Valamelyik Wilbur Smith-regény elején szerepel egy első világháborús angol vadászpilóta. A vadászrepülő-fegyvernem -kezdetben csak az volt- létrejöttét nem kis részben a tüzérségi megfigyelő-tűzvezető léggömböknek köszönhette, az egész háború során egyik fő feladata azok megsemmisítése illetve védelme volt. Szép lassan kialakult a géppuska vagy géppuskák elhelyezése /nem kis gondot okozott a légcsavar átlövésének kiküszöbölése/, bár ezek nem a gyalogság leküzdésére szolgáltak. Az ellenséges állások felett átrepülve azonban a harci lázban égő pilóták eleinte nehezebb tárgyakat, később kézigránátokat hajigáltak le a lövészárkokra, még később pedig néhányan már kifejezetten erre specializált repülőgépeket kértek és kaptak: ezek voltak az első bombázók. A vadászrepülőknél -a bombázókat közönséges mészárosoknak tekintették és lenézték- EGYMÁSSAL SZEMBEN már a kezdetektől érvényesült valamiféle etikai kódex. A leghíresebb német vadászrepülő-svadron /század, a nevet a legnemesebb szárazföldi fegyvernemnek tartott lovasságtól vették át/ parancsnoka a vörös báró, Manfred von Richthofen volt /a "vörös báró" nevet azért kapta, mert gépét vörösre festette - a feltűnésre való törekvés a legnagyobb pilótáknál egyrészt a bátorság kifejezése, másrészt a félelemkeltés eszköze volt/. A vörös bárót néhány hónappal a háború vége előtt, Franciaország felett lőtték le, ellenfelei teljes katonai tiszteletadással temették el /egysége, a Jagdgeschwader 1. utolsó parancsnoka Hermann Göring volt/. Smith regényeiben azonban még az elitkatonák sem /angol felfogás szerinti/ úriemberek, ha németnek születtek. Hőse a Báró egyik vadászával kerül konfliktusba, aki a hős lovagiasságról alkotott eszményeit megszegve lelövi ronccsá géppuskázott repülőgépén menekülő bajtársát. Ugyanezen eszmények nevében gyilkosnak nevezi és levélben párviadalra hívja, amit az el is fogad azzal a megjegyzéssel, hogy háborúban az ellenfél megsemmisítésének egyetlen módja sem tekinthető lovagiatlanságnak, legkevésbé gyilkosságnak. A hős, aki a levélből csak a párbaj elfogadását jegyezte meg, a MAGA ESZMÉNYEINEK MEGFELELŐEN egyedül érkezik a viadalra, ellenfele viszont egész századával, így a viadal a hős halálával végződik.
Az ERKÖLCS az Értelmező szótár szerint "Valaki, valami magatartását irányító, annak megítélését segítő, társadalmilag helyesnek tekintett szabályok összessége, illetve ezek megvalósulása". Az erkölcs vizsgálatakor három nagy kérdéscsoportot lehet elkülöníteni: 1. az erkölcsi kérdéseket, például "Helytelen dolog a fizetni nem tudó, nagycsaládos adóst kilakoltatni?", "Rossz ember Gyurcsány Ferenc?"; 2. az erkölcsi vélekedésekkel kapcsolatos ténykérdéseket, például "Mit mond az egyház az uzsoráról?", vagy "Mit mondott Orbán Viktor Gyurcsány Ferenc magatartásáról?", vagyis a leíró etikát; 3. az erkölcsi kifejezések jelentésére, illetve az ezekkel minősítettek természetére vonatkozó kérdéseket, például "Amikor Orbán Viktor hazaárulónak nevezte Gyurcsány Ferencet, mit értett ezen és mit értett hazaárulás alatt?", azaz az ETIKÁT. AZ ETIKA AZ ERKÖLCS FILOZÓFIÁJA.
Fenti három megközelítés /az erkölcs, a leíró etika és a tulajdonképpeni etika/ a következőképpen viszonyul egymáshoz: tegyük fel, hogy két ember Gyurcsány Ferencről vitatkozik. Tegyük fel azt is, hogy mindketten pontosan ismerik Gyurcsány Ferenc hazára vonatkozó kijelentéseit. Mindketten ugyanolyan értelemben használják a "helyes" és "helytelen" kifejezéseket, tehát sem leíró etikai, sem etikai szinten nincs véleménykülönbség köztük, egyikük mégis hazaárulónak tartja Gyurcsány Ferencet, míg a másikuk nem. Ez a különbség, amit a bevezető példával is illusztráltunk, az ERKÖLCSÖK különbsége.
Az etika úgy viszonyul az erkölcshöz, mint a jogfilozófia a joghoz. A jogfilozófia, mint a jogtudomány /jurisprudentia/ része az emberi cselekedetek külső, az etika a belső elveit vizsgálja. A törvénygyűjteményekben a FORMÁLIS JOG jelenik meg, az erkölcsi /nem jogi/ normákban az ÉLŐ JOG. A moralitással a jogfilozófia három ága /természetjogi, analitikus, normatív jogfilozófia/ közül az utolsóként felsorolt van átfedésben. A jog kívülről, az erkölcs belülről kényszerítő, írott vagy íratlan szabályokban megjelenő KÖTELESSÉGEK összessége, melyek KÖZÖS ALAPON nyugszanak. Egy természetes társadalomban ezt a közös alapot Isten törvényei /az emberi természet/ jelentik, a különbségek pedig az eltérő értelmezésből és/vagy az eltérő körülményekből adódnak.
Pavel Trofimovics Morozov a szovjet propaganda gyermekmártírja volt. A hivatalos verzió szerint saját édesapját, a geraszimovkai falusi szovjet elnökét ellenforradalmi tevékenységért feljelentette a GPU-nál. Az apát lágerba hurcolták, később kivégezték, Pavelt viszont saját rokonai megölték /a rokonokat egy nagybácsi kivételével szintén elfogták és kivégezték/. A családszeretetet a szovjet rendszer iránti hűségnek alárendelő kisfiúról dalokat, sőt egy operát is írtak, emlékművet állítottak neki, iskolákat neveztek el róla. /A valódi Pavel Morozov még csak úttörő sem volt, saját játszótársai lőtték agyon egy puska feletti vitájukban./
Egy diktatúrában a hatalmon levő rezsim a jogot saját, az erkölcsöt pedig a jog szolgálatába igyekszik állítani.
2010.08.21.