"Mutasd meg nekem, mi újat hozott Mohamed, és csak rossz és embertelen dolgokat fogsz találni, mint az a rendelkezése, hogy az általa hirdetett hitet karddal kell terjeszteni – szólt XVI. Benedek pápa egyik idézett mondata Regensburgban, ami kiakasztotta az európai médiaközvéleményt 2006 szeptemberében."
Ez a barom. Nem tudok jobb szót találni rá. Szívem szerint leírnám, hogy ez a tudatlan barom, de tudom, hogy nem tudatlan. Nem csak azért, mert a legnagyobb élő katolikus teológusnak tartják. Ilyet már az se mondhat - ez esetben idézhet, mint saját véleménye alátámasztását -, aki csak végigbukdácsolt a középiskolán. Hogy ő hogyan végezte el - 1927-ben született, 1943-ban, 16 évesen besorozták katonának, majd dezertált, és 1945-ben fogságba esett -, nem tudom, de biztos elvégezte valahogyan, ha felvették a freisingi főiskolára. Ez nem is érdekel annyira minket. Ratzinger-Benedekkel most csak azért foglalkozunk, mert három ismerősöm is kiposztolta fent idézetteket, mint a saját ostoba - s ami a menekülteket illeti, embertelen - nézetei igazolását. Az "Isten rottweilere" megtisztelő címet sem én ragasztottam rá, hogy ki és miért, elolvashatják többek között a Wikipédiában. Mindenesetre, nem véletlenül lett a Hittani Kongregáció, az egykori Római és Egyetemes Inkvizíció Kongregációja utódja prefektusa. Majd az idézetről is fogunk pár szót ejteni, most maradjunk egy kicsit még Ratzingernél.
A Hitlerjugendbe 1941-ben lépett be, mert kötelező volt, mondják az életrajzírói. Valóban kötelező volt, ennek ellenére sokan kijátszották. Más életrajzírói szerint Ratzinger egy tanára rábeszélésének engedve lépett be. Akárhogyan is, belépett, de - írják róla - a gyűléseken való részvételt megtagadta. Innét kezdődik az, amit nem hiszek. Ismerem valamennyire a német történelemnek ezt a szakaszát. Ráadásul harmincnégy évet éltem egy másik, de bizonyos vonatkozásban hasonló rezsimben. 1941-ben, illetve azután, a háború közepén ilyesmi - a nyílt tiltakozás - Németországban elképzelhetetlen volt. De gondoljanak csak a Rákosi-korszakra. Sztálint már nem is említem. Hogy mi lett volna valakivel, ha szabotálja a DISZ gyűléseit. Vagy bármely kötelező állami ünnepet. Rákosi hatvanadik születésnapját. Rákosi bármelyik születésnapját. Sztálin születésnapját. November hetedikét, április negyedikét. Én még 1972-ben (!!!!!!!) is osztályfőnöki rovót kaptam azért, mert nem nyakkendőben, hanem egy fehér garbóban (!!!!!) mentem el a november hetedikei gimnáziumi ünnepségre. Ha megtalálom az ellenőrzőmet, kirakom, megígérem.
De lépjünk csak tovább. Azt merészeltem írni az egyik posztolónak, hogy "a Hitlerjugend-neveltetés nem volt hiába". Ne beszéljek hülyeségeket, kaptam válaszul. Nos, Ratzingerünkről, mint katonáról a Wikipédia szűkszavúan azt írja, hogy Magyarországra küldték, ahol tankcsapdákat kellett felállítania, majd megszökött. Hát ez így, hogy is mondjam, barokkos túlzás. Barokkos elnagyolás. Előszöris nem Magyarországon kezdte, hanem München mellett, egy Luftwaffe-ütegnél, közel a dachaui koncentrációs táborhoz, melynek foglyait a BMW (akkor repülőgépmotorokat gyártó) üzemében dolgoztatták, és akikkel naponta találkozhatott. 1944 szeptemberében a magyar-német (ma magyar-osztrák) határra vezényelték, az úgynevezett Niederdonau-védővonal munkálataihoz, ZSIDÓŐRKÉNT. Itt - Fertőrákosnál - Szerb Antallal is összefuthatott, bár a fasz - bocsássanak meg kérem, a vulgaritásért - másik oldalán. Mindketten buzgó katolikusok voltak, még akár barátok is lehettek volna, ha -
Csakhát másképp alakult. Szerb Antal Balfra került, ahol agyonverték, Ratzinger meg - visszaemlékezéseivel ellentétben - maradt a Hitlerjugendben és a német hadseregben, egészen 1945 májusáig, amikor, Hitler halála után, pár nappal a fegyverletétel előtt valóban dezertált.
