- Nézze, Pelikán. Szereti nagy bölcs vezérünket?
- Szeretem, szeretem. De hogy jön ez...
- Maga csak ne okoskodjon. Látja ott azt a füstös képűt?
- Látom. Most evett meg egy ürgét. Szegény. Megfogta és megsütötte. Ha sokat megenne, nekem is kevesebb dolgom volna.
- Rosszul látta. Ez az ember ürgét TELEPÍTETT. Azért, hogy a maga gátja csupa lyuk legyen. Terrorista.
- Nem annak nézem. Kilóg a feneke is a gatyájából.
- Megtévesztik magát, Pelikán. Hihetetlenül ravaszak. Ez az ember milliomos.
- Milliomos?
- Az. És perverz. Ha nem vigyáz, még a lányát is megizéli. Vagy feleségül veszi, és elviszi magával, amikor kitoloncoljuk.
- De ott ül mellette az a fejkendős... azt hittem, az a felesége.
- Ezeknek sok feleségük lehet. Amennyit akarnak. Kell magának egy ilyen vő? Majd hallgathatja a kántálásukat napjában ötször.
- Azért egy milliomos jól jönne a családban, Virág elvtárs.
- Nem vagyok elvtárs. Az hat éve voltam.
- Virág úr...
- Hívjon csak tanácsadó úrnak. Tudja, miért nem repülőgéppel jött ez az ember?
- Nem tudom, tanácsadó úr.
- Azért, hogy ne derüljön ki róla, hogy milliomos. Pedig jöhetett volna. De nem, ez inkább kifizetett egy kisebb vagyont... ismeri Lajos bácsit?
- Az uzsorást? Aki ötvenezerért ad két vekni kenyeret hó végén, heti száz százalékos haszonra?
- Azt. Jól megszívatja a cigányokat. Ha hőzöngenek, majd szólunk a Betyárseregnek. Csak úgy inkognitóban, ugye. Sebeket osztunk és sebeket kapunk. Van neki az a régi Roburja. Na, azzal fuvarozza ezeket át Szerbiából minden éjszaka. El tudja képzelni, mit kér érte? Maga akkor se tudná megfizetni, ha száz évig csak erre dolgozna.
- De ha menekülniük kellett, és eladták a házukat otthon... meg amijük volt...
- Nem adtak ezek el semmit. Tele vannak pénzzel. Úgy, mint az Oszama. A csapjukból is olaj folyik otthon nekik.
- De Oszama már meghalt. Megölték az amcsik.
- Dehogy halt az meg, Pelikán. Hova gondol? Látta maga halottan? És élve? Lehet, hogy itt ül maga előtt, a gáton. Azért volt szakálla, hogy ha levágatja, maga ne ismerje fel. Majd kiderítjük. Adjon nekem fél órát, és magáról is ki tudjuk deríteni.
- De ez is szakállas.
- Borostás. Borostás, Pelikán. Legfeljebb két hónapos borosta. Az nem ugyanaz.
- Ez itt egészen szelídnek látszik. Nézze, most lefeküdt, és néz a semmibe.
- Még mindig nem érti, Pelikán. Ezeknek be van építve a fejükbe egy ilyen kis kütyü, amin az utasításokat kapják. Amikor meg nem kapnak utasításokat, a Koránt hallgatják rajta. Fanatikus gonosztevők. Nem lehetünk a végtelenségig elnézőek velük. Maga szerint miért van annyi rendőr a faluban?
- Nem tudom, tanácsadó úr.
- Mert ki akarnak törni. Nem járt maga tegnap a kocsmában?
- De jártam, tanácsadó úr. Volt egy kis balhé. Két ilyen ágrólszakadt összeveszekedett valamin.
- Azt csak tettették. Ne üljön fel a szemének. Műbalhé volt. Azért csinálták, hogy ameddig velük vagyunk elfoglalva, a többiek kiosonjanak a táborból, felmenjenek Budapestre, meggyilkolják nagy bölcs vezérünket, és átvegyék a hatalmat. Akarja maga ezt?
- Dehogy akarom, tanácsadó úr.
- Na ugye. És mit szólna, ha azt mondanám, ráadásul buzik is?
- Buzik?
- Azok. A feleség is csak álcázásból kell nekik. A lányát is csak álcázásból izélnék meg. Buzik. És zsidók.
- Az meg hogy lehet, tanácsadó úr? Nem arabok?
- Egykutya. Olvassa el a Bibliát. Ugyanaz volt az ősapjuk. Hallott maga Ábrahámról?
- Hallottam, tanácsadó úr.
- Na, az volt az.
- Nem utálják egymást? Láttam a tévében, hogy robbantgatnak, meg bombáznak, meg ilyen falakat építenek...
- Az is csak álcázás. De hopp... maga egy zseni, Pelikán. Egy zseni! Megvan. Falak. Falakat fogunk építeni. Dolomitból, jó magyar dolomitból. Sok-sok kilométeren keresztül. Még a Világűrből is látni fogják. Tudja, mint azt a régi kínai izét. Most felhúzunk ideiglenesen egy vaskerítést, szögesdrót, aknamező, meg ilyenek, de a végleges megoldás a fal lesz. Maga egy zseni.
- Lesz erre pénz, tanácsadó úr?
- Hogyne lenne. Majd kiírunk egy meghívásos uniós tendert a kisebbségek felzárkóztatására, aztán, ha megnyerte, majd kérünk Lajos bácsitól.
2015. 07. 01.