"Ha a definíciók pontosak, márpedig azok, a történelmi szükségszerűségek pedig nem változnak, akkor Magyarországon a Fidesz fasiszta államot hoz létre, amit majd a Jobbik náci típusú diktatúrája követ. Fasiszta pártot demokratikus választások útján – amíg olyanokat tartanak – még soha nem váltottak le. Ez önellentmondás lenne, mert Mussolini meghatározása szerint "a fasiszta állam nem más, mint hatalom- és uralomakarás". Tagadja a demokráciát, a parlamentarizmust. A fasizmus atyja úgy határozta meg a célt, hogy "egy párt, amely teljesen és kizárólagosan kormányoz egy nemzetet". Egy másik idézet így szól: "egy olyan kormányzati rendszert próbálunk felépíteni, amely minimálisra csökkenti a duális erőtér visszaállásának esélyét, és helyette hosszú távon egy nagy centrális erőtérben rendezi el a politikai kérdéseket; vagy ellenkormányzásra készülünk, és akkor a duális erőtér vissza fog állni. Nem ellenkormányzást kell folytatni, hanem a nemzeti ügyek kormányzását kell megvalósítani. Az állandó harc helyett az állandó kormányzás politikáját folytassuk." Ez utóbbi Orbán Viktor kötcsei programbeszédének részlete. Ha Mussolini definícióját vesszük alapul, akkor Orbán kötcsei beszéde egy fasiszta állam építésének programja. Orbán és Mussolini ugyanazt mondja."
Így van. Mindezeket Bartus László írta, május 18-án, szerdán. Azért idézek tőle ennyit, mert Debreczeni Józsefen kívül ő az egyetlen, aki azon kívül, hogy tud írni, elég jól tud elemezni, és még a jövendő függönyét is képesnek tűnik legalább résnyire széthúzni. Mindketten nagyszerű elemzők, ahogy az imént mondtam. De azért néha tévednek ők is. Íme, a teljes cikk, aki akarja, olvassa el: (Népszava: Az Unió első fasiszta állama.)
Bartus azt írja, hogy a fasizmust erőszakos külső beavatkozás nélkül a nácizmus követi, vagyis a fasiszta Fideszt a náci Jobbik. Ilyen a történelemben viszont nem fordult még elő. Talán azért nem, mert nem volt rá idő, talán másért. Az egyetlen kivételnek látszó ország Magyarország, de itt sem igaz a tétel: Horthy nem volt fasiszta, erőszakkal távolították el, és Szálasi háború nélkül soha nem került volna hatalomra. Ahogy nem került hatalomra a Vasgárda sem Romániában, olyannyira nem, hogy Hitler - hatalma csúcsán, még a Szovjetunió megtámadása előtt!- Antonescu pártjára állt vele szemben. Ez persze nem jelenti azt, hogy lehetetlen, de nagyon nagy krízisnek kell hozzá bekövetkeznie. Hogy pedig a történelemnek nem ez a ritmusa, alig merem leírni, egyrészt, mert már sokszor leírtam, másrészt, mert már amúgy is megvádoltak egyszer, hogy vonzódom az ezotériához és a misztikumhoz (a kettő természetesen nem ugyanaz, ezotériával soha nem foglalkoztam, a misztikumhoz pedig nem vonzódom, hanem amire rákényszerülök, hogy belássam, azt belátom). Rossz – jobb - az előző rossznál rosszabb - jobb, de az előző jó korszaknál rosszabb - és így lefele, egyenesen a szenespincébe. Habsburg-birodalom - 48-as forradalom, majd az abszolutizmus visszatérése megtorlásokkal, Bach-korszak - kiegyezés és Monarchia - őszirózsás forradalom és Tanácsköztársaság - Horthy-korszak - Szálasi - három év többpárti köztársaság szovjet megszállással - egypárti kommunista diktatúra szovjet megszállással - húsz év többpárti demokrácia - egypártivá vagy kétpólusúvá alakuló, diktatúrára emlékeztető rendszer - ?
Ha mégis a Jobbik kerül Orbán után hatalomra, akkor előtte az Orbán-rendszernek MAGÁTÓL MAJDNEM nácivá kell alakulnia, olyannyira, hogy a két rendszer már UGYANANNAK a rendszernek legyen tekinthető, különböző vezetéssel.
