"Annál, amikor mindig a többség akarata érvényesül, csak egy rosszabb van: amikor mindig a kisebbség akarata érvényesül."
Ezt egy "nagyon okos" ember tette fel, az egyik legnagyobb magyar közösségi portál alapítója és szellemi atyja. Ha álmos vagyok, de mégis dolgom van, vagy el kell mennem valahová, és túlságosan elpunyultnak érzem magam, két oldalt kell csak megnéznem, az egyiken biztosan találok valami olyan orbitális baromságot, amitől kimegy az álom a szememből: az övét és egy MLM-es úriemberét. Az utóbbi - tudjátok, hogy mindig az utóbbival kezdem - például nemrég a feleségével körbebiciklizte a Balatont egy nap alatt (kábé kétszáz km). Nem is lett volna ezzel baj, szép teljesítmény, nekem, aki húsz éve bicikliztem utoljára, és ennek a távnak ennyi idő alatt csak a felét tettem meg, viszont húsz évvel idősebben, mint ők, 3000 m szintkülönbséggel és gyalog, majdnem teljesíthetetlen. Befordulok az első autó alá, noha az összes létező kategóriájú motorra is van jogosítványom, és valaha elengedett kézzel is meg tudtam volna tenni az útnak legalább jó részét. Natehát, volt egy értékelő komment a bejegyzéséhez, amiben tudatja a nagy újságot. Erre pedig azt találta válaszolni, hogy "nem a biciklizésért csináltuk, hanem az álmainkért!"
Térjünk rá a portálalapítóra. Hogy baráti ajánlásnak álcázva reklámoz egyet- s mást a lapján, éttermet, most éppen iPhone-t, az még csak hagyján. Hogy mindent ismer és mindent jobban tud mindenkinél, látatlanban is - például az elveszett kutyákról és hozzátartozókról szóló információk megosztását teljesen öncélú exhibicionizmusnak tartja, az ÖSSZES esetben -, az már neccesebb. Ezekben egy régi ismerősömre hasonlít, aki, meglátván például egy pornólapban egy vibrátort, örömében szinte felsikoltott: ismerem, ismerem, jól ismerem! Műkuki!
A legrázósabb azonban az, hogy az emberek ezeket is beszopják, ugyanúgy, mint a cukormáztól csöpögő, ragadós és (szintén) velejéig hamis ellenkezőjét. És az olyanokat is, mint a fenti idézet.
Annyira, de annyira OKOSNAK hangzik. Vagy látszik, mivel ez itt egy képernyő. És olyan demokratikusnak. Sőt, hogy a változatosság kedvéért fe Lugossytól lopjak, olyan higiénikusnak. Csak kár, hogy az igazságnak - a valóságnak való megfelelésnek - egyetlen szikrája sincs benne.
Kérem szépen. MINDIG és MINDEN társadalmi rendszerben a KISEBBSÉG akarata érvényesül. A monarchiákban ugye, ez természetes. A köztársaságokban meg, ókortól a mai korig, nem lehet másként. Vagy azért nem lehet, mert a szavazótéren (például az athéni Pnüxön) egyszerűen nincs hely, csak a szavazati joggal rendelkezők (felfelé kerekítve) húsz, az összlakosság két (!) százalékának, vagy azért, mert annyi a választópolgár, hogy csak ún. képviseleti demokráciával, egy matematikai modell alapján lehet megoldani a választásokat. Ez a modell pedig - különösen a mai magyar - nem az igazságra, hanem valami teljesen másra van kihegyezve, jó esetben az eredményességre. A tetejébe mindennek már a hatvanszázalékos részvételi arány is kiválónak tartott.
Ez volt mondjuk a mákony. Most jön a maszlag. A többségi akarattal ott kezdődik a baj, hogy az nem akarat. Még csak pillanatnyi vélemény sem, sokkal inkább pillanatnyi szeszély. Ami, mint tudjuk, csak fatális véletlen folytán közelíthet jó döntéshez. Képzeljük még ehhez hozzá a "fentről" való manipulációt (kinek az akarata?), az ismeretek és ész hiányát. Hogy előbbiek igazak, vagy sem, annak eldöntéséhez elég, ha az ÖSSZES eddigi magyar választási eredményt megszemléljük, az ország (lakosság) érdekei tükrében.
A kisebbségi (minél kisebb kisebbségi, sőt egyszemélyes) akarat már inkább nevezhető akaratnak. Nagyon sok rossz döntés születik így is, de nem MINDIG.
Ahogy - elhanyagolható kivételtől eltekintve - a "többségi" akaratnál viszont MINDIG. Ebben ugyanis nem csak a véletlen kap helyet.
Nagyon fájdalmas a valósággal való szembenézés? Pedig, polgártársak, anélkül nem fog menni. Arról nem is beszélve, hogy muszáj lesz.
2012.09.17.