Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

Hiszek benne, mondta ma valaki, hogy az emberek alakíthatók. Ha türelmesen elmagyarázzák nekik, hogy mit miért és mit miért nem, akkor majd be fogják látni, és akkor majd... ó, nem. A drill, mondta másvalaki. Szigor. Törvények és következetes számonkérés. A félelem. A visszatartó erő. És akkor majd rögzül.
Nos, nem rögzül. Vagy nem úgy rögzül. Az ismételgetéstől rögzül. Valamikor, amikor még ott laktam, Szentendre határában naponta majdnem huszonnégy órát kint volt egy traffipax. Pár hónapig, aztán már nem. És én ma is lassítok az előtt a pont előtt. De utána már nem. És csak addig teszem ezt majd, ameddig az emléke el nem halványul.
Na de ha megbüntettek? Az attól függ, hányszor büntettek meg. Néha még attól sem. És ez a "néha" pont a súlyosabb esetekre vonatkozik. Amikor a rabló hét év után kilép a börtön kapuján, az a hét év, akármennyit is szenvedett bent, huss! elrepül. És viszi azt, is, AMIÉRT OTT VOLT.
Kicsi állatok vagyunk, és azok is maradunk. Csak az orrunkig látunk. Ha a kutyánk, tiltásunk ellenére elszalad, amikor visszajön, a legritkább esetben jön vissza nem sunnyogva. Pontosan tudja, hogy mit csinált. De annak ellenére, hogy pontosan tudja, ha megverjük, a verés a VISSZATÉRÉSHEZ fog kötődni benne. Annyit lát előre, mint egy számítógép. Egyetlen lépést. Ahogy a börtönkapun kilépő bűnöző is csak a szabadságot. Hátrafelé meg semmit.

Lát? Érez. Megkérdeztem ma, hogy mi az az "önuralom"? MIN uralkodunk? Tettem ezt a kérdést pontosan annak a hölgynek fel, aki az értelemmel való belátásról beszélt. Jó, mondtam, kezdjük a másik végén. MIVEL uralkodunk? Az eszünkkel, természetesen, válaszolta. És akkor min? Hát az ÉRZELMEINKEN. Az indulatainkon, vágyainkon. És akkor, ezt már a kedves olvasóknak mondom: KI VAGYOK ÉN? Az eszem, vagy az érzelmeim? Azt már hozzá sem teszem, hogy AMIN keresztül önmagunk felett uralkodunk, az szintén érzelem. Olyan ember, kedves Olvasó, akit ne az érzelmei irányítanának, NINCS. LELKES kicsi állatok vagyunk. És csak hisszük, hogy ez ellen tehetünk valamit.

Szóval sem a belátás, sem a szigor, sem az ismételgetés nem az igazi. A németek aztán igazán szabálytisztelőek és fegyelmezettek, úgy általában. OTTHON. Svédekdánoknorvégoksvájciak. A tolerancia és népi állam modelljei. Nono, mondaná az Olvasó, és joggal. Hány mecset épülhet ma Svájcban? A többiek meg... nos, a többiek ezer éve még végigrabolták a fél világot, mint vikingek (vik: északi tengeröböl, ők magukat svédeknek, dánoknak, norvégoknak hívták). Utóbbiak Szent Istvánnak megfelelő királya (egy időben is éltek), Szent Olaf, még Olaf korában trónra kerülésekor kötelezően megdugott egy lovat, a felesége pedig e szegény állat nemiszervének preparált változatával közösült. Mindezt a nép előtt, természetesen. Termékenységi rítus. Elgondolkozott már a nyájas Olvasó, hogy minek a szimbóluma a JOGAR?
Nos, a skandinávok sem voltak mindig a "demokratikus", mérsékelt és belátó gondolkodás etalonjai. E tekintetben a kereszténység sem segített sokat rajtuk, jobban mondva, semmit. Igaz, az másokon se segített. A svájci gyalogos pedig a 16. században, amikor II. Gyula pápa megalapította a Svájci Gárdát, a keresztény világ legjobb katonájának számított.

