Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

A világegyetem véges. Azaz végtelen, mert tér addig van, ameddig ő van. Idő szintúgy. Jó, de mi van akkor, ha elmegyünk a végéig, és még tovább, ahol már semmi nincs? Nem tud semmi lenni, MERT AKKOR OTT VAGYUNK MI, mint a világegyetem része. Mi képviseljük ott az univerzumot. A világegyetem akkor addig tart, ameddig mi eljutunk. És velünk az idő és a tér. A puszta létünk teremti meg "ott" a teret és az időt. Mindent, pillanatról pillanatra. "Ott" TŐLÜNK lesz "ott". Az égitestek sem távolodnak, mondja az asztrofizika, hanem köztük tér termelődik. De az "csak úgy van". Lehet vitatkozni az elindítóján. De ha mi magunk megyünk a végekre, akkor nem lehet vitatkozni. Akkor mi leszünk a Teremtő. "Legalábbis e vonatkozásban", akartam írni, de nem. Minden vonatkozásban. Érti, kedves Olvasó? MINDEN VONATKOZÁSBAN.

Persze, ez csak játék. Van, aki nem szereti ezt a szót. Meg is írta egy régebbi cikk kapcsán. Pedig szép szó. Lila, szanszkritül. Lilávi, Játékos. Lilésvara, a Játék Ura. Nincs vidámabb és komolyabb a játéknál, írja László András. ENNÉL a játéknál. A játékot semmiféle formájában nem kell lebecsülni. Hogy EZ miért játék? Csak. De miért egyszerre a nagy betű? Mert a kicsi az első bekezdésben leírtakra vonatkozott. Ez meg arra a játékra, amit létnek nevezünk. "Ne játssz velem" - kéri a lány a csapodár udvarlót. És fordítva. „Egyszer volt egy leány, / Ki csak úgy játszott a legénnyel, / Mint macska szokott az egérrel!” Arany János, ki más. Tetemrehívás.
"Én nem játszom." Hát akkor mit csinálsz? Az ember MINDIG játszik. Vagy azt, hogy játszik, vagy azt, hogy nem játszik, de azt is játssza. Van egy képe, amit a környezetéről és az adott szituációról őriz. Kialakít. És van egy másik képe, amit magáról őriz. És az elsőbe egyszerűen elhelyezi a másodikat, majd ennek megfelelően fog viselkedni. Azt a SZEREPET fogja eljátszani, amit ebből az egészből kihoz. Ne, kedves Olvasó. Ne mondjon inkább semmit. Tényleg. Addig még lehet okosan nézni.

Mi a játék? Modellezés. A valóság modellezése. Embernél, állatnál egyaránt. Épp, ahogy minden szituációval kapcsolatban mindig tesszük. Az argentin dogokat eredetileg jaguár- és vaddisznóvadászatra tenyésztették ki. Van egy speciális vadászati mód, lóhátról, lándzsával, de ahhoz előbb le kell fogni a vadat. Ez az argentin dog feladata. De hogy jól el tudja látni, ismernie kell a jaguárt és/vagy a vaddisznót. Ezért aztán a kis dogocskákat vadmalacokkal és/vagy jaguárkölykökkel nevelik. Megtanulják, hogy harcol a vaddisznó és a jaguár. És amikor összekerülnek velük, nem az lesz a végeredmény, amit itt láttam, amikor egy disznóskertbe beengedtek néhány argentin dogot, süldő vaddisznókhoz. Csak egyszer kellett odacsapnia egy kis kannak, és a kutyát vihették légmellel állatorvoshoz. De, drága Olvasó. Ez is játék volt, az is. Sőt, még a halál is az. A halál modellezése. Elég élethű, ugye? Ha már halálhűt nem mondhatunk.

Tételezzük fel, hogy az Űr nem "kívül", hanem BENNÜNK van. Jó materialista módjára, csak fordítva. Valahogy úgy, ahogy egy régi fogorvosom mondta: neki az volna a legjobb, ha ki tudná fordítani a kedves beteget. Akkor, miközben modellezünk, tágítjuk folyamatosan az univerzumot, csak nem "kifelé", hanem "befelé". Mindegy különben. Ahogy az is mindegy, hogy melyik oldalán állunk a földgolyónak. Mindegyiken "fent" van a "fent", és "lent" a "lent". Csak egymáshoz viszonyítva ellentétesek. Mint a viccben, amikor az egyik szőke nő átkiabál a másiknak, hogy hogyan jut át ebben a forgalomban a túloldalra? De hiszen ott vagy, kiabál vissza a másik.
Szóval, ott állunk a semmi peremén, és elkezdjük rakosgatni be a dolgokat. És ahogy rakosgatjuk, teremtünk teret, időt és világot. Percről percre. Percről percre másikat. Mindegyik csak egy percig létezik. Egy pillanatig. De ezt is csak azért írom, hogy el lehessen valahogy képzelni. Valójában egy pillanatig se. Csak a teremtés állandó. A játék. Időn kívüli, mert idő tőle lesz. Mintegy "a háta mögött". Előtte meg a semmi. És e teremtésben-játékban mi, akik valójában teremtők/játékosok vagyunk, a játék részévé tesszük magunkat. Olyannyira, hogy AZOK IS LESZÜNK. Hiszen minden játék, akármit is mondanak róla. Ha visszatérünk materialistába, akkor úgy kell folytatnunk, hogy "úgy fogunk viselkedni, ahogy képzeljük magunkat". És tudja, mi a furcsa, kedves Olvasó? HOGY OLYANNAK IS FOGNAK MINKET LÁTNI.

Azért nincs komolyabb a játéknál, mert azt gondoljuk, hogy nem játék. Pedig az. És ha ezt megértjük, akkor már vidám.

2015. 01. 14.
 

Szerző: 
Gaál Péter

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1