Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

Magamnak írom fel, hogy ne feledjem. Ma véletlenül másfél órát beszélgettem - ismét - egy katolikus pappal. Ismét ugyanazzal, Cseh Péternek hívják, fent van a face-en az ismerőseim között. Azért volt véletlen, mert fél órát irányzott erre elő, de nem jöttek hozzá, és meghosszabbodott. Legutoljára több hónapja beszéltünk, akkor személyesen, ma skype-on. Te menekülsz, mondtam ma neki. Menekülök, válaszolta. Nem tudok azonosulni veled, tette hozzá. Te kívülről bírálod az egyházat. Nem konstruktív módon. - Mit jelent neked az egyház? - kérdeztem én. Nem válaszolt. Hét szolgálati helyen voltam öt év alatt, mondta. - Ez általános? - kérdeztem. Nem, nem általános, válaszolta. Akkor téged át- meg áthelyeznek. Miért? Túl renitens vagy? Nem válaszolt. - Akarod, hogy tartsak neked katekézist? - kérdezte. Tarts, de csak, hogy megfeleljek a játékszabályoknak. Egyébként nem fontos. Beszéljünk meg egy rendszert. Ne beszéljünk meg, mondta. Rád fel kell készülnöm. Arra, amit nem tudok elfogadni. Luciferi. Talán igen, mondtam. Mint Fényhozó. Ha másnak nem, magamnak. Vagy akár, mint a tagadás ősi szelleme. Kimegyek vécére, mondta, addig gondolkozz el azon a kérdésen, hogy Istenben milyen változást okozott a teremtés. - Miért teremtett Isten egyáltalán? - kérdeztem tőle, amikor visszajött. Vannak kérdések, felelte, amiket nem szabad feltenni. Minden kérdést fel szabad tenni, válaszoltam. Nem, mert Izajásban is meg van írva, és a korintusiakhoz írott levélben is. De én nem felelősségre vonásból kérdezek, hanem egyszerű érdeklődésből, feleltem. Nincs válasz, mondta. Dehogy nincs, válaszoltam. Csak. Ez a válasz. Ez nem válasz, mondta. De válasz. Játékból. Ha úgy tetszik, önmaga megtapasztalásáért. Önmaga dicsőítéséért, mondta. - Hát arra mi szüksége van? - kérdeztem. Isten nem változik. Ha változik, nem Isten. A változás másképpen az idő. A jelenségek egymásutánja. - Mi neked Jézus Krisztus? - kérdezte. Nem tudom, válaszoltam. Valami, ami bennem van. Talán. Ki tudja. - Benned? - kérdezte. Benedek pápa írta, hogy Jézus Krisztus egy személy. Egy különálló személyként kell érteni. Nem szeretem XVI. Benedek pápát, mondtam. Sosem szerettem. És mi közöm hozzá, hogy mit mondott? Ha Krisztus különálló, akkor különálló is marad. Idegen. Mit kezdjek egy idegennel? Mit kezdjek KÉPEKKEL? Ezt nem neki mondtam, hanem a kedves Olvasónak és magamnak, most. Van, akinek a képek - példázatok, isteni személyek - segítenek. Nekem nem segítenek. Most, ahogy belenéztem a lapjába, olvastam: három részre vágta Rubljov Szentháromság ikonját, az asztala három széke elé ültette, és ő a negyedikhez ült. Csodálatos perspektíva, írta. Csodálatos perspektíva, mondom én is. Az illúzióra. Hogy lények sokasága nyüzsög, tőlünk függetlenül. Karl Barth "ganz Andere", "teljesen más" református tanítása megvan a katolicizmusban is, mondta, de másképpen. Akármiképpen van meg, ez a tévút. A szalmaszál. Ami csak akkor működik, ha azt hisszük, hogy működik, és közben kihúzzuk saját magunkat. Mint Münchhausen báró saját magát, saját hajánál fogva. Segíts magadon, és az Isten is megsegít. Nem emlékszem, hogy az Egyház valaha cáfolta volna.

Kánon, mondta. Hitlesnek elfogadott igazság. Javított: hitelesnek elfogadott tanítás. Velem már óvakodik az igazságról beszélni. Én is óvakodok, nem csak vele. Ki fogadja el? Egy zsinat? És? Attól lesz igazság? Hogy bírálhatom belülről az egyházat? Vagy mást? Akkor alapjaiban el kellene, hogy fogadjam. De nem fogadom el, csak mint egy társadalmi szervezetet. Pontosabban tudomást veszek róla, hogy létezik. Nekem nem a hit letéteményese. Attól a pillanattól szalmaszállá változik. És nekem nem segít. Én valóban kételkedő típus vagyok. Si fallor, sum, mondta Szent Ágoston. Csalatkozom, tehát vagyok. Péter is Ágostont idézte, azt, amit mint Hippó püspöke mondott. Mostanra elfelejtettem, nem is lényeges. Azért addigra ő is megjárta a maga útját. Csak az a fontos, hogy az ember halála előtt megtérjen, mondta még. Minden szentnek maga felé hajlik a keze. Még Kálvinnak is afelé hajlott, amikor azt mondta a pozitív reprobációról, arról, hogy vannak, akiket Isten eleve kárhozatra szán (a katolikus dogmatikában eretnekség), hogy őt személy szerint Isten nagy valószínűséggel üdvösségre szánja. Pedig Kálvin egyáltalán nem volt szent, katolikus szemmel inkább sőt.

