Egy párbeszéd részlete

"Az vezérel a helyemre ha akkor vagyok sikeres, ha jobb árut adok olcsóbban. ENNEK a feltétele a szabadság."

A probléma már a "jobb" szónál ott van. Jobb az, amit jobbnak vélnek. Ez a társadalomtudományokra különösen igaz. Minden humán tudományra is. Sőt, a gazdaságra is. Nincs objektív fokmérő, sajnos.

"Jobb az, ahol és amiben az emberek jobban élnek. Hosszabb ideig, egészségesebben, kevesebbet éhezve-fázva, kevesebb félelemmel és frusztrációval... A mérhető: a jobb/rosszabb; több/kevesebb a kulcs, nem a nirvána-érvelés jója és rossza.
A 18-19. század gyerekkoruktól öregkorukig napi napi 16 órát robotoló, nyomorgó proletárjai (várható élettartam 36 év) és a mai középosztály életminősége közötti különbség abszolút és objektíven mérhető. Az emberi tudás gyorsuló bővülése (egy példátlan tudományos-technikai forradalom kellős közepén vagyunk!) abszolút és objektíven mérhető. Soroljam tovább?"

Nem szükséges. Az "abszolút" és az "objektív" két érdekes szó. Az első egy fikció. Nincs jelentése a mi körünkben. Répa a csacsi orra előtt. Objektívről pedig egy szubjektumnak lehet ugyan beszélni (már megint a "lehet"), de nincs értelme. NINCS OLYAN MINŐSÉG, AMELY OBJEKTÍVEN MÉRHETŐ VOLNA. Ez magából a "minőség" definíciójából következik. A koordinátarendszert ÉN állítom fel. Nem "más". Ha egyszer nem szeretem a spenótot, akkor sem fogom jónak tartani, ha Popeye bebizonyítja, hogy ettől lesz vastag az alkarom. Lehet, hogy nem szeretnék vastag alkart. Nem a vastag alkart tartom az életben fontosnak. (A spenót persze rossz példa, mert egyáltalán nincs benne annyi vas, mint régen gondolták: egyszerűen elírtak egy tizedest, amit azóta korrigáltak.)
Nem mindenki akar "hosszabb ideig" élni. Nem mindenki az anyagi jólétet tartja az élet kulcsának. Egyre többen, de még nem mindenki. Nem mindenki gondolkodik úgy, hogy akármeddig is él, az a "jobb", ha nem kell félnie, fáznia, éheznie. Ha nem kell kockáztatnia valamiért, ami egyáltalán nem anyagi. A kockázat vállalásában benne van a megváltás egy része, mondja Niffari, az egyik szúfi bölcs. Éhesen, fázva, rettegve is lehet az ember elégedett. El kell olvasni Petőfitől A kutyák dalá-t és A farkasok dalá-t. Az ÉRTÉKRENDTŐL függ. És az értékrend egyáltalán nem "objektív". Csak egy vélekedés, lehetne rá mondani. Az. Egy vélekedés.

De, ahogy Rita Monaldi és Francesco Sorti írja, A VILÁGOT A VÉLEMÉNY IRÁNYÍTJA. Nem a nem létező, mindenkitől független mérce.

Ui. Egy újabb fogalmi zavar: "változás" és "fejlődés" egymással való megfeleltetése. Amely utóbbi természetesen szintén szubjektív. Olyannyira, hogy a nézőpont TÁVOLSÁGÁTÓL is függ. Ha két, egymástól messze levő bóját elég távolról szemlélek, a két bója UGYANOTT fog látszani. Kafka. Ez minden előző és következő állapot közti különbségre is igaz. S végül egy csöpp fekete humor: ha a proletárok 36 éves korukban meghaltak, nem kellett öregkorukig robotolniuk :)

2015. 12. 07.