Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

Én aztán nem vagyok erőszakpárti, de...
Szóval azt is tudom, a kedves Olvasóval együtt, hogy nagy valószínűséggel mi történik most Kijevben. Azt is tudom, hogy ezt egyedül ők nem tudják. Sőt még azt is tudom, hogy amit erről a témáról (beleértve a Közel-Kelet "forradalmait", Boszniát és még ki tudja, melyik országot is) írok, azt könnyen úgy lehet értelmezni, hogy diktatúrapárti vagyok.
Hát nem. Éppen ellenkezőleg. Amióta csak "tollat" fogtam a kezembe, azt papolom, hogy a diktatúra UGYANANNAK a botnak a másik vége. Amikor a "demokratikus" folyamat eljut odáig, hogy (az egymással marakodó csoportok állandósult harcai miatt) már a társadalom létét fenyegeti, (szükségszerűen) megérkezik a diktátor. Megérkezett mindenhova, ahol idáig fajult a dolog. Megérkezett "békében", megérkezett háborúban. Megérkezett akkor, amikor a "forradalom" egyfajta autoimmun folyamattá vált ("felfalta saját gyermekeit"), és megérkezett, amikor a "gyenge kéz" vereséggel fenyegetett volna.
A diktátor KÖVETKEZMÉNY.
De kikerülhető következmény. És ha már nem sikerült kikerülni, akkor nem a visszatáncolás a követendő tevékenység, mert annak ismét diktatúra lesz a vége.

Mintha más irány nem volna, mint a jobbról balra, balról jobbra. Mintha két dimenzió létezne összesen.
És az egyszerű népet még csak kárhoztatni sem lehet érte. Ahogy nem lehet kárhoztatni a "csalfa" nőt vagy férfit sem. Olyan, amilyen. A csapodárság is csak következmény. Az ok a lélek bugyraiban keresendő. Nem a "kémiában" (hogy utálom ezt a kifejezést, és az ezzel való takarózást), nem a faj- (helyesen egyed-) fenntartásban. Már csak azért sem, mert csapodárság alatt én teljesen mást értek, mint a közgondolkodás. És gyanítom, teljesen más is, mint amit annak vélnek.
De hagyjuk most ezt. Annyit akartam írni mindössze, amennyit épp tegnap mondtam egy ismerősömnek, aki "elkövetett" valamit ellenem, hogy én nem megváltoztatni akarom, hanem tudomásul venni. Rögzíteni, amit Isten (a természet) így és így rendelt, és ebből kiindulva próbálom azt tenni, ami harmonizál vele. Ha csak "kínjában" csinálta, akkor valódi választ adni a valódi kérdésére, ha viszont teljesen konkrét és megkerülhetetlen a dolog, akkor nem próbálom megkerülni. Vagy tudomásul veszem, vagy otthagyom az illetőt, mint vak ember a vadkörtét. De: sértődöttség nélkül. Ha nem tudom legyőzni saját gyengeségeimet, akor sértődötten. Viszont megpróbálom nem mutatni. Úgysem segítene semmin.

Államférfiakra áttéve a fentieket, vagy tudomásul veszem, mit lehet és mit nem lehet, vagy távozom. Nem csinnadrattával, hanem szépen, légiesen, méltósággal. Voltak olyan - sokan közülük nem éppen makulátlan - történelmi alakok, akik képesek voltak rá. Sőt némelyek még arra is képesek voltak, hogy - miután úgy érezték, elvégezték a feladatukat - HATALMUK CSÚCSÁN visszavonuljanak. Ilyen volt Lucius Cornelius Sulla Felix, Caius Marius (és Julius - Iulius - Caesar) nagy ellenfele. De ilyen volt bizonyos értelemben Otto von Bismarck, a modern Németország megteremtője is. Ilyen volt - szintén bizonyos értelemben - Teng Hsziao-ping. Sőt, közéjük lehet sorolni a Caudillot, Francisco Franco spanyol diktátort is.
A kollégák túlnyomó része azonban, sajnos, alapvetően nem ilyen.

Az egyszerű népet nem "megváltoztatni" kell - nem is lehet -, hanem tudomásul venni. Azt is tudomásul kell venni, hogy nem az eszével gondolkodik, hanem a szívével. Nem tudja - honnan tudná - a megoldást, azt viszont pontosan érzi, hogy gáz van. Márpedig ötszáz éve permanensen gáz van.
És néha nem bírja tovább. Akkor történik, ami történt a Közel-Keleten, és történik most a szomszédunkban. Elég volt. Már régen elég volt, és nem tudja azt sem, miből volt elég, csak annyit tud, hogy elég volt. Erre ugranak rá a szerencselovagok. Ugrottak, ugranak és ugrani fognak. A szomszédunkban és nálunk. Egyrészt azok, akik épp abban ludasok, hogy a dolog idáig jutott, akik miatt a diktátor - mint pótmegoldás - egyáltalán színre léphetett, másrészt az egyéb szerencsevadászok. Különböző álmegoldásokkal és álértékekkel. Ki-ki valamilyen álnevű álértékkel. Aminek még annak az erősen devalvált, leértékelődött kifejezéshez sincs semmi köze, amivel fémjelzik. Egy mai nacionalista - bár nem tudja - kínjában lesz jobbikos. Egy konzervatív kínjában lesz fideszes. Egy szocialista kínjában áll az MSZP mögé. Mindnyájan érzik, hogy változtatni KELL, csak éppen... ugyanannak a botnak a különböző részein keresik. Szalmaszálként kapaszkodnak mindenkibe, aki legalább AZT MONDJA, amit ők hallani szeretnének. Aki HANGULATILAG azt mondja, amit hallani szeretnének. Akiről képesek azt hinni, hogy az ÉGBE húz, nem itt, a sáros földön ide-oda.
Ösztönösen tapogatóznak. Ráadásul JÓ irányban tapogatóznak, csak a TARTALOM rossz. Pardon: helyes irányban tapogatóznak, csak a tartalom helytelen. A lényeg ez volna: EL INNEN. El a bottól. El a vályútól. Itt csak a sertések érezhetik jól magukat. Akiket ugyan etetnek - rossz esetben, életben tartanak - egy ideig, ám utána...

Hiszen mi EMBEREK vagyunk.

Ezt próbálják a semmibe ordítani Kairótól Kijevig, nap mint nap.

2014. 02. 19.

 

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1