Az erődvonalat elsősorban, másodsorban és harmadsorban NEM a hitlerjugendes (14-18 év közötti) német katonák ásták, hanem felnőtt magyar (zsidó) munkaszolgálatosok, akiket nyolc-tíz napos gyalogmenetekben lábon hajtottak odáig. Azért a gyerekkatonáknak is volt dolga, Ratzingerrel együtt: ők felügyelték a munkát. Az agymosásra igen fogékony gyerekek mindig fanatikusabbak és kegyetlenebbek, mint a felnőttek többsége (ugye, emlékeznek az elhíresült fényképre a berlini Führerbunker gyermek-védői arcát megpaskoló Hitlerről, akinek ez volt az utolsó sétája a napvilágon?). Gondoljanak csak az afrikai gyerekkatonákra vagy az ISIS gyerekkatonáira. (A gyerekekben még enélkül is lappang bizonyos kegyetlenség. Tököl fiatalkorú csicskái és köcsögjei, a gyerekek által - amióta világ a világ - megkínzott rengeteg állat, bogaraktól a macskákig-kutyákig a tanúk rá.) A Hitlerjugend se volt különb. Nem én találom ki mindezeket, csak azért, hogy ellentmondjak az egykori Szentatyának. Ez a korszak kivételesen kitűnően dokumentált, és nincs is túl távol tőlünk. Josephünk katonaélete az amerikai hadifogságban ért véget, s onnét már töretlenül vezetett a katolikus egyházi hierarchia legmagasabb csúcsára.
Ratzinger az idézett beszédet már mint XVI. Benedek pápa 2006. szeptember 12-én (Mária-napkor, ezt véletlenül azért tudom, mert az én édesanyám is Mária volt) mondta el, Regensburgban. E részét nem is ő találta ki, hanem II. Manuél bizánci császár 1425-ben, kevéssel halála előtt. Akkor már a Bizánci Birodalom s vele Konstantinápoly napjai is meg voltak számlálva: 28 évvel később II. (Fátih) Mehmed, magyarul Hódító Mohamed szultán elfoglalta. Csak az érdekesség kedvéért teszem hozzá, hogy leghíresebb ágyúöntőjét, akinek nem kevés szerepe volt e győzelemben, Orbán mesternek hívták. Benedek később többször bocsánatot kért a beszédért, de az már eső után köpönyeg.
Szóval, az iszlám csak új és rettenetes dolgokat hozott. Nézzük akkor ezt meg kicsit alaposabban, nem nagyon alaposan, mert már így is túl hosszú ez az írás, és - szokás szerint - éjjel három körül jár. Az iszlám szerint - ellentétben majdnem kétezer év kereszténységével - a tudás (ilm) és a hit összeegyeztethető. Mohamed első cselekedete Mekkában nem egy imahely létrehozása volt, hanem egy TANÍTÁSI KÖZPONTÉ (Dár al-Arqam). Utána valóban építettek egy mecsetet, az úgynevezett Prófétai Mecsetet, amely azonban SZOCIÁLIS INTÉZMÉNYKÉNT is funkcionált. A cordobai (muszlim) egyetem megalapításától még 300 évnek kellett eltelnie az első keresztény egyetem megalapításig. Andalúziában már a második muzulmán uralkodó, Omar ibn Abd al-Azíz alatt 82 (!) egyetem működött. Asztronómia, kémia, fizika, matematika (az Önök számai is arab számok, vagyis indiai számok, arab közvetítéssel), történetírás, filozófia, költészet. Soroljam még? Szúfi miszticizmus, amely igen hasonló a keresztény miszticizmushoz, nem véletlen, hogy utóbbi művelői (pl. Eckhart mester) folyamatosan a Benedek által folytatott Szent Inkvizíció és annak mély humanizmusa árnyékában éltek. Orvoslás, építészet, zene, tánc. Nézzék meg, még ha csak videón is, a mevlevi dervisek (a "dervis" a "szúfi" perzsa nyelven) táncát. Kézművesség, olajfinomítás, duzzasztók, szélkerekek, gátak, malmok, szivattyúk, csatornák, vízórák, szökőkutak, automaták, csillagászati műszerek, mindaz, amit közvetítettek Kelet (India és Kína) és Európa között, a papír- tintakészítéstől a puskaporig. Fürdők, higiénia. Európa egészen a legutóbbi időkig a muzulmán világ nyomába nem érhetett e téren (sem). Unom már sorolni.
