1. A nő késett. Nem sokat, csak tíz percet, de a férfi sem érkezett korábban. Nem vallotta be, és elnézően mosolygott, hallva a nő szabadkozását. Beültek egy közeli kávézóba. A férfi fáradt volt, aznap sokáig dolgozott. A nő is fáradt volt. Előző nap találkoztak először, a férfi munkahelyén, ahol a nő reklamált. Megadta a telefonszámát, a férfi fél órával később felhívta, és randit kért tőle. Az ügyét persze nem intézte el, de az nem is az ő dolga volt. Beszéltetni, gondolta a férfi. Abból baj nem lehet. Meghallgatta a nő tizenkét műtétjét - a nőgyógyászati műtétek egy részét belülről végzik, van laparoszkóp is - vajon hány vágás lehet rajta, gondolkodott közben -, csodás gyógyulását, mind a három gyereke történetét, és egy kiselőadást a holisztikáról. Közben sorra vette a másnapi teendőit, és azt, hogy belefér-e ma még egy dugás. Nem úszom meg, sóhajtott fel magában, amikor a nő elhallgatott. Elkezdett ő is mesélni, schlagwortokban, ami épp eszébe jutott. Nem, nem volt nős, gyereke sincs. Élni már élt együtt hosszabb ideig valakivel, de annak jó tíz éve. Azóta egyéjszakás kalandokon kívül kétszer próbálkozott az összeköltözéssel, az egyik három, a másik két és fél hónapig tartott. Ne fogd meg a kezem, mondta hirtelen a nő. Túl sok bennem a szexuális energia, és most várnak a gyerekeim. A metróig elkísérte, abban maradtak, hogy két nap múlva találkoznak megint.
Másnap reggel, amikor bekapcsolta a telefonját, egy üzenet várta. Neked nincsenek érzelmeid, írta a nő. Nem akarlak többet látni.
Felsóhajtott, és berakta a kávévizét a mikróba. Amíg várt, elküldött a nőnek egy szmájlit.
2. Egy vonaton utaztak, szemben egymással. A férfi rögtön kiszúrta a lányt. Formás parasztlány volt, mindennel, ami egy nőnek kell. Származása a kezéről látszott: párnás kézfej, rövid ujjak. Semmi nemesség, gondolta a férfi, de ez egyáltalán nem zavarta. Szerette a parasztlányokat. Sokkal jobban érezte magát velük, mint a lelki életet élő, finnyáskodó vagy aszexuális értelmiségiekkel. A Zala megyeiek voltak a kedvencei - tapasztalat -, utána rögtön a Szeged környékiek jöttek. Tudja Isten, miért. Soha nem töprengett rajta. Ez volt az egyetlen babonája. Kivétel erősíti a szabályt, mondta, ha nem jött be.
A lány nem nézett rá, csak úgy, a szeme sarkából. Armani öltöny, tizenkétezer forintos ing - ennek mindegy, csak azt higgye, hogy drága. Sőt, még azt sem kell hinnie. Csak komolynak hasson. Felállt a farka, még szerencse, hogy épp újságot olvasott. Legközelebb kiereszteti a nadrágját a szabójával, döntötte el, és keresztbe vetette a lábait. - Szép, ugye? - szólította meg a lányt, amikor elsuhantak egy zúzmarás fasor mellett.
- Ne - mondta a lány a vécében. - Még szűz vagyok.
- Ezzel a testtel? - lihegte ő. - Bűn. És most, hogy találkoztunk...semmi nem véletlen, tudod?
- Tudom - nyögte a lány.
Nem néztek egymásra, amikor visszamentek a fülkébe. Most vehetek másik alsónadrágot, gondolta. Ha ezt meglátja a feleségem...
- Felhívsz? - kérdezte a lány, mielőtt leszállt, egy állomással korábban, mint ahol neki kellett.
- Fel - válaszolta, és megcsókolta a lány homlokát.
3. Egyikük se tudta, hogy kezdtek levelezni. Egyszer csak azon kapták magukat. Eleinte néhány pár soros üzenetet váltottak, aztán egyre többet. Először csak gép előtt, később már telefonról is. Leszívja a memóriát, mérgelődött a férfi, de nem törölte az alkalmazást, inkább új kártyát vásárolt. Három hét után egymással keltek és feküdtek, persze csak virtuálisan.
Biztos csajoztál, írta a nő, amikor pár óráig nem jelentkezett. Értekezleten voltam, válaszolta, mert tényleg értekezleten volt. Este a nő nem búcsúzott el tőle, ahogy szokott. Találd ki, írta sejtelmesen a kérdésre, hogy hol volt. Te hülye, csak lemerült a telefonom, magyarázta meg gyorsan, amikor a férfi megsértődött.
Soha, egyetlen szót nem váltottak egymással. Számtalan módon megtehették volna, mégsem tették. Minél tovább leveleztek, annál kevésbé merték. Olyan ez, mint a depresszió, gondolta a nő. A végén otthagyunk mindent, munkahelyet, barátokat, és csak bevásárolni megyünk le az utcára. Aztán talán már azt se. Úgy fognak megtalálni, lemerült telefonnal a kezünkben.
Függővé váltak egymástól. Végül, hosszas huzavona után mégis megbeszéltek egy találkozót.
- Te vagy az - nézett a férfi a nőre.
- Én.
Percekig nézték egymást. És határtalan üresség lopódzott mindkettejük lelkébe.
2014. 10. 30.