Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

"Retteg a szegénytől a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény."

Harmincöt éve volt a segédmunkás-korszakom. Azért írom le, nehogy a végén azt mondja valaki, hogy könnyű nekem, innen fentről. Kezdtem a Szerencsi Lenin MgTsz (mezőgazdasági termelő szövetkezet) II/3-as Szolgáltató Ágazatánál, folytattam a Rózsa Ferenc MgTsz szintén Szolgáltató Ágazatánál, és majdnem belekóstoltam a Jó Reménység MgTsz szintén Szolgáltató Ágazatába. Jó fél évet lehúztam a Gundel Étterem ma is meglévő fedett teraszának az építkezésén, onnét kerültem kocsira, a szeméttelepre hordtunk sittet, onnét a Csepel bejáratánál levő VITUKI-ba, majd a borkatakombákba Budafokra. Előtte és utána alkalmi rakodásokat vállaltam a mai Bálna előtti Füszért-raktárban, de hórukkmunka volt az is, amit még azelőtt tíz évvel a Chinoinban csináltam, bár akkor laboránsnak neveztek. Pár Moldova-kötetre való anekdotát én is összegyűjtöttem, de most nem ezért írom le ezeket. Még csak a segédmunkás-paradoxon miatt sem. (Feljön a parasztember vidékről, hogy itt majd összeszedi magát anyagilag. Munkásszállón lakik, párizsit eszik - az akkor az Úttörőkolbásszal a legolcsóbb húsfélék egyike volt -, elvállalja az összes aljamunkát, napi tizenkét órában. Majd félretesz, gondolja. De valami életfélére neki is szüksége van, ezt pótolja a kocsma. És a végén se pénze nem marad, se élete.) Azért írom le ezeket, hogy tudja a Nagyérdemű, nem csak olvasmányaim alapján írom, amit írok.

A VITUKI-ban (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben) az összes főnököm cigány volt. Ketten a barátommal voltunk nem cigányok. Naponta be volt ígérve nekünk, hogy most leszünk belebaszva a betonba. A közvetlen felettesünk, Edének hívták, egyszer lehozta a kisfiát. Nyolcéves-forma, tündéri kis cigánygyerek volt. Mindemellett nagyon barátkozó. Segített nekünk húzni a betonvasakat, közben csacsogott megállás nélkül. Mindaddig, ameddig az apja meg nem látta. Kézen fogta a gyereket, és szigorúan a szemébe nézett: "Ezek a te ellenségeid. Te cigány vagy. Ők magyarok. Gyűlölnek és megvetnek." Nem ilyen választékosan mondta, de ez volt a lényege. Attól kezdve a kisfiú úgy tartott tőlünk, mint ördög a tömjénfüsttől.
Láttam nemrég egy fényképet. A vizes földúton áll az ökrös szekér, mellette a paraszt, sárban térdelve. A járdán pedig egy katolikus pap halad, miseruhában.
A zsigeri félelem. Az emberekben levő, generációk százai óta rögzült félelem.

