Ha látott már valaki sólymot lecsapni, albatroszt vitorlázni, gepárdot futni, leopárdot, amint a zsákmányára veti magát, lazacot úszni a vízesésen fölfelé, majmot ugrani ágról ágra, néha óhatatlanul fel kellett, hogy kiáltson: tökéletes!
Két év múlva hatvan éves leszek, és, bár igyekszem, kurvára nem azt látom a tükörben, mint amit látni szeretnék. Még csak azt sem, MINT AMIRE EMLÉKSZEM. Láttam viszont hatvan éves elefántot Srí Lankán. Elképesztő volt. Hatalmas, fenséges és gyönyörű, pedig élete vége felé járt: amikor az elefántok elkoptatják utolsó pár őrlőfogukat, éhen halnak, függetlenül az akkori állapotuktól.
Az Amerikai Egyesült Államokba érkezvén, első benyomásom az volt: milyen szép is lenne ez az ország amerikaiak nélkül. Azok nélkül, akik most amerikaiaknak hívják magukat. Hamburger, kóla, chips, fánk, műanyag és szemét nélkül. Az ember nélküli természet tökéletes, gondoltam. Na jó, az indiánok még beleférnek. Akkor a magát civilizáltnak mondó ember nélküli természet tökéletes. Így sem pontos: a TECHNOKRATA ember nélküli természet tökéletes.
- De akkor mi az ember? - kérdezi az Olvasó. Nos, az ember... MAGA A TÖKÉLETLENSÉG. - Nade... nade a tápláléklánc csúcsa!
De még e naiv, evolucionista megközelítés sem igaz.
Nem, nem a tápláléklánc csúcsa. A tápláléklánc csúcsa a ragadozó. Az ember e szempontból valahol a sertés szintjén tartózkodik. Közép tájt. (Más szempontból pedig oda süllyed le szép lassan, de most nem ezzel foglalkozunk.)
Vegetariánus-vegán szemmel még lejjebb.
Valaminek csak csúcsa, elégedetlenkedhet az Olvasó, ha uralma alá hajtotta a természetet! Semmit nem hajtott az uralma alá. Kétségbeesetten kapálózik, hogy fizikailag kényelmesebb és biztonságosabb élete legyen, de ez sem fog sikerülni. Ami bejön a vámon, elmegy a réven. Szép lassan elbutul. Tessék megnézni a gyerekeket. MÉG nagyjából ugyanolyan intelligensek, mint a régebbiek, de ez az intelligencia már nem kreatív, hanem egyre inkább FELHASZNÁLÓI intelligencia. Annyiban kreatív, hogy őket még jobban kiszolgáló gépeket hozzanak létre. Olyanokat, amelyek lehetőleg saját magukat fejlesztik tovább. Miért is lennének mások? Még egy könyv elolvasása sem megy képzelőerő nélkül, ők azonban már csak elvétve olvasnak. Megrágnak nekik mindent. Mit gondol, kedves Olvasó, pár évszázad múlva szükségük lesz állkapocsra?
És az embert mindeközben, miközben a technika újabb eszközeivel áltatja magát az omnipotencia, mindenhatóság illúziójába, már néhány fok átlaghőmérséklet-változás a kipusztulás szélére sodorja. (A Föld átlaghőmérséklete most olyan 14 Celsius fok körüli, de volt ennek a duplája is. Tessék csak elképzelni. Vagy a lehűlést. Még film is készült róla. És semmit, de semmit nem lehetne ellene tenni.)
És Isten? Hogy a vallásosakat se hagyjuk ki. Aki a saját képmására...
Arra. A KÉPÉNEK A MÁSÁRA teremtette az embert. Nem saját maga duplikátumának. Az ember, bár Bábel tornya óta hajlamos erre a gondolatra jutni, NEM ISTEN KLÓNJA.
