Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

"Kamerával forgattam, több száz migráns kitört, áttörték a rendőrkordont, egyikük nekem rontott és én megrémültem. Féltem, ahogy özönlöttek felém, és akkor elpattant bennem valami. Kamerával a kezemben nem láttam, hogy kik jönnek felém, csak arra gondoltam, hogy megtámadtak és meg kell védenem magam.... Nem szolgáltam rá sem az ellenem folyó politikai boszorkányüldözésre, sem a mocskolódó, sokszor halálos fenyegetésekre. Csak egy nő vagyok, egy azóta munkanélkülivé vált kisgyerekes anyuka, aki egy pánikhelyzetben hozott egy rossz döntést. Őszintén sajnálom."

László Petra. Nem. Nem sajnálja őszintén. Semmi kedvem kivesézni, mit írt. Aki több napot töltött Röszkén, látott ezt-azt. Látott menekülő menekülteket (ez olyan, mint az utazó utazó). Oda állt, ahova akart. Ha megrémült, akkor nem gondolnám, hogy a gyerekektől rémült meg, vagy egy gyerekével a vállán szaladó apától. De azt se gondolom, hogy megrémült. Azt gondolom, hogy ő gyümölcse - nem, nem az elmúlt heteknek-hónapoknak, hanem az elmúlt huszonöt évnek. Kezdődött a Hankiss Elemér és Gombár Csaba elleni támadásokkal. Hány éves lehetett László Petra akkor? Tizenöt? Húsz? Mindegy. Mindez ott szunnyadt a mélyben, ki tudja, mióta. Számomra azóta, hogy a nyolcvanas évek elején először hallottam meg az Avar söröző kertjében a "Régi mániám, végigágyúzni Románián"-t, a Krasznahorka büszke várával. Amikor először hallottam a Nagyfa-galeri utcai meneteléséről, miközben az Eriká-t énekelték. Ez utóbbinál tizenkét éves ha lehettem. Ó, az csak brahiból volt, mosolyog az Olvasó. Ösztönös szembenállásból. Dacból. Ezek voltak kéznél. De, drága, szeretett testvéreim! Kurvára nem mindegy, hogy mi van kéznél. Néha például a láb van. Mint jelen esetben is volt. Azért szeretem a csizmát, mondta Sztálin, mert azon kívül, hogy kényelmes, jól pofán lehet vele rúgni valakit. Kurvára nem mindegy, édes Olvasó, hogy mit tart az ember az eszköztárában. És kurvára rá jellemző. Ott szunnyad mindez a génekben, a neveltetésben, a fiatalkori környezetben. Nem Orbán Viktor vagy Vona Gábor rakta oda. Ők csak kibányászták. Nem. Nem "csak". Kibányászták. Az is mindegy, elérte-e az operatőrnő rúgása a gyermekét menekítő szír fociedzőt. Nem rajta múlott, ha nem. És nem futott felé semmiféle tömeg. A szélen állt, a többi operatőrrel, és - ő egyedül - kirakta a lábát. Előtte pedig, egy másik esetben rúgott. Egyenesen egy szaladó kislányba. Nem egy férfiba, de még egy asszonyba sem. Egy gyerekbe. Az azonban igaz, hogy elpattant benne valami. Még azt is megmondom, mi: a gát. A gátlás. Ami az elméleti nácit a gyakorló nácitól elválasztja. "Hol vannak a véresre vert cigányok, buzik?" - kérdezte a facebookon egy rokon lélek, a Betyárseregre utalva, hogy csak a szája jár. Ő is nőnemű, véletlenül. Tényleg vél-etlenül. Nem vélem, hogy ez női privilégium volna, mint ahogy férfi privilégiumokat sem vélek sehol és semmiben.

