Bele kell nyugodnom, hogy ezentúl itt csak népszerűtlen dolgot fogok írni. De ha csak egyetlen ember elgondolkodik rajta, az már eredmény. Úgy látszik, az összefogási láz ugyanolyan divat, mint a hímnős külső, lásd a jövő tavaszi trendeket. Fél órája a HMP-t is megkereste az első fecske, nem írom le, honnét - nem a "jobboldalról" -, de nem is lényeges. Semmi kifogásom az eszmecsere ellen. Ha valaki jobbra, akarom mondani okosabbra tanít - számtalan példa volt már erre -, ahogy a Heidelbergi Káté mondja, örömmel elfogadom. De szövetségről szó nem lehet senkivel. Összefogásról vagy támogatásról lehet szó, mert az még nem feltétlenül köt valakihez/valamihez, de szövetségről nem. Mielőtt megint eszébe jut valakinek az a falrengető ostobaság, hogy "kit futtatok" (értelmes emberek is gyakran csak az általuk ismerni vélt sablonokban képesek gondolkodni, bár aki valaha is olvasott tőlem valamit, és ilyet állít, az nem lehet értelmes), vagyis melyik mai magyar politikai irányt erősítjük, - utoljára - leírom, hogy EGYIKET SEM. Azt gondolom, hogy bár egy botnak valóban két vége van (EZT lehet kétfelől égetni, ellentétben a jövővel, amit Bajnai aspiráns úr oly szépen leírt), de attól még mindegyik vég UGYANAHHOZ a bothoz tartozik. A mai magyar választópolgár e pillanatban, úgy tűnik, két fejmozdulatra képes: vízszintesen jobbra vagy balra.
A most megalakult mozgalomról két dolog jut az ember eszébe: Spartacus (esetleg Dózsa György) felkelése, illetve a Svejk. Mind a három nagy ókori rabszolgafelkelésbe, csakúgy, mint Dózsa seregébe, özönlöttek az emberek. Vasvillával, pöröllyel, kapával, kaszával, kinek mije volt. Velük szemben állt egy professzionális, begyakorlott hadigépezet, ami eleinte vereségeket szenvedett, de végül győzött. A felkelések a Via Appia mentén felállított kereszteken és a temesvári karókon folytatódtak (minő véletlen, épp 2014-ben kerek ötszáz éve). De ne legyen így, végtére is, amit leírtam, CSAK história. Marad akkor Svejk. Ő már kitalált személy, egy valóságos környezetben. Amely környezetre (a Monarchiára) minden mondható, csak az nem, hogy egységes volt. Svejknek és társainak EGYÜTT kellett harcolniuk, de ez nem egy közös valamiért vagy valakiért történt, hanem VALAMI/VALAKI ELLEN. Ez volt a közös: az ELLENVÁLASZTÁS. Ahogy most is. Igazam se legyen. Még pár hónap, még több ember, és friss tavaszi szél fújdogál. A nagyon gyors idő alatti nagyon nagy felfutás MINDIG rossz. Mindig, és ebben viszont nincs kivétel. Soha, ismétlem, soha a történelem folyamán egyetlen olyan tömegmozgalom nem volt, ami ne vezetett volna vagy bukáshoz, vagy erőszakhoz, vagy valami teljesen máshoz, mint ami a kezdeti illúzió volt. Ezekből lehet válogatni, illetve ezeket lehet kombinálni. A francia forradalomból terror, háborúk és király helyett császár lett, Garibaldiból diktátor, mozgalmából Viktor Emánuel királysága, az első világháború, majd Mussolini uralma, a párizsi Kommünből porosz megszállás és Franciaország megcsonkítása, az orosz forradalomból terror, vörös cár, majd pangás, és mindannak a széthullása, amit a nem vörös cárok évszázadokon keresztül meghódítottak, az őszirózsás magyar forradalomból vörösterror, majd fehérterror, aztán világháború. Ha az elmúlt két évet nézzük: az egyiptomi, líbiai, "demokratikusnak" mondott forradalmakból anarchia és iszlám radikalizálódás, Szíria sorsa dettó ugyanez lesz. És nem állítom, hogy a háttérben nem ugyanaz van, mint ami a szeretett hazánk jövőjét egyengető népmozgalom - tudott vagy kevésbé tudott - hátterében. És ettől még az összes résztvevő, szervezőstől, abszolúte jót akarhat. De ez, hogy úgy mondjam, mindegy. Ugyanannyira mindegy, mint hogy az al-Kaida (ha van) tagsága és vezetősége mi mellett száll síkra. Cui prodest? Kinek az érdeke? Vagy kiknek az érdeke? Ez az egyetlen, ami nem mindegy. És ha ez megvan, akkor az is megvan, ki van a háttérben. (Mielőtt még EZ a baromság jutna valaki eszébe: NEM a nemzetközi zsidó. Mi is az?)
