„Ti szolgáim, akik önmagatok ellen vétkeztetek! Ne veszítsétek el a reményt Isten irgalmában! Isten minden bűnt megbocsát. Ő a Megbocsátó és a Könyörületes. És forduljatok megbánóan Uratokhoz és vessétek alá magatokat néki, mielőtt még a büntetés meglep benneteket. Akkor már nem segít rajtatok senki." (Korán, 39, 53-54)
A címbeli kalifátus Rogán Antal szájából hangzott el, ijesztgetés formájában. Én tökéletesen megértem őt. Ha a saríát bevezetnék, elsőnek a kezétől szabadulna meg, aztán - hacsak nem mindjárt ezzel kezdenék - az életétől is. Persze ez nem csak rá vonatkozik. A hetven főbűnbe (Abdullah ibn Abbas) sokan beleférnek. Nem erről lesz szó, de azért felhívnám a figyelmet az idézet első mondatára. Hogy ki ellen vétkezik, aki vétkezik. Az iszlám nem hisz az áldozatokban. "Sem a húsuk, sem a vérük nem jut el Istenhez." Istenhez egyedül a megbánás jut el. Amelytől - vélelem - a mai magyar vezetés elképesztő messzeségekben van.
Rogán maga se gondolta komolyan, amit mondott. Már túlságosan hozzászokhatott, hogy nem azt mondja, amit gondol, hanem azt, ami hatásos.
Pedig gondolhatná.
Bill Warner írt erről egy könyvet, "Saría törvény nem muzulmánoknak" címmel. Bill Warner amerikai, evégből nagyon szőrmentén illik ezt olvasni. Legalább olyan szőrmentén, mint az ISIS kiadványait. Ugyanakkor Bill Warner nézetei távolról sem tekinthetők az amerikai hivatalos politikának. Az amerikai politika (is) kétarcú és pragmatikus. Nem azért, mert a jelenlegi elnök második neve Hussein, bár akár annak is része lehet benne. Ilyen volt mindkét világháborúban, különösen a másodikban, és ilyen is maradt. Ameddig a tűz a szomszédban van, akár ki is használhatjuk, mondjuk elterelhetjük egy ellenlábasunk felé. De a tűz nem a szomszédban van. És nem iszlámnak hívják.
Az iszlám térítő vallás. Szelektál: a "könyv népei"-vel (a zsidókkal és keresztényekkel) enyhébben bánik, kevésbé enyhén azokkal, akik nem tartoznak közéjük (pl. a hinduk, buddhisták), de vallásuk régebbi, mint az iszlám, a legkevésbé enyhén pedig azokkal, akik az iszlámból kitérnek, vagy olyan vallást követnek, amely az iszlám után jött létre. A Córdoba-i kalifák három utat ajánlottak: a Koránt, a kardot vagy a tüzet. A betérést, vagy a háborút és az elpusztítást. Nehogy meglepődjünk: a keresztény hittérítők se jártak el másképp.
Érdekesek a számok. A kereszténység (mint vallás) fénykora nagyjából ezer évvel Krisztus utánra tehető. Az iszlámé - a spanyolországi mór uralom 1492-es megszűnése dacára - Mohamed után ezer évvel volt. Akkor érte el az Oszmán Birodalom legnagyobb kiterjedését. A fénykor (a vallás fénykoráról beszélünk) letűnésével egyidejűleg Európa terjeszkedni kezdett: létrejöttek a nagy gyarmatbirodalmak, az iszlám pedig visszaszorult. Visszaszorulni látszott. A kereszténység megmaradt, csak formális vallássá lett. Általánosan eltűnt belőle a misztika, és eltolódott a szabályok, és a szabályok rigorózus és formai betartása (lásd a puritánokat és a viktoriánus kort általában) felé. Az ateista-materialista-liberális szemlélet előretörésével aztán ez is fellazult. A kereszténység mára többségében megkereszteltekből (akiknek vizet öntöttek a fejére), ritkábban-gyakrabban templomba járókból, és nagy kisebbségben valamiféle belső átélésre törekedőkből áll, azonban az utóbbi két csoportnál is a szabályok betartása van az előtérben. Most itt stagnál, és ezen nem segít semmiféle megújulási mozgalom. Az olyan, mint a reneszánsz, vagy a reformáció: nem az antik világ jött vissza, csak az az életérzés tört elő, amit az antik világgal azonosítottak, azaz amit az antikvitás ruhájába bújtattak, nem az őskereszténység jött vissza, hanem a kereszténység végletekig lecsupaszított változata született meg, tiltakozásul a katolikus klérus visszaélései és képmutatása ellen. Egy ÚJ HIT, ahogy az akkori magyar nevezte, lásd például Gárdonyi Géza Egri csillagok-át. Semmi nem jön vissza, ami elmúlt, legfeljebb kiszúrunk belőle egy VÉLELMEZETT szeletet, ami egybevág a saját MAI vágyainkkal és érzéseinkkel, majd azt mondjuk, hogy ez az. Pedig nem az. A történelem (sem) ismétli önmagát.