Na és a többi? A hit karddal való terjesztése? Szíveskedjenek átlapozni a történelemkönyveket, a kereszténység kezdeteitől, kezdve a Római Birodalom két felének küzdelmeivel. Nézzék meg a magyar címert. Látnak rajta, ott, a jobb oldalon, egy kettős keresztet. Tudják, mi a kettős kereszt? A már keresztény Nyugat- és Kelet-római Birodalom harcaiból származik, amikor a keleti fél győzelmet aratott a - nem kettős - kereszt alatt harcoló nyugati félen, és ennek örömére KERESZTET TŰZÖTT A KERESZTRE. A keresztények harcaik nagy részét - az iszlám e tekintetben sehol nincs hozzájuk lépest - SAJÁT MAGUK ELLEN folytatták, a kezdetektől a harmincéves háborúig, és akkor kizárólag a vallás ürügyén kirobbant konfliktusokról beszéltünk. Persze, mások ellen is, konkrétan mindenki ellen, a kereszténység alapjait lerakó zsidóktól fekete- sárga- vörös bőrű embertársaikig. Tudják, kitől ered a skalpolás szép indián szokása? Azoktól a jámbor keresztyén pioníroktól, akik - mint a vadászok a lelőtt dúvadak farkával - így számoltak el a megölt indiánokkal. Emberség? Ó, te jóságos Úristen. Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű.
Igen, igen, ez a MÚLT. De most már -
Most már? DE HISZ ÉPPEN AZÉRT KERÜLNEK FEL ILYEN ÉS MÉG SOKKAL ILYENEBB POSZTOK AZ INTERNETRE, MERT NINCS "MOST MÁR"! Ugyanaz a nóta, pepitában. De most "ők kezdték"! Nincs olyan, hogy "ők". Ő, meg ő, meg ő, ő, és ő, és ő viszont nem. Ha a kereszténységről locsogunk, akkor legalább SAJÁT elveinkhez próbáljuk meg tartani magunkat. De nem megy. Sehogy se megy. Nincs "ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel". Nincs "szeressétek ellenségeiteket". Nincs "aki ezek közül a legkisebbet is befogadja, engem fogad be". NEM AZÉRT ADUNK, MERT KAPNI AKARUNK ÉRTE. Az a piac. Nem azért fogadunk be, hogy ezt és ezt csinálják cserébe később. Már írtam párszor a spanyol polgárháborúban a Nemzetközi Brigádokban harcoló francia költőről, aki amikor meglátott francoista katonákat a latrináról félig letolt nadrággal menekülni, azt mondta, hogy ebben a helyzetben számára nincs fasiszta, csak embertárs, majd letette a puskáját és hazament. EZ a kereszténység, testvérek. Vagyis ennek kellene lennie, ha Krisztus tanításaihoz konzekvensek akarnának maradni. De Önök, hiába mondják magukat gyakorló keresztényeknek, nem Szent Péterek. Önök nem látják az Önökkel szemben bandukoló Krisztust. S mivel nem látják, meg se kérdezhetik tőle, hová megy, s ő nem válaszolhatja, hogy Rómába, Önök helyett, hogy másodszor is megfeszítsék.
Önök jó magyar keresztények. Nem jók, de magyarok. Az Önök vezérfonala nem az evangélium. Az Önök vezérfonala a közmondás, a lehető legcinikusabb értelemben, pont úgy, ahogy világi és egyházi vezetőik - hatalmuk megtartásáért, ismervén az Önök gondolkodását - nap mint nap ismételgetik: Isten neki, fakereszt, ha eltörik, másik lesz.
2016. 01. 31.