Lucifer. A bukott angyal. Tiltakoznom kellene: nem vagyok Lucifer. Nem is ezt mondtam, mondaná Péter. Ugyanaz a nevünk. Kőszikla. Én megingathatóbb vagyok, gondolom. Pedig megvan annak is az előnye, ha valaki nem. - Micsoda? - kérdezheti az Olvasó. A lelki nyugalom. És még? Más nem.
Akkor csak luciferi, ahogy beszélek és írok. Nincs bennük súly, mondta az írásaim zöméről. Nincs bennük átélés, fordítanám le én. Pedig van. Amit dogmaként leírok, azokban van. A többi ismeretterjesztés. Mintha ő mesélne bibliai történeteket vagy egyháztörténelmet. A dogma egyszerre jelentett császári parancsot és egyéni belátást. Felülről és belülről. A "felülről" az Isten volna, a "belülről" én. A köznapi "vallásos" gyakorlatban a "felülről" az egyház, a "belülről" pedig senki. Nálam én. Addig, ameddig meg nem ingatnak. Bene quidem, mondom most erről. Így jó.

A bukott angyal, aki fényt hoz. A jó és rossz tudás fája. Másképp a TUDÁS fája. Bábel tornya, amit nem azért hagytak félbe, mert nem lehetett felépíteni. Nem azért avatkozott közbe az Isten. Épp az ellenkezőjéért. MERT FEL LEHETETT ÉPÍTENI. Ha nem lehetett volna, semmi szükség nem lett volna közbeavatkozásra. Már írtam erről, igen. Egészen részletesen.
Képek. Képek, de meg lehet őket fejteni. Feltette-e valaki azt a kérdést, hogy szükség volt-e a bukásra, úgy, mint az angyalnak, és úgy is, mint az embernek? Legyen világosság, mondta a Teremtő. És lőn világosság. De látta-e ezt a világosságot valaki rajta kívül? Akkor még nem is volt senki, aki láthatta volna. Kép. Szimbólum. Nem földtörténet. Nem az Univerzum keletkezése története. Nem fizika. És ha az, akkor analógia. És amikor már volt? Akkor látta valaki azt a világosságot?
A Lucifer nem csak a Sátán jelzője, hanem az esthajnalcsillagé is. Név, egyben jelző. Beszélő név. Mint az összes név volt valamikor. Az esthajnalcsillag kétszer kel fel: este és hajnalban. A bukás az este. És akkor mi a hajnal? Másképpen kérdezem: mi van a bukás után? Kárhozat, ahogy tanítják, vagy épp az ellenkezője? Ha nincs bukás, akkor mi van? Változatlanság? Örök élet? Hiszen a halandóság is a bűnbeesés következménye. Isteni idő? Ember akkor az első ember? Vagy ki? Angyal? Isten? Egy tükörkép. Nem homályos tükörkép, hanem színről színre Isten saját képe és mása. Nem a Szeretethimnusz tükre, hanem Isten megjelenítése. Inkarnációja. Ahogy Istent a fizikai világban látni lehet. KRISZTUS. Az evangélium Krisztusa. Akit Második Ádámnak is neveznek. Ezért? Nem merültem annyira bele a teológiába. De kétezer évbe belefér ez a gondolat is. Majdnem biztos, hogy nem vagyok vele egyedül.

Jó, de mi van, ha nincs bukás? Akkor nincs semmi. Változatlanság van. Isteni idő. Még üdvösségről sincs értelme beszélni. Hogy is van ezzel a tükörrel? Ott vagyok benne? Nem vagyok ott. CSAK ÚGY LÁTSZOM. Ádámban ÖNMAGÁT szemlélte Isten. Ezt is mondja a Biblia. A tükörbeli képmásban nem a képmást szemléljük, hanem önmagunkat. Ha a világ tükör, akkor önmagunk tükre. Ezért téves sokaságról beszélni. Az olyan, mintha a tükör elé állva azt mondanánk: "ő". De az is téves, ha a tükör elé állva a képmásunkra mutatunk, és azt mondjuk, "az" vagyunk mi. Nem az vagyunk. Az vagyunk, ha a tükör előtt állunk, a tükörképünkre nézünk, de MAGUNKRA mutatunk. EZ vagyok én. Ez vagyok, és CSAK EZ VAGYOK. Vagyok, aki vagyok. VOLT ÁDÁM EGYÁLTALÁN? És ha volt, milyen értelemben volt? És a bukás után milyen értelemben lett? Milyen értelemben lett világosság?

A megelevenedett tükörkép. Mesét is lehetne róla írni. Szép mesét. Biztosan írtak is már. Mikor elevenedett meg igazán Ádám? Amikor megteremtették? Vagy amikor bűnbe esett? És Éva? Éva és Ádám EGY. Eredetileg, bólogat az Olvasó. Eredetileg, bólintok én is. Egy az Isten. És az élet illúziója a bukáshoz van kötve. Az örök életé pedig a felemelkedéshez. Az idő nélküli életé. Az isteni időé. Ami nem is idő, csak mi így hívjuk. Adjunk hálát Istennek, hogy élünk. Adjunk hálát, hogy megteremtette a jó és rossz tudás fáját. Adjunk hálát, hogy megengedte a bukást. Ha nincs bűnbeesés, nincs ember. Adjunk hálát a Fényért, bárki hozta is.

Adjunk hálát, hogy kérdezhetünk. Istennek nincsenek kérdései a maga számára.

2014. 12. 11.

 

Szerző: 
Gaál Péter

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1