Apropó, érdek. Egyetlen olyan mozgalom sem jó, amely bármilyen anyagiakkal összefüggő VÉGCÉLT emleget. Az ember ugyanis - leegyszerűsítve - nem azért él, hogy egyék, hanem azért eszik, hogy éljen. Természetesen enni kell, tehát a gazdaság átalakítása és a növekedés megteremtése létszükséglet, nem is halasztható, de ha valami itt megragad, vagy éppen eddig tart, akkor az a valami nincs magasabban egy malac szintjénél. Ha egy mozgalom összes célja abban merül ki, hogy valakit megbuktasson, és egy olyan valakit emeljen hatalomra helyette, akinek a teljes mondanivalója abban merül ki, hogy teremtsünk jóléti társadalmat, és csatlakozzunk azokhoz, akiknek az összes célja ugyanebben merül ki, arra még a "szánalmas" kifejezés is kevés. Még egyszer hangsúlyozom: tökéletesen tudatában vagyok, hogy szlogenekből, tirádákból és vasárnapi iskolából nem lehet jóllakni. Még azt sem akarom megcáfolni, hogy ez az első (bár nem ez az első). Legyen ez az első. De ez csak eszköz. És ha nincs az eszköz egy (nem anyagi) cél alá rendelve, akkor teljesen felesleges eszköz. Akkor teljesen felesleges életben maradni, ahogy az annyiszor idézett Hamvas Béla is mondaná.
Márpedig ez a világ itt körülöttünk, ebben merül ki. A HIKSZOSZ (HMP) annak a lázadásnak az egyelőre egészen kicsi (de növekvő) kezdete, ami - úgy tűnik - jelen pillanatban az egyetlen reménysugarat jelenti. Ha a világ sorsán nem is tudunk változtatni, átmeneti fellélegzést tudunk nyújtani, reményt pedig, hogy UTÁNA egy teljesen másik világ lesz, mindenképpen. Nem mi fogjuk tető alá hozni, mert, amennyiben az emberiség túléli a közeljövőt, mindenképpen bekövetkezik, de hozzánk (is) fogják talán kötni. Mi ugyanolyan eszközei vagyunk a történelemnek, mint azok, akik a mostani történéseket alakítják, csak... Mi messzebbre látunk, legalábbis remélem.
Még valami az előző bejegyzéshez. Mi is az a "nem anyagi" cél? Kinek mi, és ez nem kibúvás a válasz alól. Az, hogy az ember kifejezze saját magát. Azt, amire született. Aki anyaságra, az az anyaságot, aki felfedezésekre, az fedezzen fel, aki utcaseprésre, az seperjen utcát, aki szervezésre, az szervezzen. Hogy az ember mindezekért fizetést kap, vagy mindezeknek van valami eredménye, az másodrendű. Az elsőrendű, hogy mindezekkel ALKOT valamit. Sőt, VALAKIT. Éspedig SAJÁT MAGÁT.
Saját magát. És nekünk az a dolgunk, hogy azt a társadalmi rendet megteremtsük, amelyben erre az embernek lehetősége van. Nem amelyben jól él, hanem amelyben ABBÓL ÉL JÓL, AMIRE SZÜLETETT.
Isten országa is valami efféle lehet. Ez aztán TÉNYLEG utópiának hangzik. De csak akkor utópia, ha - ahogy szokás - mást értünk alatta, mint ami.
2012.10.25.