Piroska Józsi barátom mondta mindig, amikor a cigányok pozitív diszkriminációjára, körülményeik javítására és effélékre került szó, hogy "Ne tessék minket megmenteni. Kéretik békén hagyni." A szakállas vicc, zsidóban. "Mondd, Uram" - kérdi a rabbi Istent -, "még mindig mi vagyunk a te választott néped?" "Hát persze!" "És mondd, Uram...nem lehetne most már valaki más?"
Mindenki kurvára tudja. Nem úgy kezdi, hanem azokkal, amelyekről azt gondolja, a tömegnek tetszeni fog. Jó szónokot nemigen hallok, azon egészen ritka alkalmakkor, amikor véletlenül vagy szándékosan elvetődök egy tüntetésre. Azok az amatőrök, akik felszólalnak, ha nem olvassák, ritka kivételtől eltekintve még a lelkesedés és valódi felháborodás látszatát se tudják produkálni. Lámpalázuk van, mentegeti őket a jószándékú hallgató. De akkor ne álljon ki. Még Hitler is órákat gyakorolt a tükör előtt, pedig ő aztán nem volt lámpalázas. És kora legjobb szónoka volt.
Egy tömeggyűlés vagy lelkesítsen, vagy fogjon össze, vagy még adjon valami pluszt is, például két értelmes gondolatot. Mindhármat még remélni sem merem. Jelen pillanatban az összes (ÖSSZES) úgynevezett ellenzéki vezetőféléről Chaplin A diktátor-ja jut az eszembe, az a jelenet, amikor Mussolini és Hitler egymás mellett ül két székben, és mindegyikük megpróbálja a másiknál magasabbra tekerni. Összefogásra van szükség, írta nekem nyolcvanadszorra egy hölgy. De ha ezekkel nem megy. Nem a résztvevőkre gondolok, hanem a megmondóemberekre. Fel nem fogom aggyal. Ha én majdnem minden írásomban oda tudom biggyeszteni, kizárólag az új Olvasók kedvéért, hogy "ez az én pillanatnyi személyes véleményem", akkor másnak miért esik nehezére? Megmondom. Azért, mert ha két percig látja magát valamelyik híradóban, azt hiszi, hogy ő fingja a passzátszelet. Hogy sztár lett. Megannyi VV Béla, vagy BB Mariska. Megasztárt vagy X-faktort azért nem írok, mert ott legalább énekelni tudni kell.
Csak függetlenül ezektől az álbaloldali álmegmozdulásoktól lehet valamit megmutatni. És csak úgy, hogy nem mondunk meg semmiféle tutit. Nem jelöljük magunkat vezérnek. Beérjük a súgóval. Vagy a minőségellenőr-szereppel. Ha Sámuel prófétában, aki Izrael bírája volt, tehát a hatalom csúcsa, volt annyi alázat, hogy MÁSVALAKIT koronázott királlyá, akkor bennünk is lehet. Ezekben nincs. Egymást taposnák egy csipet hatalomért. Mindenkire acsarkodnának - tapasztaltam, már a kávézók setét mélyén acsarkodtak, egymás álmaira is -, aki... nem mást mond, mint ők, mert egy laza csavarral mondhatnak ők is mást, lásd Orbán Viktor politikai pályafutását (pedig hol vannak ők tehetségben Orbán Viktortól), hanem aki egészen egyszerűen nem ők. Hatalmat annak szabad csak adni, akinek az TEHER. Milliószor idéztem. És annak, aki oda való. Szellemében oda való. Ha nem való oda, akkor legelőször saját magának fog ártani vele, másodszor pedig minden alárendeltjének és neki kiszolgáltatottnak. Lásd ismét Orbán Viktort.
Egy mondatban meg tudom határozni, hogy mi a legelső feladat. HELYRE KELL ÁLLÍTANI A VERSENYPÁLYÁT. Hogy hogyan, az a jövő zenéje. Nem kell terveket szövögetni, se betonba vésni. Lehet, de minek. Csak az idő megy el vele. A három- ötéves és egyéb hosszútávú tervek legfeljebb arra jók, hogy munkát adjanak a statisztikahamisítóknak. "A világnak ilyennek KELL lenni." "Nem, amolyannak." És közben a világ olyan lesz, amilyen lesz.
Semmi mást nem kell csinálni, mint egy olyan környezetet létrehozni, ami nem akadályozza a "világot". Mint ahogy most akadályozza. Nem akar erőszakot tenni semmin. "A kapitalizmus haldoklik." Ezt a magvas megállapítást tegnap este hallottam. Egy pártszemináriumon felállva tapsoltak volna neki.
Mi a természetes környezet? Ami hagyja a dolgokat folyni, ahogy a dolgok - nem jók, nem rosszak - folyni szeretnének, és csak annyi szabadságot vesz el, amennyit feltétlenül szükséges. Lehet irányokkal kísérletezni, de ha valamelyik kísérlet besült, azt tudomásul kell venni. Az ember nem tökéletes. A közgazdász sem, a politikus sem. A rendszertől, mint olyantól annyit kell elvárni, hogy teret adjon, lehetővé tegye a versenyt, és megfeleljen annak, amiért a társadalom társadalomnak nevezi magát. Védje, aki védelemre szorul.Tudjuk jól, hogy a fenntartás terheinek a zöme a középső réteg vállán van. A felsőén annyiban, amennyiben megteremti a középső munkalehetőségét. De a felső és középső réteg is tudja, hogy bár momentán ő megélne szociális juttatások nélkül is, azonban eljön az idő, márpedig mindenkinek kérlelhetetlenül eljön, amikor azokra fog szorulni. Ha másra nem, akkor arra, hogy fölsegítsék a lépcsőn, vagy kimossák a szaros fenekét a kórházi ágyon. Ha megéri, amiben szintén része van a társadalomnak, egészségügy, bel- és igazságügy, valamint honvédelem formájában. És ha azt gondolná, hogy félretesz ő aktív életében annyit, hogy biztosítsa a gondtalan öregkort, nem árt, ha az is eszébe jut, hogy nem biztos. Semmi nem biztos e világon, a halált kivéve.
Nemzeti liberalizmus. Ezt a faszságot szintén tegnap hallottam. Mintha az embereknek semmi más dolga nem volna, mint új agyrémeket kitalálni. Hozzárendel néhány frázist, aztán sastollat tűz a hajába, kiáll a nép elé, és elmondja a tutit.
Uff, szólottam, fejezi be elégedetten, és berekeszti a gyűlést.
2015. 01. 08.