Persze, hogy MOST mindenkinek Bajnai ugrik be e kifejezésről. A "jó kormányzás" az angol "good government" tükörfordítása. Amerikai politikai halandzsa, legyint rá a "jobboldali", nemzeti-konzervatív magyar választópolgár. Megvették kilóra, és most azt szajkózza, amit a szájába adtak. Egy újabb baloldali nesze semmi, fogd meg jól. Persze, hogy az. Ezen a politikai talajon nincs "jó" kormányzás. Rosszabb kormányzás van, és kevésbé rossz. Hogy valaki mégis jónak érzékeli-e, az attól függ, hogy hol helyezkedik el a politikai kapcsolatok egymást segítő és egymás ellen dolgozó rendszerében. De ettől még nem "jó".
Kezdjük azzal, mit értek "jó" alatt. Tizennyolc éves koromban sokat gondolkodtam rajta, mi a "helyes". Jó néhány oldalt teleírtam, de megnyugtató eredményre nem sikerült jutnom. Már fájt a fejem az egésztől. Aztán egy reggel felébredtem, és eszembe jutott: helyes az, ami a helyzetnek megfelelő. Hát valami ilyenféle a "jó" is. Jó az, ami megfelel a természet rendjének. Egyben ez az "igazságos" is. A természet rendjének pedig társas kapcsolatoknál az felel meg, ami mindenféle előzetes elgondolás vagy elmélet nélkül, "magától" kialakulna. Még a kommunizmus alapelve is ezt fejezi ki: mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint. Hogy ebből minden következik, csak kommunizmus nem, az megint más kérdés. Már csak azért is, mert nem csak a képességei, de a szükségletei is különböznek az embereknek. És e szükségletek ugyan vitathatatlanul összefüggésben vannak a képességeikkel, de korántsem feltétlenül úgy, hogy a magasabb képességűek (a magasabb szellemek, egyszerűbben, a bölcsek) akarnák ezzel harácsoló hajlamaikat legalizálni. Sőt, éppen ellenkezőleg. Jó kormányzás az, ahol mindenki a helyén van. Nem magasabban, és nem mélyebben, hanem azon a helyen, ahová született. Hogy megvalósítható-e ez? Platónnál és az utópisztikusoknál feltétlenül. A gyakorlatban? Nos, a gyakorlatban legfeljebb törekedni lehet rá. Hogy lehet erre törekedni? Úgy, hogy olyan kiválasztási rendszert hozunk létre, amely erre irányul. Olyan kiválasztási rendszert, amely az EGYÉNT teszteli és nem a csoportot, amelynek a tagja. MINDEN, vagy majdnem minden probléma megoldódna ezzel, a rasszizmustól a kirekesztő nacionalizmusig, a homofóbiától a pártmutyizásig. (Új olvasóknak csak annyit teszek hozzá, hogy a megoldás részletesen megtalálható itt a portálon, mintegy - eddig - ezer oldalon.)
Miért tettem idézőjelbe a "jobboldali"-t? Azért, mert ahogy a pártalapú kormányzás sem lehet jó kormányzás, ugyanúgy e "demokratikus" világban a jobboldali is baloldali. Még csak nem is beszél nagyon másként, legfeljebb más szóvirágokat használ. Ugyanúgy, ahogy egyazon fajhoz tartozó énekesmadarak is más "nyelvjárásban" csicseregnek, ha távol élnek egymástól. Embereknél úgy látszik, elég a képzelt távolság is. Nos, a jobboldali azért baloldali, mert ugyanaz a politikai alapállása. Hogy egyik - elméletben - a társadalom egzisztenciális értelemben vett felső, míg a másik az alsó rétege érdekeit képviseli, az jóformán mindegy. Nem csak azért mindegy, mert ez csak elméletben igaz, hanem azért is, mert az emberek nem e szerint alkotnak rétegeket. Vagy, ha úgy tetszik, kasztokat. (És még mielőtt fejemre olvasná valaki: nem is származás szerint, legalábbis nem olyasféle leszármazás szerint, ami az átlagembernek mondjuk a királyok, hercegek, grófok, naplopók és burzsoák kontra proletárokról eszébe juthat.)
