A Tollaskígyó pokoljárása

(Árvay Sára Katának, a megfőzési szándékaihoz)

Tollanban, a kákavárosban élt egy király. Uralkodása nem tartott sokáig: ellenségei erkölcstelenségre (már amit a mai Mexikó azon vidékein akkortájt ez alatt értettek) és ivásra csábították, így először önmaga felett, majd országa felett is elvesztette a hatalmát. Keletre menekült, ahol az "egy nád évében" a tengerparton elégette magát. Élővé égett: a szívéből lett az esthajnalcsillag, az Elégett Hold, mely Quetzalcoatl, a Tollaskígyó égi analógja (az óceán túlsó partján Lucifer, Fényhozó néven ismeretes). Az esthajnalcsillag is, akár a Hold, kelet felé vándorol, találkozik a Nappal, elég a napsugarakban: a Tollaskígyó másodjára is leszáll az alvilágba, ott megkeresi és megöli a Fekete Napistent, az éjszakai Napot, hogy a nappali Nap megszülethessen.
(Egyiptomban Ré napisten nappal a Mandzset bárkán hajózik a nappali Níluson, éjszaka a Meszekteten az éjszakai Níluson. Az éjszakai Nílus az alvilág Nílusa.)

A fiatal Quetzalcoatl labdajátékban (labda = Nap, a labdajátékok eredetileg a napkultusz részei voltak, mindig és mindenhol) legyőzi az öreg Quetzalcoatl-t (és kitépi a szívét), kvázi a régi önmagát (lásd még az összes beavatást, a kereszténységig bezárólag: az ó-ember megöldöklése, az új ember megelevenítése, Pál apostol szavaival), akit az alvilágban, egy főzőedényben összefőznek (élővé égetnek). Ezután a Keleti Ég birodalmába kerül, majd maga lesz a Nap: ez a Tollaskígyó pokoljárása.

December 21-24. Karácsony, mert a régi naptár szerint Karácsony éje a téli napfordulóra esett, ami ma három nappal előbb van. Sol Invictus a Mithras-kultuszban (Bikaölő Mithras maga is napisten volt). A Legyőzhetetlen Nap. Sol Salutis, az Üdvösség Napja csak később lett belőle. A téli napforduló a Napisten halála. A Nap a Király, keresztény nézőpontból Krisztus analógja. Mintha két ünnep lenne itt összevonva: a Karácsony és a Húsvét. Véletlen. Vak tyúk is talál szemet. Pedig nem, mondom, csak naptárbéli különbség. Kezdetben a Karácsonyt különben is Vízkeresztkor, január 6-án ünnepelték.
A Napisten halálát a Napisten feltámadása követi. Nap-jelkép a főnixmadár is. Az év tizenkét hónapjának megfelelő tizenkét évenként önnön tüzében elég, majd a hamuból feltámad. Élővé ég, azték terminológiával.

Ugyanaz a mese. Ugyanaz az ember. Ugyanaz az Isten. Csak másképp hívják.
Sok hegycsúcs van, mondja a zsidó, és mindegyik az ég felé mutat.

2014. 12. 09.