Az ember szeret építkezni. A rómaiak is szerettek, a kínaiak is szerettek, a városlakók is szerettek, a várurak is szerettek, a defenzívába kényszerült hadseregek is szerettek. Azt gondolták, véd, vagy távol tart. Ez a fal a déli határon most nem a falról szól, hanem ugyanarról, mint a rezsicsökkentés (ami egy zseniális húzás volt), a plakátok, általában valaminek a démonizálása. (A rezsicsökkentés azért volt zseniális, mert - véletlenül - éppen akkor estek az energiaárak. Csakhogy a mi áraink ezt fél évig nem követték, s amikor követték, akkor is csak addig követték, ameddig a világpiaci ár megengedte. Vagyis fél évig extra profitra tettek szert vele, s utána semmi veszteség nem érte őket anyagilag. Annál több nyereség a propagandával, miközben a lakosság ROSSZABBUL JÁRT, mintha minden maradt volna régiben. Most, hogy az energiaárak felfelé mennek, a mieink is követni fogják.)
Csak tessék, tessék, hölgyek, urak, katonák és jóbarátok. Rettenetes ez a kerítés, írja sok-sok ismerősöm, többek között egy nagyon kedves lány, aki nemrég jött haza másfél évtizedes japáni és angliai távolét után. Fura neki ez az egész, itthon. Most egy fényképet is közzétett, amelyen Gyurcsány Ferenccel és egy másik hölggyel pózol. Gyurcsány Ferencről is gondolok, amit gondolok, de most nem őróla van szó. Végképp nem arról a képről, amit magáról sugározni akar. Aki ismeri, annak némileg másképp fest ez a kép. Bartos Tibor nyomán nem csak azt nem gondolom, hogy a világban olyan nagy harag van, de azt se, hogy bármelyik hatalomra törő, vagy azt megtartani igyekvő párt olyan nagyon különbözik a többi hasonlótól. És ez érvényes a pártpolitikusokra is, Schmuck Andor barátomtól Orbán Viktorig. És érvényes a kormányokra is.
Ha pedig érvényes, akkor bagoly mondja verébnek, hogy capcarap. Érdemes egy pillantást vetni Amerika mexikói határára, vagy Izrael gázai határára. Utóbbi ráadásul egy gettókerítés, amely teljes mértékben körülzár egy 360 négyzetkilométernyi területet, és 1,8 millió embert. Megvan az oka, tudom, de attól még a fal fal marad. Végtére is ennek a mi falunknak is megvan az oka, ha nem is az, aminek propagálják. Szóval, Amerika nemtetszése éppolyan érdekes, mint Izrael nemtetszése volna. Dehát, ahogy fentebb említettem, a híveknek szolgáltatott műsor sem az egyenlő elbírálásról, sem az "igazságról", sem arról nem szól, amiről beszélnek benne.
Ettől még a falakról továbbra is azt gondolom, amit gondolok. Hogy a mai történelemóra is meglegyen: a mongol hadsereg minden volt, csak nem ostromokra berendezkedett hadigépezet. Lovas tümenekből, tízezredekből állt (innét a magyar "tömény" szó), íjjal-nyíllal, karddal, pajzzsal. És még a Kínai Nagy Fal sem tudott neki ellenállni. A mongol haderő reneszánsza Timur Lenk (Sánta Timur) türk-mongol hadvezér alatt volt, aki jórészt a 14. században élt (1405-ben halt meg, hatvankilenc éves korában, egy kínai hadjárat elején). Amikor Timur elérkezett egy ellenséges városhoz, először üzent. Luther elbeszélése szerint első nap fehér színű sátrakat veretett fel, vagyis békét ajánlott. Második nap a sátrak vörösek voltak, ami vérontást jelentett, harmadik nap pedig feketék, amivel azt üzente, hogy a város le fogják rombolni. Általában a második napot sem várták meg a védők. És ha mégis... a mongolok nagyon sok trükköt ismertek. Dzsingisz például egyszer azt üzente egy ostromlott városnak, hogy elvonul, ha kap tízezer galambot és tízezer macskát. A városlakók egész éjjel galambot és macskát fogdostak, másnap pedig kiküldték őket a nagykánnak. Az szurokban meghempergettette, meggyújtatta és szélnek ereszttette őket. Miután a rengeteg hazamenekülő állat lángra lobbantott mindent, bevonult a városba, a lakóit részint megölette, részint rabságba vettette, majd a házakat kifoszttatta, és leromboltatta.
A falak semmitől és senkitől nem védenek meg semmit és senkit. Még a politikai bukástól sem, ha itt az ideje. Elég csak a szocialista vasfüggönyre és/vagy Berlinre gondolni. Pedig azok nem csak a blöffről szóltak.
2015. 06. 20.