Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

Mihail Alekszandrovics Bakunyin. Az anarchizmus egyik pátriárkája. Nem erről akartam írni, amiről fogok, de egy hozzászólásban megütötte a szememet egy mondat. "Azért egy rossz kormány jobb mint anarchia, a szüleink sem voltak hibátlanok mégis felneveltek minket, stb." És akkor felötlött bennem a gyanú, hogy az emberek nincsenek tisztában azzal, mi az az anarchia, vagyis az az anarchia, amit az anarchisták elképzeltek. Az anarchia, mint társadalmi rend. Hiszen éppen erről írt a kedves hozzászóló.

Az "anarchia" triviálisan és szó szerint "hatalom nélküli állapot". Pedig utána kellene csak nézni, mondjuk a Bakosban. Az anarchia a SZERVEZETT hatalom nélküli állapot. Másrészt fejetlenség, felfordulás, de ez már nem az - elméleti - társadalmi anarchizmus, csak valamiféle következménye valaminek. Mégpedig az anarchisták szemében is NEMKÍVÁNATOS következménye.
És még ez is pontosításra szorul. Az anarchisták álma a FELÜLRŐL SZERVEZŐ HATALOM nélküli állapot volt. Nem a hatalom nélküli állapot. Az egész a társadalom önszervező képességének a feltételezésén alapult. Nem az oktrojált (ráerőszakolt) rend, hanem a spontaneous order, vagyis a SPONTÁN rend gondolatán. De rend az is, nem fejetlenség. Hogy aztán megvalósítható-e vagy sem, megint más kérdés.

Természetesen csak részben valósítható meg. Ha megmarad a felső szál is, hozzáigazítva a valósághoz. A lehetőségekhez. Nem a törvényadta lehetőségekhez, mert az emberi törvény emberi mű. Tökéletlen, és mindig az is marad. Csak követheti az isteni (természeti) törvényt. Már csak azért is, mert a társadalom, mint minden e világon, folyamatosan változik. Nem fejlődik, hanem változik. Panta rhei. Minden mozog (szó szerint "minden folyik"). Mi csak követni tudjuk, jól-rosszul. Az isteninek mondott törvények, például a Tízparancsolat csak egy keret. Keretszabályok összessége, melyeket nekünk kell(ene) értelmezni a mindenkori állapotoknak megfelelően. Nekünk kell megtölteni a szellemének ÉS A KORNAK megfelelő tartalommal. Ha erre képtelenek vagyunk, jöhetnek a forradalmárok. Jönnek is. A szelídebb és kevésbé szelíd forradalmárok. Humanisták, enciklopédisták, reformátorok, jakobinusok, szociálforradalmárok: szociáldemokraták, kommunisták, anarchisták. Hogy mi nő ki belőlük, megint más kérdés. Mert sok jó nem. Így nem. A fasizmus és nemzeti szocializmus bölcsőjét ugyanazok a dogmatikus kezek ringatták, mint a kommunizmusét. Mussolini is, Hitler is szociálforradalmárként kezdte, akárcsak Lenin és Sztálin.

"Ennek és ennek így KELL lennie." Van, aminek úgy kell, és van, aminek nem. Ha úgy KELL, akkor ha megfeszülünk is, sem tudjuk másként. Kudarcba fullad. Társadalmi szinten ilyen az utópia. Az ehetetlen puding. Ami vagy szándékosan kihagy valamit (ilyen az anarchizmus), vagy elképzel, és így hagy ki (ilyen a marxizmus). Mindkettő abból indul ki, hogy ami van, nem jó, nem igazságos, nem tetszik, lehet válogatni, és cserébe azt nyújtja, amit jónak, igazságosnak, tetszőnek GONDOL. Istent játszik. Pedig a valóság végtelenül összetett. Egyben végtelenül egyszerű. Összetettségében egyszerű. Ez Papa csodája, írná W. P. Young, A viskó szerzője. Akárki légyen is Papa.
Amilyen egyszerű, olyan összetett. Nem LEHET mindenre gondolni, mert ahhoz végtelen sok dologra kellene odafigyelni. Nincs az az agy. Nincs az a számítógép. Nem is lehetséges. Definitíve és logikailag sem lehetséges. Végtelen kapacitást nem lehetséges véges emberként megteremteni. Gépként sem. Sehogy.

