Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

 

Ki ne mondta volna egy neki nem tetsző választási végeredmény láttán, hogy "nem az én kormányom'"? Ki ne mondta volna, miközben saját bőrén tapasztalta az antagonisztikus ellentétet a hatalmat gyakorló csoport és vonzásköre, valamint a többiek lehetőségei között, hogy ez így nem igazságos? Értve ezalatt azt a magától értetődő tényt - amin nem kellene megsértődni -, hogy aki rátehette kezét a húsosfazékra, bővebben fog merni magának, mint másoknak, különösen azoknak, akik meg akarták ebben akadályozni? Ki ne mondta volna, hogy akik pozícióba juttatták őket, megérdemlik, de miért kell nekem velük együtt szenvednem? Még ha később ki is írják a pólójukra, hogy "megbántam"? Késő bánat, eb gondolat. Kiben nem merült fel, hogy "vonuljanak el az ország egy számarányuknak megfelelő nagyságú szegletébe, vezérükkel együtt, de minket hagyjanak békén"?

De felmerült-e valaha bárkiben, hogy ha ők nem hajlandók elvonulni, MI IS ELVONULHATUNK? Nem fizikálisan persze. Gondolt valaki az őskeresztényekre? Krisztus államot illető alapvető tanítása ez volt: adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené. A szigorúbb bibliakutatók ezt tartják Jézus EGYETLEN hiteles mondásának az összes közül. Az egyetlen olyannak, amit valóban mondhatott. Most azonban fogadjuk el, hogy a többit is ő mondta. Már csak azért is, mert e pillanatban nem Jézussal szeretnénk foglalkozni, hanem a társadalommal. "Ímé én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok." Tegyük ehhez hozzá a parúzia, Krisztus második eljövetelének várását, és az ehhez szükséges TÜRELMET és REMÉNYT. Közben Krisztus személyétől nyugodtan eltekinthet a nyájas Olvasó. Most nem vallásalapítók akarunk lenni, hanem megpróbálunk valamiféle segítséget nyújtani abban az egyre reménytelenebb helyzetben, amibe mind többen kényszerülünk.

Miről is volt szó AKKOR tulajdonképpen? Adva volt egy hatalmas világbirodalom, elképesztő szervezettséggel, katonai és hivatalnoki elnyomó potenciállal. Összehasonlíthatatlanul nagyobbal, mint a mai Magyarország (látszólagos) uraié. A nem látszólagos urak már hasonlíthatók a rómaiakhoz, olyannyira, hogy a látszólagosok egyrészt tartanak tőlük, másrészt megpróbálnak kibújni a velük szembeni engedelmesség jármából, de NEKIK nem fog menni. Nagy Heródesnek se ment, a fiainak pedig végképp nem. Ha elfogadjuk a helyzetet, két úrnak kell szolgálnunk egyszerre. Nem Istennek és a Mammonnak, hanem a Belzebubnak és a Mammonnak. E kettő pedig, ellentétben az első kettővel, jól megfér egymás mellett. Igaz viszont, hogy külön-külön se járnánk jól velük. (Még mielőtt valaki okosan felvetné: miért is Belzebub? Nem azért, mert ördögi gonoszságot tulajdonítok bárkinek is. Egyrészt a bibliai példához igazodva, másrészt azért, mert Belzebub nem személyekre értendő, hanem valamiknek/valakiknek a SZELLEMÉRE. Arra, amit képviselnek. Hiszen Belzebub/Lucifer már Madáchnál is "a tagadás ősi SZELLEME". Nem gonosz, vagyis nem érzelmi lényegű, hanem épp ellenkezőleg. Még csak nem is intuitív - ami szintén értelmi képesség - hanem diszkurzív-racionális. Mint a "Lucifer" név is mutatja: FÉNYHOZÓ. Mintha lenne az emberiség történetében is egy - máig ható - korszak, amit a fénnyel jellemeznek. Úgy hívják, hogy FELVILÁGOSODÁS. És akinek/akiknek mindaz, amit maga körül, lát, köszönhető, ha szabad egy merész asszociációra kérnem a kedves Olvasót...)

Nos, az említett birodalommal fizikálisan képtelenség volt szembeszállni. Ki sem lehetett vonulni belőle. Egyetlen dolgot lehetett tenni: megadva a császárnak, amit a császár követel, kialakítani BENNE egy közösséget. Egy olyan közösséget, amely a törvény adta lehetőségekkel élve egy MÁSIK társadalom prototípusa. De hiszen a keresztényeket üldözték! Ez már a római hatalom balfogása volt. Illetve csak részint balfogás, részint szükségszerű következmény. Talán, ha nem császár uralkodik Rómában, hanem még a szenátus, kétévente váltakozó konzulokkal, másként alakul. A keresztényekkel a fő probléma az volt, hogy - összetartozásuk alapja lévén - nem voltak hajlandók elismerni a CSÁSZÁRSÁG legitimálásának alapját képező római vallást. De ha nem lett volna keresztényüldözés, ma nagy valószínűséggel nem a kereszténység lenne a világ egyik vezető vallása, egyházai pedig (még mindig) szinte elképzelhetetlenül nagy világi befolyással és gazdagsággal rendelkező szervezetei. Lehet, hogy ma csak úgy emlékeznénk rá, mint a többi korabeli misztikus fellángolásra, például a Mithrasz-kultuszra, amelynek több elemét egyébként magába is olvasztotta.

 

Ezért aztán az - akár mondvacsinált ürügyekkel indokolt - üldöztetést nehéz megúszni.

 

 

2013. 05. 17.

 

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1