És akkor mitől és hogyan lettek olyanok, amilyenek most? Ugyanattól, amitől a németek, amint átlépik országuk határait, nem olyanok. Attól, hogy körülbelül száz éve elkezdődött valami náluk, amit az elindítói elsősorban átéreztek, másodsorban valószínűleg át is láttak. A kereszténység sem úgy kezdett elterjedni, hogy az első csatlakozók egyből felismertek valami kurva nagy misztériumot és igazságot, hanem úgy, hogy MEGTALÁLTÁK A HELYÜKET. Azt a helyet, ahol nem basztatták őket, mint máshol. Ahol egymás között lehettek. Megtaláltak azt a vallást, ami mindezt lehetővé tette számukra, sőt, ÉPP EZT HIRDETTE. Nők, rabszolgák és elesettek vallása volt. Akkor még. Mindazoké, akik csak itt kaphattak feloldozást a problémáikra. Mindazoké, akik itt mindent megkaphattak, amit máshol nem. MINDEN VÁGYUK TELJESÜLHETETT ITT. Vagyis nem itt, de ezen keresztül, ott. Hogy az már nem e világ? Na és? MINDAZ, AMIRŐL BESZÉLNI LEHET, LÉTEZIK. És a létformák ÁT IS MEHETNEK EGYMÁSBA. Hogy ez "csak" hit? A hit TEREMTŐ AKTUS, drága Olvasó. Nem az a bizonytalankodó és szánalmas elhívésféle, aminek ma gondolják. Olyan távol van tőle, mint a menny a földtől.
Pontosan olyan távol.

Szóval attól lettek olyanok, amilyenek lettek, hogy az a viselkedés szép lassan DIVATTÁ VÁLT. Nem belátás, nem szigor, hanem UTÁNZÁS. Elvegyülni vágyás. Nincs benne értelem, rendszer is csak annyi, hogy a többi már uncsi. Majd, ha eltelik megfelelő mennyiségű idő, jöhetnek újra, persze, mint pszeudo-irányzatok. Nem az eredetiek, mert ami már megvolt, az megvolt, és soha nem ismétlődhet újra. A reformátorok sem tudták visszahozni az őskereszténységet. A reneszánsz éppen úgy pszeudo-reneszánsz volt, ha úgy tetszik, utánérzés, ahogy a mostani nácik se "igazi" nácik, és a jövőbeni - mert eljön még ennek is a napja - kommunisták se lesznek "igazi" kommunisták. Lehetnek jobbak, de lehetnek rosszabbak is, mint az eredetiek. Ne féltse az emberi elmét, kedves Olvasó. Elég találékony az.
Csak ugyanolyanok nem lehetnek. Két, tökéletesen egyforma dolog UGYANAZ a dolog.

Valaki elkövet egy bűncselekményt. Éjjel, csendben letartóztatják. A sajtóban, ha egyáltalán írnak róla, csak a neve kezdőbetűit említik. Letölti több éves fegyházbüntetését, mindeközben a hozzátartozói azt mondják, külföldön kapott munkát. Majd, mint aki tényleg, hazajön.
Most képzeljük el, hogy ugyanezt a valakit nyilvánosan kisebb lopáson kapják. Vissza kell adnia, amit elvett, utána a rendőr végigpofozza a falun, de nem viszi be. Hazaengedi, és folytathatja az életét. Mit gondol, kedves Olvasó: melyiknek lesz nagyobb visszatartó ereje?

Ülök egy társaságban és egy rasszista viccet mesélek. Mindenki dől a röhögéstől. Majd ugyanezt elmondom egy másikban, ahol nemhogy nem nevet senki, de egymás után elkezdenek felállni, és otthagynak. Ha még egyszer befogadnak, és ott ül közöttük egy cigány, lesz kedvem rasszista megjegyzésekre?
ÉS NEM AZÉRT, MINTHA BÁRMIT IS BELÁTTAM VOLNA. Az már csak a KÖVETKEZŐ lépés. Úgy is lehet megfogalmazni, hogy indoklás. Vélemény csak később lesz, ha lesz. De általában csak úgy mondom.
Hol a nagyobb valószínűsége, hogy szemetelni fogok: ahol mindenki szemetel, bár büntetik, vagy ahol nem büntetik, de senki?
Amikor először voltam autóval Nyugaton, azt tapasztaltam, hogy már a kanyarodósávba való besorolás után, jóval a lámpa váltása előtt elkezdenek indexelni. Nálunk akkor, amikor már kanyarodnak. "Kellő időben", mondja a KRESZ, és ezt itt így értelmezik.
És OTT egyszer csak én is elkezdtem előre jelezni.

NEM szigor, NEM büntetés, NEM belátás. Feltételes reflex, stimuláció, imprinting (bevésés), mimikri. Hasonulás. Ha már elég sokan csinálnak valamit, akkor azt a többiek is átveszik. És rosszul fogják ÉREZNI magukat, ha kilógnak.

Divat, kedves Olvasó. Most ilyen, de ne aggódjon. A divat is változik. Hogy "rossz" felé? Nem. VALAMI felé. Valami felé, ami vagy egyáltalán nem volt, vagy elég régen volt. Aztán lesz belőlük valami új. Valami formailag talán hasonló, de tartalmilag új. Ami lehet az Olvasó szájaíze szerinti is. Minél tovább él, annál nagyobb az esélye erre.

Ha örökké, akkor száz százalék. De ez NEM fejlődés. Változás csak.

Divat.

2014. 07. 30.

 

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1