Nemhogy tandíj nem lesz, a legújabb orbáni iránymutatás alapján ingyenes lesz a felsőoktatás. "Balog Zoltán szerint Orbán Viktor "adventi ajándékként" adta át neki ezeket az irányelveket, és szerdán már az ezek alapján kialakított javaslat kerül majd a kormány elé." Most akkor magamtól idézek, saját előző - tegnapi - bejegyzésemből: "Teljes félreértés az egész, és ha túl nagy a felháborodás, akkor módosítunk rajta. Úgy persze, hogy jó se legyen, de hasznos se legyen. Csak legyen, mert amit mondtam, megmondtam, legfeljebb az emberek nem értették. És most különben is máshogy mondom." Az előző idézet ma hangzott el.
"Az egyetemi felvételihez nem pénz kell, hanem minőség, olyan rendszert fogunk kialakítani, amelyben mindenki tanulhat, aki elér egy bizonyos szintet. Cserébe annyi az elvárásunk, hogy szerezzenek diplomát, és nyilvánítsák ki azt a szándékukat, hogy Magyarországon kívánnak dolgozni" - tette hozzá a miniszter. Nézzük akkor ezt meg közelebbről. Sajnos, már az egyetemi felvételihez is pénz kell, az egyetemi tanulmányokhoz meg méginkább pénz kell. Viszont a kvalifikált munkaerő az állam számára befektetés. Akkor, ha élhet vele, vagyis a diplomás nem megy külföldre, és akkor, ha a szakmájában dolgozik. Bármelyik nem teljesül, az az állam számára veszteség. Viszont ha külföldre megy dolgozni az itt tanult exdiák, ott valamiképpen továbbtanul, vagy továbbképzik, és utána hazajön, az viszont nyereség. Nézzük a teljesítményt. Attól, hogy valaki eléri a felvételhez szükséges minimumpontszámot (Orbán Viktor egyetlen számot volt képes megjegyezni, biztos elfelejtette, hogy egyetemenként és szakonként más-más a felvételi ponthatár), aztán végigbukdácsol az egyetemen, de befejezi, és elhelyezkedik a szakmájában, lehet jó szakember. Olyannyira specializált a mai világ (és még tovább specializálódik), hogy azt kell mondanom, hogy minden további nélkül. Az egyetemeken tanítottak nagyobbik hányada az ember fejéből úgy elszáll később, mint a füst. És van még itt valami. Az a sajnálatos helyzet, hogy az egész oktatói kar, általános iskolától kezdve kontraszelektált. Az megy tanítóképzőbe, akit nem vesznek fel a tanárira, és az megy tanárira, akit nem vesznek fel a bölcsészre vagy a TTK-ra. Utóbbiakból a krém pedig csak diplomát akar, esze ágában sincs tanítani, legfeljebb bent az egyetemen.
A legnagyobb tévedés azt gondolni, hogy a felsőoktatás az oktatási rendszer kulcsa. Nem: az, sajnos már az általános iskola. Kis túlzással ott és a középiskolában kellene akadémikusoknak tanítani, mert ez az a kor, amikor az ember szemlélete kialakul, és ami az összes továbbit meg képes alapozni. Vannak erős jellemek és szerencsés véletlenek, de az esetek zömében ez a helyzet. Tehát a kezdetektől meg kell(ene) változtatni egyrészt az oktatói minőséget, ezzel az oktatás minőségét, másrészt az oktatás célját. Annak ugyanis azt kell(ene) megcéloznia, hogy lehetőleg mindenki a saját képességeinek, affinitásainak megfelelő területre kerüljön. Nem azt, hogy éjjel-nappal tornázzon és (számára) felesleges dolgokban mélyedjen el. Mindehhez személyre szóló követés, utánkövetés, nevelés (magyarán PEDAGÓGIA) és sajnos, megintcsak PÉNZ kell. Akármit is mond Balog Zoltán. Meg hát egy kidolgozott rendszer is kellene, ami, mint ismét kiderült, nincs. Ha a legjobb koponyák a választási regisztráción és a sarkalatos törvényeken dolgoznak, a többi meg a kutyát nem érdekli, itt üt vissza. Lehet, hogy a Fidesz tudna kormányozni, hisz éppen elég sokan lebzselnek körülötte, de hogy nem AKAR, az biztos. Nem is akarhat, mert a Fidesz is csak absztrakció, emberekből áll, akik nem az országhoz, hanem a pártjukhoz igyekeznek alkalmazkodni. Ez a párt pedig jelenleg Orbán Viktorral egyenlő, akit kizárólag a hatalom érdekel. Nem akarásnak viszont nyögés a vége.