Na tessék, mégis kiveséztem. Kicsit. De nem erről akartam írni. A rágógumit se szeretem, ha már sokat rágtam. Valahogy elmegy az íze, és onnantól hányingerem lesz tőle. Mintha bármikor lenyelhetném, akaratom ellenére.
"Mélyen megbántam." A bírósági tárgyalások rutinszövege. El is várják. Nem az érdekel bárkit, hogy tényleg megbánta-e az illető, hanem az, hogy mondja-e. Ahogy a bíró "tisztelt" és a foglár "úr". Ha mondja, se pro, se kontra nem nyom semmit a latban. Ha nem mondja, akkor a bal lábbal ébredt bíró/bírónő könnyen hozzábiggyesztheti a súlyosabb ítélet indoklásához a "konok" jelzőt. László Petra már gyakorolhat az ő tárgyalására. Mert lesz neki. A szocialista törvényesség ezt kívánja. Pardon, nem a szocialista, hanem az a valami, amit törvényességnek igyekeznek manapság feltüntetni. Különben egyik kutya, másik eb. Petrám, bebuktál, mondják neki majd a kamerádok. Gondolatban veled leszünk. Még mártír is válhat belőle. Talán az elítélt futballszerelmesekből is az lesz. Már az elítélésüket sem értettem teljesen. Hiszen mindössze ugyanazt csinálták, mint 2006-ban. Felmentést és leszúrt angyalt vártam volna, ha köztük vagyok. Hja, de az igazság pártos. Vagyis nem pártos, csak definíció kérdése. Majd a Vona-kormány velük illusztrálja a - mondjuk - Abszolút Sarkalatot. Alkotmány már volt, Alaptörvény van, legközelebb valami ütősebbet kellene kitalálni.

László Petra, a dolgok jelen állása szerint, marad, aki eddig is volt. Nem volna neki muszáj maradnia, de ezt úgy tűnik, elég kevesen tudják Piroska Józsi barátomon és rajtam kívül. Meg persze az evangéliumok szerzőin kívül. De erről mindjárt.
Az első, amit az embernek tennie kell, ha valamit valóban megbánt, hogy FELVÁLLALJA. Nem jól írtam. Akkor kell ezt tennie, ha valamitől, amit tett, meg akar szabadulni. De még ezt sem írtam jól. Ha ÖNMAGÁTÓL, aki azt tette, amit, meg akar szabadulni. Ami volt, az volt. AZT NEM LEHET JÓVÁ TENNI. Nem. Még ez sem igaz. Ma este nem tudok elsőre pontosan fogalmazni. De írás közben talán tudok. Nem jóvá tenni nem lehet, hanem eltüntetni nem. Minden, ami valaha volt, élt, hatott, nyomot hagy a világegyetemben. MINDENNEK NYOMA MARAD. Valamiféle nyoma. Nem ez az igazán érdekes. Az az igazán érdekes, hogy EZ A NYOM HOVA VEZET. Leírtam már, hogy az embernek nincs több útja. Egyetlen, kacskaringós útja van, amin haladhat előre, hátra, oldalra, lefelé, felfelé. Meg is állhat. De letérni nem tud róla. Minden, ami történik velünk, annak a következménye, ami azelőtt történt velünk. Amit azelőtt csináltunk. Minden további útszakasz az előzőek folytatása. Mi más is lehetne? Lehet "jó" vége és lehet "rossz" vége. Ezt csak mi tudjuk lemérni, és csak magunkban. "Ha így esett, ha úgy volt - sehogy se volt hiába", írta Baranyi Ferenc.

