MSZP-vezetőkig, a Népszabadság főszerkesztőjétől, Vörös T. Károlytól a volt munkásőr Felcsuti Péterig, a Bankszövetségnek a lakosság devizaeladósodását végigasszisztáló egyik vezetőjéig. Nem lenne ezekkel semmi baj, ha tényleg tudnak valamit, de akkor ne etessünk senkit az elmúlt huszonkét év elitjének lecserélésével. Az igazi változás ott kezdődne, hogy abbahagynánk a hazudozást.
De hol akar igazi változást ezek közül az emberek közül bárki? És miért is akarna? Közben bejelentkezett egy újabb "képviselő". Aki a parasztságot szeretné képviselni, vagyis a Kisgazdapárt megüresedett helyére fáj a foga. Ángyán Józsefről van szó, akiről már olyan felhívást is láttam a neten, hogy "Ángyán Józsefet köztársasági elnöknek!" Bár most ő a biztosabb pártelnöki és pártalapítói pozíciót fontolgatja. Ha már egyszer annyira belejött a földpanamák ostorozásába. Vagy talán eleve azért jött bele a földpanamák ostorozásába. Hisz minden szentnek...Dehát Mindenszentek ünnepe következik, nemde?
Nem kell a munkást őrizni, mondta egy régi Fidesz-plakát, a hőskorból. Nem kell a parasztságot, de a középosztályt, vagy az alsó osztályt sem megvédeni, különös tekintettel arra, hogy ezek is elvont fogalmak. Ha valaki már annyira szívén viseli a sorsukat, éppen elég, ha szociológiai kutatások helyett lehetőséget ad azoknak az embereknek, akiket ezekbe a kategóriákba sorol, hogy saját magukat védjék meg. Ehhez viszont valódi képviselőkre lenne szükség, azonos érdekű, azonos foglalkozású, hús-vér emberekre, nem pártokra és fogadatlan prókátorokra.
Persze, az már sokkal macerásabb. És nem is hoz annyit a konyhára.
2012.10.28.