Az iszlám (történelmi léptékkel) mostanában, nagyjából másfél évezreddel Mohamed után tart ott, ahol a kereszténység tartott másfél évezreddel Krisztus után. Azaz a gyarmatosítás korában, mentesen a misztikától és belső átéléstől, türelmetlenül a leigázandókkal, a szabályok rigorózus betartását megkövetelve. Minden valóságos tartalom nélkül. A nagyobb tálib csapatokkal rendszerint jár egy molla. Ha a harcosok meg akarnak erőszakolni egy elfogott nőt, egyenként a molla elé járulnak. Az összeadja a párt, megtörténik az erőszak, majd a harcos háromszor kijelenti, hogy elválik, és jön a következő harcos. Az utolsó inkát, Atahualpát a spanyolok megkeresztelték. A szent keresztségben a Juan Santos Atahualpa nevet kapta. Innentől érvényes volt rá a keresztény ítélkezés: többek között bálványimádás és gyilkosság vádjával elítélték, majd kivégezték (annyi könnyebbséggel, hogy máglya helyett megfojtották). A per egyes források szerint előbb volt, mint a megkeresztelés, amit lelkét megmentendő az inka maga kért, de összességében mindegy: a megégetés ugyanis mindezek UTÁN történt.
Ez volna az általam fikcióként felvetett, jól hangzó, egyébként lényegtelen történelmi keret. Sok mindent kihagytam belőle, többek között a legfontosabbat, a kort. Ami mindenkire érvényes, muzulmánra, keresztényre, pragmatikusra, ateistára egyaránt. Senki nem tudja kivonni belőle magát, ahogy a bőréből se tud kibújni. Ez a kor pedig a misztika ellensége. A belső átélés ellensége. Minden vétkezés önmagunk ellen való vétkezés, de ebből ebben a korban már csak a külső váz maradt meg. Az, ami látható. Ami megfogható, és KÍVÜLRŐL tapasztalható. A szabályok, tartalom nélkül. A szabályokat ugyanis MI töltjük meg tartalommal. Nekünk kellene. Nem a jogalkotó, bárki légyen is az, bármire hivatkozva. De a tartalom egyre kevésbé hangsúlyos. Csak a forma marad. Nevezhetjük álszentségnek, képmutatásnak, kényszerből való engedelmeskedésnek. A mai korban a képmutatás a viselkedés legáltalánosabb jellemzője. Igen, igaza van az Olvasónak: mindenki képet mutat, de nem mindegy, milyet. Nem mindegy, hogy az a kép az ő képe, vagy más képe. Hosszú a sor, a magánélettől a társadalmi életig, a hűséges férj/feleségtől a lojális alattvalóig. A ruhától (amit nem véletlenül nevez egy stylist KOSZTÜMNEK) a beszédig. Alkalmazkodás, replikázik az Olvasó. Jó, akkor az. Így is lehet mondani. A meghunyászkodás és törleszkedés is alkalmazkodás, a tömeggel együtt üvöltés is alkalmazkodás, a pogromokban-népirtásokban való részvétel is alkalmazkodás. Nem vagy kopasz, csak szép magas homlokod van.
Adva van a tartalom nélküli forma, a (valóságos) minőség nélküli mennyiség, és adva van az ember, aki ezekbe született, és mindezeket elviselni kénytelen. Sőt, azt kell mondania, alkalmazkodva a korhoz, hogy EZ A JÓ. Amikor már idősebb, megszokta, és természetesnek veszi. Így jutok előre, mondja. De amikor még fiatal, ösztönösen tiltakozik. Ösztönösen hajlik a misztika és a nem anyagi minőség felé. A forradalmakat nem az öregek vívják. A Pilvaxban sem gerontológiai kongresszust tartottak 1848 március idusán. Az öregek legfeljebb az anyagot szolgáltatják a forradalomhoz. Az indokot. Bármit, amit fel lehet emelni. Mindegy is ebből a szempontból, hogy mit (egyéb szempontból természetesen nem mindegy). Az a fontos, hogy miért van nemzedékenként egyszer annyi forradalmár. Hogy miért tör ki nemzedékenként egyszer a tiltakozás az anyagiasodó világ ellen, nevezzék negyvennyolcas forradalomnak, kommünnek, szocializmusnak, kommunizmusnak, emancipációs mozgalomnak, fasizmusnak, nemzeti szocializmusnak, hippimozgalomnak, bármiféle nacionalista mozgalomnak, vallási mozgalomnak. AZÉRT, MERT AZ EMBER NEM ÁLLAT. Ösztönösen tiltakozik az állattá nyilvánítás ellen. Az ellen, hogy emberből FOGYASZTÓ legyen, fogyasztandó bármit, politikától az ételig és anyagi javakig.
