Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

Dehogyis írom le a "kollaboráció" szót még egyszer. Hiszen mi bizonyítékom volna rá? Miss Marple csak kötöget, és néha felfigyel dolgokra. Apróságokra. A mozaikot is össze tudja rakni, de ezúttal meghagyja ezt a gyönyörűséget az Olvasónak. Persze néha Miss Marple is kimozdul, már csak azért is, hogy megtudja, mi a fantázia és a mi a valóság. De erről majd később.

A történet szálai baromi messzire nyúlnak. Még az úgynevezett "rendszerváltásnál" (amely természetesen nem volt rendszerváltás) is előbbre. Amikor egy huszonhét éves, szépreményű jogászlány belépett az MSZMP-be, és ezzel eljegyezte magát a pártpolitikával. Én - szintén huszonhét évesen, mert egyidősek vagyunk, na jó, én három nap híján négy hónappal idősebb - akkor iratkoztam be a református teológiára, és kezdtem bele a buddhizmussal való ismerkedésbe. Lemaradtam a párpolitikusi karrierről is, mint annyi másról. Le, hála Istennek. Furcsán hangzik ez egy PÁRT vezetőjétől, de mégsem furcsa. Hiszen a HMP párt is, meg nem is. Hogy miért párt meg nem, és miért nem furcsa ez, azt már sokszor leírtam, aki el akarja olvasni, elolvashatja itt, a portálon.

1983-at írtak akkor. A jogászlány karrierje tulajdonképpen az MSZMP megszűnésével indult. Csak négy évet kellett várni, és a "privatizáció" előtti előprivatizáció, valamint az a rablóosztozkodás, ami nem elhanyagolható érv volt a "rendszerváltás" mellett a "kommunista" pártapparátus részéről, meghozta gyümölcsét. A szerencsétlen, szedett-vedett, nem csak ideológia, hanem elképzelések nélküli, amatőr és sokszorosan meghasonlott MDF, súlyos beteg elnöke halála után pár hónappal gyakorlatilag kilehelte lelkét. Az agónia persze még évekig tartott, de az már a gépekre kapcsolt haldokló ál-élete volt csak. Országgyűlési képviselő, államtitkár, majd pártja 2002-es visszatértekor országgyűlési házelnök. Szili Katalin - mert ő az egykori jogászlány - meg lehetett elégedve a sorsával. Eddig. Ez a sors női megfelelője lehetne egy férfisorsnak, Pozsgay Imréének. Ő is kommunistaként kezdte, majd szocialista lett, és MAJDNEM államfő. Majdnem, de aztán mégsem, akár az egykori jogászlány. Ő is kilépett az MSZP-ből, ő is kreált magának egy pártot, amivel ő se ment semmire. Aztán gondolt egyet, és a látszólag életjeleket mutatni kezdő MDF-en keresztül közeledni kezdett... hát igen, az örök ellenfélhez, a Fideszhez. Ott is ragadt, kezdetben még mint a Nemzeti Konzultációs Testület tagja (ne gyanakodjon a "nemzeti" szó olvastán, kedves Olvasó, legyen BIZONYOS: ilyeneket Ő talál ki, pardon, foglal le magának, ő, Orbán Viktor, ma Magyarország miniszterelnöke), később, amikor nem volt rá szükség, mint egy "felkért", aki abban a megtiszteltetésben részesült, hogy formailag része lehetett az Alaptörvény kidolgozásában. Formailag, kedves Olvasó. Formailag. Hát, ha magyar kártyában gondolkodunk, ez nem az Ász, nem a Király, de még csak a Felső sem.
Katalinunk majdnem dettó. Húsz év, visította két hónapja nekem a telefonba, húsz politikában eltöltött év alatt nem tapasztalt ilyen hangnemet, mint amit vele szemben megütöttem. Harminc az, kedves Katalin, válaszoltam. Akkor befejeztük, mondta, majd lerakta a kagylót. Befejeztük, mondtam a kagylónak, és írtam a Szociális Uniónak - ez főhősnőnk EGYIK pártja - egy nyugtázó levelet. Negyedóra sem telt belé, és érkezett egy levél tőlük is. Nem ő írta alá, hanem a jogtanácsosa, de nem magától, az biztos. OTT semmi nem történik "magától". Ott SEM, de erről is majd később. Idemásolom néhány részletét, senki ne mondja, hogy nem törekszem a tárgyilagosságra és pontosságra.
 

"Kedves Péter!
 

A hét végén őszinte érdeklődéssel és nagy élvezettel olvastam a korábban megküldött írásaidat - most pedig sajnálattal értesülök a fejleményekről. Csak pár sorban kommentálom az elköszönő soraidat, bár az is lehet, eső után köpönyeg.
A kemény és őszinte fogalmazással személy szerint soha nem volt gondom.
A felvetett problémák valódiak - egy részüket sikerült már áthidalni, másokon meg dolgozunk.
...
Ennél azonban sokkal fontosabb: ez az együttműködés szándékunk szerint nyitott, s az is marad.
Ha később mégis okot adunk eredeti szándékotok megújítására, már ismered a csatlakozás feltételeit.

Tisztelettel és barátsággal: xxx"

Nade folytassuk, ahol abbahagytuk. Harminc év az arénában. Mint matador, persze, mert a bika, ahogy pártrendszerben mindig... hát az mi vagyunk. A kedves Olvasó is, hiába rázza a lábát tőle. Véletlenül épp Imrénk politikai come back-nek szánt, a Nemzeti Konzultációs Testületbe való belépésének évében jelölte Katalint akkori pártja a köztársasági elnöki méltóságra. Pályája csúcsa lehetett volna. Megszabadulhatott volna mindattól, amit később saját magára mért, mér és mérni fog. De közbeszólt a Jóisten és az SZDSZ, utóbbi nem meglepő módon annyira bénán és ügyetlenül, amennyire csak lehetett. Akárhogy is, Szili Katalint a Sólyom Lászlóval való törökfogás (nem ereszt) nem vigasztalhatta meg. Jött az őszödi beszéd, lemondása az Országgyűlés elnöki tisztéről, a Szövetség a Jövőért Mozgalom, majd a Szociális Unió megalapítása, s ennek következtében MSZP-tagsága és parlamenti frakciótagsága megszűnte. Tulajdonképpen diplomatikusan: nem rúgnak ki, nem lépek ki, egyszerűen olyat teszek, ami miatt maga az Alapszabály kizárja a továbbiakat.
De még előtte bekerült a 2010-es Parlamentbe, és ott is maradt. Sőt, az LMP meghasadásával megkapta Jávor Benedek addigi pozícióját, a fenntartható fejlődés (parlamenti) bizottsága elnöki tisztét. Vele egy apparátust, amit... de innentől a fantázia vezérel. Mindenesetre nekem az az orvos jut az eszembe az effélékről, aki a kórházban, fizetett munkaidőben, a kórház eszközeivel a magánpraxisát végzi. Tudja a nyájas Olvasó, hány ilyen van? Hogyne tudná, ha volt már beteg.

És ahogy a kórházak igazgatói, úgy az itteni, khmmm... szóval az itteni főnök ugyancsak tud mindenről. Már csak azért is tud, mert a Képviselői Irodaháztól a Parlamentig és a minisztériumokig egyetlen közintézmény fontosabb zuga sem... sem... szóval nem mindig lehallgatás mentes. S ha még ráadásul, ha áttételesen is, ismerem azt, aki... nos, akkor még több ok adódik a gyanakvásra.

Ugye, nekem is van érzékem a diplomatikus fogalmazáshoz?

Folytatjuk.

2013.11.14.
 

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1