Az alaptévedés mind Debreczeninél, mint Bartusnál, hogy a megkönnyebbülést és a társadalom helyrezökkenését a VISSZARENDEZŐDÉS képes csak meghozni (idegen szuronyokkal, forradalommal vagy másként, az most teljesen mindegy). Ők ezt új demokratikus fordulatnak nevezik, én visszatérésnek arra a talajra, ami előbbieket lehetővé tette. A DEMOKRÁCIA AZ ÖSSZES TOTALITÁRIUS (a "diktatúra" monarchisztikus megfelelője, a "zsarnokság" nem totalitárius, mert EGY EMBERHEZ KÖTŐDIK) RENDSZER SZÜLŐANYJA. Vagyis, hogy pontosítsunk, az a társadalmi rendszer, amit - noha soha nem volt az - demokráciának neveznek. Miért is? Előszöris attól, hogy egy párt gyakorolja a hatalmat, sőt attól, hogy ez a párt minden más pártot kiszorít belőle, az alaprendszer UGYANAZ marad. Az állam továbbra is PÁRTÁLLAM, csak több esély van a valóságos kormányzásra, ti. a hatalom aspiránsai nem egymással vannak elfoglalva, hanem egyetlen csoport uralja az országot mint SAJÁT TERRITÓRIUMÁT, ezért igyekszik annyira életben tartani, hogy folyamatosan profitálhasson belőle. Ha több párt vetélkedik, vagy egy "demokratikus" párt van hatalmon, akkor sok kis csoport próbál a közös vagyonból magának minél nagyobb részt kihasítani, a közös vagyon megőrzésére, különösen gyarapítására azonban sem ereje, sem késztetése nem lesz egyiküknek sem (gondoljunk a 2010 előtti nyolc évre, vagy a Fidesz 2002-es vereségét megelőző két választási forduló közötti időre). Mi történne most, ha a Fidesz mondjuk választást vesztene, vagy másképp szorulna ki a hatalomból? Létrejönne egy baloldali pártok alkotta koalíciós kormány. Mivel ezek "demokratikus" pártok, újrakezdődnének a véget nem érő viták, újraszületnének a középutas, tehát LEGROSSZABB kompromisszumok, ha valamibe belefognának, saját párton belüli ellenzékük igyekezne minél előbb aláásni. A választási rendszert visszaalakítanák nagyjából a régihez hasonlóvá, a lehető legtöbb résztvevőnek esélyt adva a győzelemre, éspedig a TOTÁLIS győzelemre is. "Demokráciában" olyan alaptörvényt, amely azt mondja ki, hogy a "népnek", vagyis - mivel az egész szemfényvesztés - a népnek megfeleltetett szavazói hányadnak valamit nem szabad, nem alkotnak. Már csak azért sem, mert ezzel ÖNMAGUKAT korlátoznák a törvényhozók. Megnyílna ismét az út a kétharmados győzelem előtt, amire jó eséllyel ismét csak egy központilag irányított társaság pályázhatna, és... el lehetne gondolkodni azon, hogy hány évnek kell még - Bob Dylan után szabadon - eltelnie, amíg az emberek megértik, hogy mindez SEHOVA NEM VEZET, CSAK ÖNMAGÁBA VISSZA?
Ha mégis a Jobbik kerül Orbán után hatalomra, akkor előtte az Orbán-rendszernek MAGÁTÓL MAJDNEM nácivá kell alakulnia, olyannyira, hogy a két rendszer már UGYANANNAK a rendszernek legyen tekinthető, különböző vezetéssel.
