"Úgy érzem aztat, hogy semmi kedvem nincs a munkához.
A viszonyom hiába van meg, már a szervezetem nem kívánja."
"Mondjuk meg egész őszintén, hogy rühelljük ezt a melót.
Egyszerűen rühelljük."
"Most mért van itt a gyárkapuban?
Eladom a paprikát.
De miért nem dolgozik?
Dolgozok.
Most nem dolgozik!
Most nem, jelenleg."
"Kérem szépen, itt szoktunk elgyönni és megvenni ezt a kis buktát, - mondja valaki a gyárudvaron - és megenni.
Ki vigyáz a gépére?
Hát kérem szépen, ott megyen, ide hallom."
"Hát hogyne tudnám azt, hogy ki a magyar?
Az például megfelel ott?
Az egy homokos. Mi magyarok nem vagyunk azok. Mi nem vagyunk homokosok.
Az?
Hát az egy roma.
Na és?
Hát az egy roma. Az egy igazi roma.
S magyar embernek nem jó?
Magyar embernek nem. Roma nem jó. Magyar embernek nem.
Az ott?
Hát az egy...az orrát nézze! Hát magyar embernek nincs.
Mije nincs?
Ilyen orra."
"Nem azér, mer én is magyar vagyok. De a világ legtehetségesebb emberei a magyarok.
És ezt mire föl mondja?
Hát nézze meg, ebből a tíz millióból. Hány fő Nobel-díjas, hány olimpiai bajnok esik erre a tíz millióra?"
"Milyen a magyar ember? Én mondjam meg?
Hát igen, magát kérdezzük. Ismer magyar embert?
Ismerek.
Hát akkor maga szerint milyen? Milyen a természete?
Hát...hogy mondjam meg?
Magyarul.
Magyarul?
Mit fizetnek érte?
Mért, azért, hogy megmondja?
Igen.
Hát mért kellene azért fizetni? És ha nem fizetünk?
Akkor nem mondom meg."
"Erre nem olyan könnyű válaszolni. Mert előszöris, ha azt mondom, lusták, disznók, semmi összetartás, hát akkor köpünk magunkra, s ez nem is igaz. Ha meg ellenkezőleg, éppen azt mondom, hogy tehetségesek vagyunk, hiszen mind a tudományokban, mind a művészetekben, mind a sportban szégyent nem vallunk sehol, akkor meg kiderül, hogy nacionalista vagyok."
"Ez egy nehéz kérdés. Azt hiszem, hogy a tudat meg van nagyon zavarodva Magyarországon. Nem harminc év óta, hanem ötven-hatvan-hetven-nyolcvan év óta."
"A magyar történelem nagy egyéniségei közül kire a legbüszkébb?
Papp László háromszoros olimpiai bajnokra."
"Gyerekek, ti magyarok vagytok?
Igen!
Igazi magyarok?
Igen!
Akkor hadd kérdezzem meg, a magyar történelemnek melyik az az eseménye, amelyikre igazán büszkék vagytok?
A magyar-angol 6:3!"
A fentiek különböző hetvenes évekbeli (’70!) riportokból származnak. Hol vannak a mi gyökereink? Árpád vezérnél? Mátyás királynál? Nagy Lajosnál?
Meddig tudunk hátranézni? Horthy Miklósig? Vagy legfeljebb Kádár János fenekéig? Változott valami azóta?
Ebből fogunk megélni?
Ki a legjobb? Magyarok!
2012.09.07.