Bambi fiú volt, de az anyukája lányruhában járatta, amit felettébb utált. Még az öreg Herceg is elmosolyodott, ha meglátta, és csücsörített neki az ajkaival. Ez tulajdonképpen nem nagyon érdekelte, de kinevette Falina, a titkos szerelme is, ami azért fájt. Egy férfi nézzen ki férfinak, még ha őznek is született.
- Köcsög - sziszegte felé néhányszor Gobó, aki emberek között nevelkedett, és felszedett néhány furcsa szokást, például azt, hogy éjjel aludt, akkor, amikor minden tisztességes őz táplálékért járt, és akit a többi őz a háta mögött csak Sittesként emlegetett.
- Szarok rátok - mondta Gobó. - Törődjetek a magatok dolgával. És jobb, ha ezt a kis buzit nem engeditek a közelembe, mert beleverek az arcába.
- Ne törődj vele - súgta Bambinak Ena, a nagynénje, Falina és Gobó anyja. - Homofób szegény. Túl sokat volt bezárva. Három bakkecskével tartották együtt, képzelheted.
Bambi megpróbálta elképzelni, de nem sikerült. Se azt nem tudta, mi az a köcsög, se azt, mi az a homofób, bakkecskét meg életében nem látott. Túl kicsi őz volt még, na.
Legszívesebben Nyúl Baráttal játszott. Ő nem gúnyolta ki, és nála nagyobb is volt, ami önbizalommal töltötte el. Ha felnősz, nézett rá meleg szemmel Nyúl Barát, és kinő az agancsod, együtt még a Rókát is elzavarhatjuk. Mindent meg is tett barátságuk ápolása érdekében. Néha késett, ilyenkor cefreszagot árasztva, csapzott bundával került elő, és énekelt:
"Azt gondoltam, komámasszony, meg egy úr, / egy nyúlasszony meg egy nyúl / ugrott ki a zöldleveles bokorból".
- Van néhány érdekes fa az erdő szélén - magyarázta. - Még a Fehér Isten ültette őket, csak már nem gondozza. Meg kell várni, ameddig megérnek a gyümölcsei, és lepotyognak. Ha akkor eszel belőlük, amikor már elég sokat voltak a földön...nos, akkor... Akkor még Nyúl Rüfire is kedved támad.
Ez persze barokkos túlzás volt. Nyúllányok dolgában Nyúl Barát egyáltalán nem volt válogatós.
Aznap is együtt voltak, amikor megtörtént a baj. Éppen akkor sütött ki a nap egy kiadós eső után - öregecskedik a feleségem, kacsintott rá Nyúl Barát, miközben egy semmitmondó külsejű, bocskoros gombát próbált kipiszkálni -, minden csupa latyak és sár, amikor meglepte őket egy szarvascsorda. Nyúl Barát azonnal futásnak eredt, ő meg automatikusan utána. Rémületében nem nézett a lába elé, megcsúszott és nem tudott többé felállni.
- A picsába - vakargatta a fejét a visszatérő Nyúl Barát. - Én voltam a hülye. Ezektől nem kell félni. Amennyire nagyok, annyira ostobák, de alapjában ártalmatlanok. Csak közel ne menj hozzájuk, mert akkor beléd rúgnak. A Nagy Brehmben olvastam.
Bambi természetesen azt sem tudta, mi az a Nagy Brehm, meg azt sem, hogy Nyúl Barát nem tud olvasni, de most kisebb gondja nagyobb volt annál, hogy ilyeneken gondolkozzon.
- Hát, komám, úgy néz ki, hogy eltört a lábad.
- És akkor most mit csináljak? Nagyon fáj.
- Maradj veszteg. Ha mákod van, erre jön a Fehér Isten kölyke, hazavisz, és meggyógyít. Ha nincs mákod... hagyjuk. Jobb, ha én most elmegyek.
El is ment, és Bambi egyedül maradt, néhány kárörvendő szajkóval és a süket csenddel körülvéve. Kicsit el is szundított. Arra ébredt, hogy ráncos, öreg emberarc néz le rá.
- Nocsak, nocsak - mondta a Fehér Istenanya. - Egy sérült őzgida.
Óvatosan felemelte, és a kosarába rakta, a kosarat pedig kis kézikocsija tetejére, amely tele volt összegyűjtött rőzsével. Ekkora sárban csak nem eszi ki a rohadás az erdészt, mormolta magában, és nehézkesen elindult.
- Hát ez meg mi, Fazekas néni? - kérdezte a körzeti megbízott. - Csak nem egy őz?
Bambi akkorra már szép nagy lett, két kis barkával a homlokán. A lába is tökéletesen helyrejött. Bodri kutyával együtt kergették Cili cicát, és hideg téli éjszakákon együtt kéredzkedtek be Fazekas néne kandallója mellé.
- Nyelt volna le inkább az anyád, Géza - tette fel az okuláréját az öreg néne. - Beteg volt. Hagytam volna ott az erdőben, hogy elvigyék a cigányok?
- Így meg maga vitte el. Tudja mi ez, Fazekas néni? Természetkárosítás. És persze lopás. Még szerencséje is van, hogy nem öklelte fel magát.
- Ezzel a picsányi szarvval? Meg szelíd ez már. Jobb dolgod nem volt, Géza, hogy erre evett a fene? Mér' nem a Kolompárékat baszogatod, vagy a Lakatost? Az öreg Ábrisnak is miattuk kellett bevezetni a kétszázhúszat a kerítésébe, csoda, hogy csak a szomszéd macskáját csapta agyon. Vagy azt az Ármándó gyereket, aki a nővéreit futtatja Pesten?
- El kell koboznom, Fazekas néni.
- Aztán mit csinálsz vele, te? Beviszed az őrsre?
- Az már nem a maga dolga.
- Ugyan, Géza. Nem olyan gyerek vagy te. Nem akarod éhen halatni szegény Fazekas nénit. Hiszen ismerlek pendelyes korod óta. Itt cseperedtél fel az erdő szélén. Itt szurkáltad ki a madarak szemét. Ide hordtad a lányokat. Hányszor szedtem össze utánad a széthajigált kotonokat? Hányszor falaztam neked, amikor a feleséged kajtatott utánad? Ezt érdemli az öreg Fazekas néni?
- Na jó. De legkésőbb húsvétig tüntesse el innét. Engem basz meg a parancsnok, ha valaki feldobja.
- Isten áldjon, Géza. Mindig jó gyerek voltál!
- Vegyél, még, Féliksz - nyújtotta a tálat Fazekas néni. - Te is, Anna. Ízlik?
- Ilyen finom őzpörköltet rég nem ettem - szuszogott Anna. - Emlékszel, amikor apa behozta az útról azt az elgázolt sutát?
- Emlékszem. A férjednek is ízlik?
- Látod. Fal, mint egy disznó. Ausztriában nem kap ilyet. Meg kurva drága. Meseíró a barom, abból nem telik. Témája sincs. Tényleg, hogy jutottál hozzá?
2015. 11. 22.