"A boldog élet egy koldus álma", írta Schopenhauer. - Ó jeeeeee! És az baj? Ha koldus ugyan, de hisz az ő választása....- válaszolta erre nekem valaki. - Biztos, hogy érted? - kérdeztem tőle. - Biztos - válaszolta. - A legboldogabb embereket a hajléktalanok között láttam....... és a legőszintébbeket.....- tette hozzá. - Letisztult, sallangmentes emberek. Két éve velük szilvesztereztem.
Arthur Schopenhauer nem volt egy férfiszépség. Született Gdanskban, írja a Wikipédia. Másutt már javít: danzigi illetőségű német metafizikus. Külleme és anyjához való viszonya nőgyűlölővé tették. A boldogtalanság egész életére rányomta bélyegét: a pesszimizmus filozófusa, mondják róla. És valóban az volt.
A "koldus" fenti idézetben nem a tulajdonnal nem rendelkező, kvázi szabad nincstelen. A koldus a kéregető, akinek nincs semmije, de szeretne. A boldogság koldusa. Aki boldogságot koldul. AKI AZT HISZI, HOGY A BOLDOG ÉLETTEL LESZ VALAMIJE. "Valamivel" lesz valamije. Aki nem teljes önmagában. Ez nem AZ a koldus, aki megszabadult a vágyakozástól. Aki azért boldog, mert szabad mindentől, beleértve a tulajdont is.
MINDADDIG KOLDUSOK VAGYUNK, AMEDDIG ÁLMAINK VANNAK, mondta ezzel Schopenhauer. De mondhatta volna Buddha is, nyugodtan. Mondta is, csak ő nem az "álom" kifejezést használta. "Akinek már semmi tulajdona, semmi veszteni valója, annak maradnak az álmok", tette még hozzá előbbiekhez az ismerősöm. Nem. Annak marad a valóság. Az álmokat is el lehet veszteni. Még venni is lehet őket: ezt teszi mindenki, aki lottószelvényt vásárol. Egy heti álmot vesz. Egy hétre megveszi a - most - egymilliárdot. Azt az életet, amit ebből élhetne. Persze van különbség. Ez teljesen az övé. Ha valóban megnyerné a lottó ötöst, akkor ő lenne az egymilliárdé. A szabadság alapja a tulajdon, mondta nekem négy éve egy ügyvéd barátom. Nem. Ha így volna, akkor a leggazdagabb emberek volnának a legszabadabbak. Épp ellenkezőleg: a gazdagságuk arányában veszítik el a szabadságukat. Minél több mindenük lesz, annál több szállal kötődnek a világhoz. "De hiszen azt csinálnak, amit akarnak!" Hogyne. Mint a Héraklész kiszabadította Prométheusz, aki megmenekült ugyan a máját marcangoló sastól, és visszatérhetett az istenek közé az Olümposzra, de a Kaukázus szikláját, amihez Zeusz hozzáláncolta, oda is magával kellett cipelnie.
We can get no satisfaction, énekelhetjük Mick Jaggerrel. "Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban erőtlen." Máté 26, 41. A Megváltás előtti éjszakán hangzott el, a jeruzsálemi Getszemani-kertben.
Ne akarjon annyira álmodni, kedves Olvasó.
2014. 11. 17.
A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!
Powered by Drupal and Drupal Theme created with Artisteer.