Él ma nem technokrata? Él, de egyre kevesebb. A fizika, úgy tűnik, éppúgy bele van kódolva az emberbe, mint a metafizika. Talán ez a jó és rossz tudása, emocionális szirup nélkül. UGYANAZ A FA, ha még emlékszik a nyájas Olvasó az édenkerti történetre. NEM KÉT KÜLÖN FA, egy ennek, egy meg amannak.
És UGYANAZ AZ EMBER jutott birtokába mindkettőnek, EGYETLEN gyümölcs révén. (Csak az érdekesség kedvéért: a Biblia nem említ almát. Olyannyira nem, hogy a többi szektától magukat mindenképpen elválasztani igyekvő jehovisták egyik képes kiadványába dafke KÖRTÉT rajzoltak.)
És a metafizika egyre gyorsuló ütemben engedi át a helyét a fizikának, paradicsomi hasonlattal a FÉL gyümölcsnek.
Az ember tökéletlen. Ettől ember. Nem csak "jó"-ból áll, hanem "rossz"-ból is. Az agya, veti közbe az Olvasó. Az csak tökéletesebb, mint bármely más élőlényé! Igen, de nem tökéletes. A sólyom röpte tökéletességét áldozata tökéletlensége adja. Az emberi elme partnere azonban a VÉGTELEN. Nem egy galamb, vagy egy nyári lúd. Az ember partnere ISTEN.
Van a Bibliában, a Teremtés könyve 32, 23-33 alatt egy figyelemreméltó történet az Ézsauval való találkozásra készülő Jákobról. Több ilyen sincs.
Miután Jákob átküldte családját a folyón, aminek a partján táboroztak, ő Jabbok révénél visszamaradt. És akkor - emlékezetből írom, mert Károli fordításom nincs, de az a nyelv szebb - egy férfiú tusakodott vele hajnalig, de nem tudott erőt venni rajta. Mikor - a férfiú - látta, hogy nem tudja legyőzni, megérintette Jákob csípőjét, így az kificamodott, de a győzelemhez ez sem volt elégséges. Ekkor a férfiú így szólt: "Engedj el, mert közeledik a virradat!" De Jákob azt felelte: "Nem engedlek el, ameddig meg nem áldasz." A férfiú megkérdezte: "Hogy hívnak?" "Jákobnak." És most tessék figyelni:
"Ezentúl ne Jákobnak hívjanak, hanem Izraelnek, mivel HARCOLTÁL ISTENNEL ÉS AZ EMBEREKKEL, ÉS GYŐZTÉL." Ha az Olvasónak ezek után kétsége maradt, hogy kivel is harcolt Jákob, oszlassa el ő maga: "színről színre láttam Istent és életben maradtam."
Nem kevés fejtörést okozott már ez a rész. Istent legyőzni? Keserves kín volt ez az inkvizíció árnyékában élő fordítóknak. "...harcoltál Istennel és az embereket legyőzted." Ilyen és hasonló fordítások születtek. Még a mai katolikus változatban is ezt találjuk: "Istennel szemben erősnek bizonyultál, és embereket fogsz legyőzni." "De ennek semmi értelme az előzmények ismeretében!" Persze, hogy nincs.
"Izrael" azt jelenti, hogy ISTENNEL HARCOLÓ.
A növény és állat alig több, mint az a hordalékkő, amely szeretné minél tovább megőrizni saját formáját és lényegét. Tulajdonképpen NEM több. Az ember viszont...az ember viszont éppen MEG AKAR SZABADULNI ettől. Több akar lenni, mint ami. Több akar lenni képmásnál. Győzni akar, bár most éppen vesztésre áll. Ha tökéletes lenne, ez az ő esetében nem a vízesésen való sikeres feljutást jelentené. De ha ELEVE tökéletes volna, nem hajtaná semmi. És Isten játéka is oda lenne.
Nézett már az Olvasó akváriumi halakat hosszasan? Jól szórakozott?
2014. 07. 18.