Ha az oktatásnak az volna a célja, hogy mindenki olyan pályára kerülhessen, ahová való, amihez kedve és tehetsége van, akkor ezt a kezdetektől, azaz első általánostól a legfontosabb szempontnak kellene tartani. Akkor mindenféle felvételi ponthatár nélkül lehetne tudni, hogy a jelentkezőt érdemes dotálni, avagy nem érdemes dotálni. Ha van idő, pénz és energia választási regisztrációra, népi konzultációra, azokra a listákra és megfigyelésekre, amelyeket (szerencsére) csak feltételezhetünk, de pontosan nem ismerhetjük őket, ha van pénz az összes felsővezető magánbandériumára, a köztársasági elnöktől és a Parlament elnökétől a miniszterelnökig, akkor erre is kellene, hogy legyen. Sőt, erre kellene elsősorban, hogy legyen.
Végül még egy egészen apró szempont: a mindenkori jövedelem. Hogy a lófaszba gondoljuk, hogy egy putriból ugyanolyan eséllyel megy el tanulni bárki, ha ugyanazok a szempontok vonatkoznak rá, mint arra, aki egy palotából? Ha valami jó volt a Fényes szelek időszakában, akkor ez az volt. Hogy a népi kollégiumok alapvetően más célt szolgáltak, az más kérdés. Ezt IS szolgálták, és ez nem volt rossz, sőt. Ha pedig egy putrilakó és egy palotalakó esélyét nem egyedül a tehetsége határozza meg, akkor soha nem fogunk megszabadulni a putriktól. De ehhez a putrilakónak lehetőséget kell adni, hogy már egészen kicsi korától ne legyen putrilakó. És ha putrilakó mivolta ellenére van annyi akaratereje, szorgalma és tehetsége, akkor bizony a palotalakók ELŐTT biztosítani kell számára a továbbtanulást. Hát, valami ilyesmi (is) lenne a pozitív diszkrimináció.
Aztán itt van a gazdaság mindenkori igénye. Hogy hány bölcsészre, informatikusra, mérnökre, orvosra, vagy hegedűkészítőre van szükség? Ha kevésre, akkor evidens, hogy csak a legtehetségesebbek finanszírozhatók. A többi is mehet oda, de akkor fizesse is meg.
Szó mint száz: tandíjra szükség van, mert Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen. Csak ahhoz, hogy egy igazságos, differenciált, a valóságot és a célokat figyelembe vevő rendszert lehessen kiépíteni, a kezdetektől, alaposan és differenciáltan át kell(ene) dolgozni az egészet. Tekintettel mindenekfelett és elsősorban a tehetségre, a vagyoni helyzetre, a (kisgyermekkortól megfigyelt) pályafutásra, a későbbi elhelyezkedésre. Éntőlem ugyanakkor még a legtehetségtelenebb, leglustább ember is járhatna egyetemre, ha az alapkövetelményeket teljesíti, és MEGFIZETI. Mi több, ez az EGÉSZ iskolarendszerre is lehet érvényes. Átlagos tehetség is járhatna a felcsúti futballakadémiára (azért ezt írom, mert Vezérünk érdeklődése e pillanatban ide látszódik korlátozódni), meg máshová is, ha van elég oktató és labda, de ő már NEM INGYEN.
Tudom, hogy ez azért sokkal bonyolultabb (igazából nem sokkal), de minden további nélkül kivitelezhető, ha valaki ki akarja vitelezni. Jó szándék kellene hozzá. Ami nincs. Akinek Übü király a példaképe, aki azt az egyetlen megoldást ismerte, hogy "felülök jó finánclovamra", az szép lassan maga is Übü királlyá válik. Ameddig valaki egyetlen sort olvas el az újságból, azt, hogy "már a fiatalokat is magára haragította", és másra nem tud gondolni, csak a következő választásokra, addig jó megoldást ne várjon senki. A káposzta sem fog megmaradni, és a kecske sem lakik jól.
Mit lehet akkor most, e mai nagylelkű bejelentésre mondani? Köszönjük néked, Rákosi elvtárs, tiéd a hálánk, tiszta lánggal ég! Viszont ezen kívül alighanem kitörölhetjük vele a fenekünket.
2012. 12. 16.