"Hetente öt nőt kell kielégítenem." "Te most dicsekszel, vagy panaszkodsz?" Van ennek egy másik változata is, kicsit cifrázva, amikor a nyolcvanéves Kohn bácsi bemegy a katolikus templomba gyónni. "Atyám, vétkeztem. Magamévá tettem egy húsz éves lányt." "Na de Kohn bácsi! Ezt miért nekem mondja, miért nem a rabbinak?" "Mert én mindenkinek el szeretném mondani!"
Tényleg, mi különbözteti meg a nyílt felvállalást a dicsekvéstől? AZ, AMI UTÁNA KÖVETKEZIK. Minden embernek van lelkiismerete. Még csak nem is aluszik. Ha aluszik, sem aluszik: elnyomják, vagy kompenzálják. A "dicsekvés" (kibeszélés) a kompenzálás egyik módja. Ez esetben nem az egyszerű kibeszélés, hanem az azonosulás-szerű kibeszélés. A szükségből (a rajtam maradt bélyegből) erényt (például tetoválást - egész jelképrendszerek alakultak így ki, az Egyesült Államoktól és Mexikótól Oroszországon át Japánig) csinálok. Ha nem tudok tőle szabadulni, akkor tudod, mit? Nem is akarok tőle szabadulni, sőt, azonosulok vele.
De persze az egész nem így kezdődik, hanem mosakodással. Ahogy Petra barátnőnk is teszi. A szerepek megfordításával, vagy legalábbis egymás mellé rendelésével. "Nehéz gyerekkorom volt." A karikaturisták és humoristák régi sablonja a törvény előtt álló, erőszakos gazemberről. "Én is áldozat vagyok." Félreértettem a helyzetet. Hibáztam, de ez a legtöbb, amit rólam el lehet mondani. A "megtévedt ember". Ezt rendszerint akkor mondják valakiről, ha jóra akarják ösztönözni. "Tudom, hogy gazember VOLTÁL, de tudom, hogy szíved mélyén jóravaló vagy." Egy fenét tudom, csak adok neked egy kibúvót a múlt alól. Hogy a jövő nem a múlt folytatása. Mintha több időben élhetne az ember. Ilyen a szilveszter is. "Januártól más ember leszek." "Más időszámítás kezdődik." Dehogy leszek más. Dehogy kezdődik. A régi folytatódik. És ameddig nem vállaljuk fel, addig reményünk se lehet a változásra. NINCS TISZTA LAP. Már a megszületéskor sincs. Megtisztítani sem lehet. Nem is számít. Tudják, mi számít? HOGY MILYEN AZ UTOLSÓ MONDAT. És, igen. Nem az az utolsó mondat, amit akkor írunk le, amikor meghalunk. Az utolsó mondat AZ EDDIGI UTOLSÓ MONDAT. Ha most halunk meg, akkor természetesen a mostani. Az utolsó mondat a MINDENKORI utolsó mondat.
Ha ez az utolsó mondat nem az azelőttiek megtagadása, ami az azelőttiek felvállalása után lehetséges csak, akkor minden marad a régiben. "Hidd el, hogy nem úgy van, ahogy van." Nem hiszem. Innét a következő rúgásig vezet az út, majd a dicsekvésig. Hiszen onnantól már a kutya nem hisz el semmiféle szépítést vagy cáfolatot. Bezártam magam előtt minden kaput, a pokolét kivéve. Mostantól sátánista leszek. De a lelkiismeretem nem sátánista. Hogy tudom a feszültséget csökkenteni? HA NAPRÓL NAPRA ÚGY ÉLEK, MINTHA VALÓBAN AZ VOLNÉK. Nem nyugszik az én lelkem, mondom Hui-ko-val, a Csan második pátriárkájával. De már beleestem a csapdába. Egyre nehezebben tudok megállni a lejtőn. És minél nehezebben tudok megállni a lejtőn, annál könnyebben hitetem el magammal, hogy a lejtő a természetes közegem. Minél nyugtalanabb vagyok, annál jobban kényszerít a vágy, hogy nyugalomra találjak. Egyre gyorsabban megyek, és minél gyorsabban megyek, annál távolabb kerülök a nyugalomtól, ami arra ösztönöz, hogy még gyorsabban menjek. Ördögi kör ez, amit csak a FELVÁLLALÁS szakíthat meg. Semmi más. Akárhol is tartózkodom. A lejtő akármely szakaszán.

Magamra veszem a saját bűnömet. Nem elmismásolom, hanem MAGAMRA VESZEM. Úgy, amint az van. Hogy csak beszélek? Olvassák el a Naplóból (hmp-hikszosz.hu) a Curriculum vitae-t. Legutoljára 1985. 11. 25-1986. 04. 10. között voltam rendőrségi fogdában. Előtte egyszer húsz napot, és egy hónapot Baracskán, mint szabálysértő. Ott lényegre törően, de nem szépítve elolvashatják. Meg a többit is. De azóta - harminc év telt el - apróságokon kívül rendőrrel akkor és addig volt dolgom, amikor és ameddig igazoltatott az utcán. Ha átmentem a piroson, akkor átmentem. "Most ugye, azt fogja mondani, hogy sárga volt?" Nem mondtam. Azt mondta, hogy jó, és megbüntetett ötezer forintra.
Felvállalom, aki per pillanat vagyok. Magamra veszem a bűneimet. MAGAMRA VESZEM MAGAM. Majd ELÁRULOM. Aztán MEGTAGADOM. Nem akarok az lenni. De ha nem akarok az lenni, akkor valamiképp el kell pusztítanom. MEG KELL ÖLNÖM. És ha megöltem, akkor FEL KELL TÁMADNOM BELŐLE. Mint egy másik ember? Nem másik ember, hanem még mindig én vagyok, csak egy másik köntösben. Egy másik "testben". Másfelé folytatom az utamat. Mást írok a papírra.

Ismerős, kedves Olvasó? És egyetlen szót nem szóltam se Jézusról, se Júdásról, se Péterről, se Pilátusról.

2015. 09. 10.

 

Szerző: 
Gaál Péter

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1