Ezért tudott a Fidesz demagógiája győzni, ezért van annyi híve a Jobbiknak. "Csak ne a Fidesz nyerjen", kommentálta ma egy baloldali a tapolcai eredményt. Azért szavaztak a Jobbikra, mondta, hogy ne a Fideszre szavazzanak. Savanyú a szőlő. Nem azért szavaztak. Azért szavaztak, mert most a Jobbiktól remélik azt a szellemet, amit eddig a Fidesztől reméltek. Sőt, A szellemet. Hogy nincs benne? Hogy csak összevágott zagyvaság? Hogy csak változó hívószavak egymás után rakva, megspékelve némi misztikával? Pont ez a lényeg, ez utóbbi. A többi felejtős. Keserves lesz a csalódás.
Ez az, amiért a muzulmánok a spájzban vannak. Az ebben a kultúrában élők számára az iszlám a hordozó. De nem csak az ebben a kultúrában élők számára. Egyre többen csatlakoznak a nem arabok közül is. Mint ahogy a párizsi diákok is szívesen lobogtatták Mao elnök kis vörös könyvecskéjét. Mit tudták ők, mi annak a GYAKORLATA. Olyan romantikus volt.
A mai iszlám gyakorlat ugyanolyan üres szabályrendszer, mint a mai kereszténység. DE LEGALÁBB NEM ANYAGI. Dehogynem, csak még nem érzik. Sivár és embertelen kényszerintézmény. De mégsem érzik, kiváltképp azok nem, akik még nem az alattvalói. A harcosok sem: ők mindig is előjogokat élveztek, ameddig a háború tartott. Majd később -
Ugyanaz nagyban, mint itthon kicsiben. Nem a Fidesz és Orbán Viktor az eredet, hanem ami őket megelőzte. Nem 1989 előtt, mert az echte kapitalizmusnál (különösen annál a rablókapitalizmusnál, ami itt folyt a kilencvenes években) még a kommunizmus is jobb. Az ugyanis (szintén) EGY IDEA. Valamiféle vallás. Nem anyagi. Lehet hinni benne.
Ezért lehet Egyesült Európai Kalifátus. Ami a maga gyakorlatában (lásd: kor) rosszabb lesz, mint a Szovjetunió volt. Rosszabb, mint Észak-Korea. Olyasmi talán, mint a kálvini Genf volt. Semmi köze nem lesz a valláshoz, annál több a saríához. Ami természetesen nem egyenlően fog vonatkozni mindenkire. Már most se vonatkozik. Warner az írja, hogy nehéz harcolni egy olyan valami ellen, ami nem féli a halált. De, a francba! EGYETLEN IGAZI HIT SEM FÉLI A HALÁLT. Az apostolok se félték, Savonarola se félte, Husz János se félte, Luther se félte. Az ördögöt sem félte. "Baptizatus sum." "Meg vagyok keresztelve." George Washington se félte, Robespierre se félte, sőt Ságvári Endre vagy Ernesto "Che" Guevara se félte. Pedig utóbbiak ateisták voltak. Nem ez a fontos. Az a fontos, hogy AZ EMBER HIGGYEN. Hogy lehessen hinnie. Hogy olyan dolgot találjon magának, amiben hinnie lehet. Annyira egyszerű ez. Önök szerint kiből van több: aki magasabb fizetésért vagy egy új autóért áldozza fel az életét, vagy abból, aki a családjáért, vallásáért, nemzetéért, HITÉÉRT?
Az iszlám (is) egy HIT. Ameddig ki nem ábrándulnak belőle. Onnantól majd jön egy másik hit, ameddig abból is ki nem ábrándulnak.
S ha már nem jön? Az az (emberi) világ végét jelenti.
2015. 09. 01.