De, és itt van a konzervativizmus buktatója, mindez nem jelenti azt, hogy a szociálforradalmár elméletek teljességgel megalapozatlanok. Hogy nincs bennük valami. Hogy nem valós problémákra hívják fel a figyelmet, akármilyen gyógyszert ajánlanak is ellenük. Azt sem jelenti, hogy a kivitelezés javasolt módja, legalább részleteiben nélkülözne minden gyakorlatiasságot. Ne lenne szinkronban az isteni (természeti) renddel. Amit csak tudomásul venni lehet.
Az isteni (természeti) renddel éppen a konzervativizmus van aszinkronban. Ha csak a változás állandó, akkor minden TARTALOM SZERINTI (nem keverendő a FORMÁVAL) konzerválási kísérlet eleve kudarcra ítéltetett. Ez - hogy csavarjak még egyet a történeten - viszont azt nem jelenti, hogy nincs szükség rá. Hogyne lenne szükség. Próbatétel. Ami kiállja a "vissza" húzás próbáját, az életképes. Mint a természetben. Szakasztott, mint a természetben. De hiszen ez maga a természet. A természet az isteni analógja. Ha valaki materialista, akkor a természet a természet. Felülbírálhatatlan, ha így nézzük, ha úgy. Amire nincs szükség, polgártársak, az nincs.

Az én életemben eddig négy olyan korszakom volt, amikor nagyjából minden megsemmisült, amiben addig éltem. Mindent elölről kellett kezdenem. A legutolsó a tavaly nyár óta eltelt egy évben. Ilyenkor az ember először összeroppan egy kicsit. Elveszti a lába alól a talajt. Aztán, ha élni akar, talpraáll, és felépít valami újat. De ennek az előfeltétele a régi pusztulása. Ha nincs halál, nincs születés sem. Nem megújulás, ahogy már írtam is egyszer, hanem újjá születés. Így, két szóban. Érvényes ez az "ember" nevű parányra, és az "emberiség" nevű óriásra. Aminek - az egyénhez képest - kisebb óriások, népek, nagy közösségek a részei. Társadalmak. Pano ano pan tuto kato. Amint lent, úgy fent. A Háromszorosan Legnagyobb (görögül, ahogy az előbbi, Tabula Memphyticából származó idézet is) Hermész, egyiptomi nyelven Toth. Hermész Triszmegisztosz, az alkímia atyja.
A pusztuláson való átmenet minden beavatás lényege. A keresztség lényege is lenne, ha a keresztség nem értékelődött volna le egy jelképes gesztussá. De valami - érdekes módon - még így is megmaradt belőle. Halálból az életre. Nemlétből a létbe. Születés. Újjászületés. Az ó ember megöldöklése, és az új ember megelevenítése, Pál apostol szerint, Károli Gáspár interpretációjában.

A mai emberi világ is megmenthető, tanították nekem, de csak egy pusztuláson való átmenet után. Az ember persze rázza a lábát tőle. Mindentől rázza, amitől fél. Minél nagyobb egy változás, annál jobban fél tőle. De sem így, sem úgy nem kerülheti el. Legkésőbb a saját halálával, de át kell esnie rajta. Kérdés, mi marad UTÁNA.
Ha nincs pusztulás, nincs születés sem. Ez a magánéletre és a társadalmi életre egyaránt érvényes. Mindenre. Ha félünk tőle, ha nem. Harcolunk a változás ellen, mint a depressziós, aki nem hajlandó felkelni az ágyból, mert retteg minden változástól. És minél tovább fekszik, annál jobban retteg. Minél jobban retteg, annál inkább érzi, hogy fel kellene kelnie, és annál nehezebben kel fel. De a változást így sem kerülheti el, csak azt már halálnak hívják. Valóságos és végleges megsemmisülésnek.

Oldj és alvassz, mondja az alkímia alapelve. Solve et coagula. Milliószor idéztem. Vagy oldj és köss. Az "oldj" a pusztítással ekvivalens. A hindu mitológia Sivája, a zsidó mitológia Elohimja teremtő ÉS pusztító. Nem vagy-vagy, hanem mindkettő. Újjá teremt, miután elpusztított. Ez a megváltás lényege, és ez volna a keresztség, a keresztény beavatás lényege is. Erre utal a hindu, zsidó, muszlim rituális mosakodás is. Kő kövön ne maradjon.

Mert, polgártársak, így se, úgy se fog maradni. De nem mindegy, hogy halál követi, vagy újjászületés.

2014. 09. 06.

 

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1