Az alaptévedés mind Debreczeninél, mint Bartusnál, hogy a megkönnyebbülést és a társadalom helyrezökkenését a VISSZARENDEZŐDÉS képes csak meghozni (idegen szuronyokkal, forradalommal vagy másként, az most teljesen mindegy). Ők ezt új demokratikus fordulatnak nevezik, én visszatérésnek arra a talajra, ami előbbieket lehetővé tette. A DEMOKRÁCIA AZ ÖSSZES TOTALITÁRIUS (a "diktatúra" monarchisztikus megfelelője, a "zsarnokság" nem totalitárius, mert EGY EMBERHEZ KÖTŐDIK) RENDSZER SZÜLŐANYJA. Vagyis, hogy pontosítsunk, az a társadalmi rendszer, amit - noha soha nem volt az - demokráciának neveznek. Miért is? Előszöris attól, hogy egy párt gyakorolja a hatalmat, sőt attól, hogy ez a párt minden más pártot kiszorít belőle, az alaprendszer UGYANAZ marad. Az állam továbbra is PÁRTÁLLAM, csak több esély van a valóságos kormányzásra, ti. a hatalom aspiránsai nem egymással vannak elfoglalva, hanem egyetlen csoport uralja az országot mint SAJÁT TERRITÓRIUMÁT, ezért igyekszik annyira életben tartani, hogy folyamatosan profitálhasson belőle. Ha több párt vetélkedik, vagy egy "demokratikus" párt van hatalmon, akkor sok kis csoport próbál a közös vagyonból magának minél nagyobb részt kihasítani, a közös vagyon megőrzésére, különösen gyarapítására azonban sem ereje, sem késztetése nem lesz egyiküknek sem (gondoljunk a 2010 előtti nyolc évre, vagy a Fidesz 2002-es vereségét megelőző két választási forduló közötti időre). Mi történne most, ha a Fidesz mondjuk választást vesztene, vagy másképp szorulna ki a hatalomból? Létrejönne egy baloldali pártok alkotta koalíciós kormány. Mivel ezek "demokratikus" pártok, újrakezdődnének a véget nem érő viták, újraszületnének a középutas, tehát LEGROSSZABB kompromisszumok, ha valamibe belefognának, saját párton belüli ellenzékük igyekezne minél előbb aláásni. A választási rendszert visszaalakítanák nagyjából a régihez hasonlóvá, a lehető legtöbb résztvevőnek esélyt adva a győzelemre, éspedig a TOTÁLIS győzelemre is. "Demokráciában" olyan alaptörvényt, amely azt mondja ki, hogy a "népnek", vagyis - mivel az egész szemfényvesztés - a népnek megfeleltetett szavazói hányadnak valamit nem szabad, nem alkotnak. Már csak azért sem, mert ezzel ÖNMAGUKAT korlátoznák a törvényhozók. Megnyílna ismét az út a kétharmados győzelem előtt, amire jó eséllyel ismét csak egy központilag irányított társaság pályázhatna, és... el lehetne gondolkodni azon, hogy hány évnek kell még - Bob Dylan után szabadon - eltelnie, amíg az emberek megértik, hogy mindez SEHOVA NEM VEZET, CSAK ÖNMAGÁBA VISSZA?
Az EGÉSZ TÁRSASÁGOT, Orbánostól, Vonástól, Gyurcsányostól, Schifferestől a HELYÉRE kell rakni, ahol azt csinálhatnák végre, amit egy PÁRTNAK csinálnia kellene: a magukéhoz hasonló politikai nézeteket képviselhetnék. Lobbizhatnának, megpróbálhatnák a politikát befolyásolni, de nem irányíthatnának országot, mert abból csak baj származhat.
Az egyetlen szabad út a pártatlanoké. De ez csak poén volt: az egyetlen szabad út a pártatlanoké.
Utóirat, amilyet soha nem szoktam, de most valahogy mégis: "álomországban így lenne", kaptam egy észrevételt. Ó, nem. Így volt a homo sapiens sapiens nagyjából százezer évéből kilencvenkilencezer-hatszáz évig, és, ha még szeretne valamennyi időt e sárgolyón eltölteni, ismét így lesz. Krízis meg fogja előzni persze, már benne is vagyunk legalább derékig. Ezt hívja a hindu kaljugának, legsötétebb kornak. De ugyanazzal a tudattal tekint rá, mint a trimurtiból (szentháromságból: Brahma, Visnu, Siva) Sivára, aki egyszerre pusztító és teremtő: a régi világnak el kell pusztulnia, hogy helyet csináljon az újnak.
Nagyon sokáig sötét maradna, ha még ezekben az időkben sem emelné fel senki a szavát.
Nagyon sokáig sötét maradna, ha még ezekben az időkben sem emelné fel senki a szavát.
Ezért született meg a HIKSZOSZ.
2011. 07. 17.