Minden, amivel az egyik "oldal" vádolja a másikat, pártállamban ugyanúgy érvényes rá is. És nem csak pártállamban, de bármiféle baloldali államban, akár baloldali diktatúrában is, nevezze bár magát jobboldali diktatúrának, vagy épp jobboldali (polgári) demokráciának, és legyen bár utóbbi igaz, vagy nem igaz. És akkor most, ennyi előzmény után hadd illusztráljam előbbieket a jó kormányzással. Sőt, nem is a jó kormányzással, hanem a ROSSZ kormányzással. Idézni fogok.
"Rossz kormányzás fennállása esetén a hatalmat gyakorlók tudatosan (vagy éppen tudatlanságukban) ássák alá az államot. Az állam lezüllesztése (a legalizmus és normativitás felszámolása és kijátszása) a szükséges előfeltétele, hogy a magánérdek a közérdek rovására érvényesüljön. A rossz kormányzás ebből következően a korrupció elburjánzásával jár együtt. A rossz kormányzás per definitionem a magánérdek uralmát jelenti a közérdek felett.
Rossz kormányzás fennállása esetén a hatalmat gyakorlók nemcsak az államot züllesztik le, de a civil társadalmat is tudatosan elgyengítik. A civil kontroll elfojtása a hatalommal való visszaélés szükséges feltétele.
A rossz kormányzati teljesítmény nem magyarázható csupán külső okokkal (például a 'konjunktúra', kedvezőtlen világpiaci folyamatok, stb.), hanem a problémák jelentős része magában a kormányzás minőségében, azaz a diszfunkcionális, a problémák természetét félreértő, rövid távú egyéni vagy pártpolitikai érdekeket követő kormányzati gyakorlatban is keresendő. A rossz kormányzásnak tehát szükségképpen inherens természetű mozgatórugói (is) vannak.
A rossz kormányzás következménye, hogy nincs olyan hatalmi aktor, akit el lehetne számoltatni a közjóért viselt felelősségében. Egy erős, intelligens és aktív állam helyett egy tehetetlen, túlterjeszkedő és korrupt állammal van dolgunk, amely joggal váltja ki az állampolgárok bizalmatlanságát. Tehetetlen, mert több problémát teremt, mint amennyit megold. Túlterjeszkedő, mert az állam leépítésének programját valójában egy omnipotens állam segítségével viszik végbe. Korrupt, mert az állam leépítésében érdekeltek - a politikai hedonizmus jegyében - kinyilatkoztatott szándékaikkal ellentétes módon az állam kizsigerelésében érdekeltek. Így lesznek az erős állam kritikusai a gyenge állam haszonélvezőivé. A politikai hedonizmus ugyanis előfeltételezi az állam instrumentális jellegébe vetett hittet, hogy kizárólag mások céljainak kiszolgálására való, és nincsenek saját céljai. Az állam lezüllesztése a politikai felelősség felszámolásának szükséges előfeltétele.
A kormányzás komplex, összetett tevékenység, a vele kapcsolatos kérdéseket nem lehet egyetlen dimenzióra redukálni. Az egydimenziós logika (például amikor a kormányzás kérdéseit szigorúan kommunikációs problémának tekintik) a kormányzás természetének félreértéséből táplálkozik, és gyakorlati téren súlyos következményekhez vezet."
Ezek a sorok a Századvég Alapítvány kiadásában, "Neoweberi állam és jó kormányzás" címmel G. Fodor Gábor és Stumpf István tollából jelentek meg, az MSZP eddig utolsó ciklusának közepén, 2008-ban. Mondjon EGYETLEN dolgot a kedves Olvasó, ami a mostani kormányzatra nem áll belőle.
Csak egyetlen dolgot.
2013. 05. 05.