Most azt várja az Olvasó, hogy azt fogom írni, ez a félelem rossz. És azt, hogy meg kell magyarázni az embereknek, hogy nincs mitől félniük. Hogy a fensőbbség voltaképpen nem létezik. Hogy arisztokrácia sem létezik. Mindannyian, minden szempontból egyenlőek vagyunk, bla-bla-bla.
Hát nem. Kasztok mindig voltak, mindig lesznek, és ma is vannak. A szocializmus volt a legutolsó nagyívű kísérlet a kasztok tagadására. Azon felül, hogy kitermelte a saját kasztjait - már írtam erről, és A jó királyban még fogok is -, a régieket sem szüntette meg, csak formálisan. Kéretik elolvasni Faludy Györgytől a Pokolbéli víg napjaim-at. Hiába van "fönt", akinek "lent" van a helye. Nem tud vele élni, csak visszaélni.
Volt egy barátnőm. Takarított évtizedekig, nyolc osztályt végzett. Tizenhat évesen elkezdett foglalkozni zen-buddhizmussal. Ez már önmagában értékelendő, és már önmagában azt mutatja, hogy sokkal több van benne, mint ami látszik. Van "ott a mélyben" valami, ami több, mint egy vidéki takarítónő. Parasztlány, paraszti kezekkel (figyeljék meg: semmi kecsesség, rövid, tömpe és/vagy vastag ujjak, párnázott kézfej) és rengeteg kisebbrendűségi érzéssel. Nem tudja levetkőzni. Beszélni egészen furcsán beszél. Írni is egészen furcsán ír. Nekem Jar Jar Binks jutott mindig az eszembe róla. Vannak gondolatai, mégpedig nagyon jó gondolatai, de nem tudja őket kifejezni. Érez valamit, de ő alapjaiban nem olyan. Nem teljesen olyan. Van benne más is. Egyszerre benne van a meditatív és a kétkezi ember. Ez a legrosszabb felállás. Se itt, se ott. Ugyanakkor végtelenül érzékeny. Nem csak arra érzékeny, amire érzékenynek kellene lennie (arra is), hanem a legapróbb sérelemre. Amit nem tud nem sérelemként felfogni. Akkor sem, ha nem szándékos. Ha nincs semmi jelentősége. Egy gesztus, egy gesztus hiánya. Mindez együtt van nála a szavak elutasításával. Minden rossz, felesleges, tévedés, amihez nem ért. Amitől fél.

A félelem ugyanakkor nem csak rossz. A félelem megvéd. Figyelmeztet. Ugyanúgy, mint a fájdalom. A bátor ember sem attól bátor, hogy nem fél. Ha attól, akkor az nem bátorság. A félelem visszatart. Az ember többek között attól ember, hogy le tudja győzni. Csakhogy nem minden félelmet érdemes legyőzni. A legnagyobb ilyet úgy hívják, hogy istenfélelem. Én inkább Isten-TISZTELETNEK nevezném. Azt a félelmet érdemes legyőzni, ami nem is annyira félelem, mint inkább ódzkodás. Ami a képességeink alábecsülése. Nem a teremtésben/világban/társadalomban elfoglalt helyünkre vonatkozik, hanem cselekedeteinkre. A nekünk rendelt maximumra. A teremtéssel/világgal az összhangra kell törekedni. A társadalom kicsit más. Annak magának kellene ugyanerre az összhangra törekedni. Magának, vagyis az őt alakító embereknek. Ezért elvetendő például a mai magyar társadalom.
És igen...a halálfélelem. Halálfélelme - eltekintve most a fiziológiás - többek között a szívinfarktust kísérő - halálfélelemtől - annak van, aki nem békélt meg az életével. Aki nem megbékélt az életével, az nem fog megbékélni a halálával sem. Aki valamit vár még. Azért vár, mert érzi, hogy nem tette meg, amire született. Nem sikerült, ezért vagy azért. "Még nem fejeztem be", mondja. És ebből a szempontból nincs pótcselekedet vagy hivatás. Csak cselekedet van, ami vagy visz valahova, vagy nem. Mindegy, hogy élvezkedni akarna még, vagy alkotni. Ha már Faludy szóba jött, javaslom e tárgyban Villon-kötetéből a Haláltánc-balladát.

Nem az a baj, ha a paraszt megsüvegel egy papot. Ez - ha a pap tényleg pap - sem a pap fölé- sem a paraszt alábecsülése. Az sem baj, ha a paraszt fél Istentől. Hiszen ezért süvegel. A baj ott kezdődik, amikor olyantól fél, amitől/akitől nem kellene félnie.
De - nem véletlenül szemeltem ki mottónak József Attilát - az sem baj, ha a paraszttól félnek. A sokaságától, az erejétől, attól, amit ő tud jobban. Eddig a félelem kifejezetten hasznos. Károssá akkor válik, ha rossz következtetést vonnak le belőle. Ha elnyomással kívánják orvosolni, nem tisztelettel. Valamiféle diktatúrával, legyen az proletár- vagy úri.

Akkor az csak annyi, mint amikor az ember felteszi a tűzre a kuktafazekat, és elzárja a gőz kivezető nyílását.

2015. 06. 08.

 

Szerző: 
Gaál Péter

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1